Egyszer megfogtad a kezem. A bőröd puha volt és nyirkos, mert egy kicsit izzadni kezdtél az idegességtől.
Félig meddig baleset volt, mégse engedtük el egymást, tizenöt, hosszú másodpercig.
Nem fogtad meg minden nap más lányok kezét. Pedig neked az érintés volt a szeretetnyelved. És én szerettelek megérinteni. Érezni a tested melegét, valamiért megnyugtatott.
Aztán mikor elengedted a kezem és leléptél a lépcsőről, bocsánatot kértél. Nem értettem miért. Akkor még az kérdeztem magamtól.
Talán megbántad ezt az érintést?
YOU ARE READING
Áfonya
RomanceLágy Csokoládébarna és sötét Éjfekete Édes Málna és savanyú Lime Mindenkiben ott van két én. Az egyik kedves és megértő, a másik sérült és szomorú. Nem lehet csak az egyikkel élni, ahogy sötétség sincs a fény nélkül. Minél közelebb kerülsz egy ember...
