∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀22🥀

A mély gondolkozásomat hangos ütődések hagyták alább. Kopogtak. Unottan odasomfordáltam, majd a kulcsot elfordítva a zárban, s kinyitva az ajtót megláttam magam előtt Tom Holland széles vigyorgó orcáját. Abban a pillanatban csinos kis arcocskáját eltudtam volna csonkítani.

-Mit akarsz? -sziszegtem fogaim közül.

-Neked is jó reggelt! -forgatta meg szemeit. Ezt a tevékenységet se láttam még tőle.

-Akkor megismétlem... -fújtam ki a levegőt. -Mit szeretnél? -váltottam át hangomat kislányosra és egy mosolyt erőltettem orcámra.

-Hallottam Sophie telefonján keresztül, hogy nincs valami túlságosan jó kedved, így gondoltam elmehetnénk sétálni! -dugta zsebre kezeit, előző megnyílvánulásomat tudomásul hagyva, majd lazán megvonta vállát.

-És mégis mit nyerek vele? -fontam össze mellkasom előtt karomat.

-Egy kurva jó társaságot! -kacsintott.

-Azért ennyire ne bízd el magad! -néztem bele csokoládébarna szemeibe. Izgatottságot tükrözött. Nem tudtam mire vélni, így a kérdések rohamosan ellepték agytekervényem minden egyes szögletét.

-Olyan morcos vagy ma! -biggyesztette le ajkát.

-Csodálkozol? -fordultam körbe széttárt kezekkel. -Sehol olyan, akit ismernék! De amúgy gyere már be! -ragadtam meg alkarját, s határozottan berántottam a lakájba.

-De mostmár van! -mosolygott ravaszul.

-Nem is tudtam, hogy ilyen idegesítő vagy! -fordítottam neki hátat fújtatva, majd az ágyamhoz lépve levetődtem rá és szétterülve a karamella színű plafont fürkésztem.

Hollandnak nem kellett sok, máris mellettem termett, így egy idegesítő személlyel néztem a plafont, néma csöndbe burkolózva. Tekintetem átvándorolt Tomra, aki csak egyfolytába vigyorgott. Olyan volt mint egy kisfiú... Egy nagyra nőtt kisfiú. Tudtam, hogy érzi azt, hogy figyelem, de azért se nézett felém. Ciki vagy sem, de ebben a helyzetben újra végigpásztáztam arcvonásait. Milyen hosszú szempillái vannak, néhány lány simán megirigyélhetné miatta. Ajkai teltek voltak mint felül-, s mint alul, tökéletes volt az én pichaj ajkaimhoz képest... Vajon milyen érzés lehet megízlelni őket? Kezeim autómatikusan emelkedtek számhoz, de agyam gyorsabban reagált, így megelőzve a nagyon kínos cselekedetett, amit viszont már Tom is észre vett volna. Inkább elkaptam róla a tekintetem, s egy halk sóhajt eresztettem meg.

-Menjünk! -ült fel hirtelen.

-Pedig most akartam egyet pihenni! -hunytam le szemeimet.

-Akkor meg minek akarsz társaságot, aludni egyedül is tudsz! -mondta.

Olyan fura érzés kerített körbe. Tehát ő nem akarna velem aludni? Undorodik tőlem? Túl gázos volt az előbbi incidensem? De akkor miért nem tett valamit ellene?

-Hahó, Tom hívja Pamelát! -csettintgetett arcom előtt.

-Itt vagyok csak.... -akadtam meg.

-Csak? -kérdezett vissza.

-Csak hadjuk - makogtam zavartan.

-Ha már elkezdted fejezd is be! -durcázott.

-Mi lenne, ha inkább mennénk? -pattantam föl.

-Elsőnek mond el! -makacsolta meg magát.

-Mondja a halál! -s ezzel le is szerettem volna zárni a témát.

-Rendben, akkor nem megyünk! -fonta keresztbe karjait.

-Felőlem -vontam hanyagul vállat, majd vissza sétáltam az ágyhoz és újra lefeküdtem, de most az oldalamra, háttal Hollandnak.