Mindig beléd futottam a folyosókon. Akaratlanul is.
Egyszer még a fiúvécében is találkoztunk. Olyan buta voltam. Nem kellett volna bemennem oda. De hát fogadást kötöttem és azt nem volt szabad megszegnem. Még szerencse, hogy csak te voltál bent. Nem kiabáltál rám, nem ijedtél meg. Csak néztél rám, értetlen tekintettel, várva a választ, de az nem jött. Még bennem él az arcod, mennyire megdöbbentél, mikor odamentem hozzád és a visszafojtott, zavart nevetéstől fuldokolva odasuttogtam neked, hogy „Málna vagyok". Mert ezt kellett mondanom.
Mégis, te erre a két szóra még évekig emlékeztél. Így éltem benned.
Málna.
STAI LEGGENDO
Áfonya
Storie d'amoreLágy Csokoládébarna és sötét Éjfekete Édes Málna és savanyú Lime Mindenkiben ott van két én. Az egyik kedves és megértő, a másik sérült és szomorú. Nem lehet csak az egyikkel élni, ahogy sötétség sincs a fény nélkül. Minél közelebb kerülsz egy ember...
