Alám jártál egy osztállyal. Elsőre furcsa érzés volt, de mikor megtudtam, hogy évvesztes vagy, kicsit megsajnáltalak.
Magam sem tudom miért. Ezért szégyellem is magam. Elvégre semmi szégyellnivaló nincsen abban, ha valaki évvesztes.
Emlékszem még, hogyan lestem bele mindig a tankönyvedbe, hogy mit vesztek az osztályoddal. A szekrények mögül pont ráláthattam. Jó volt nézni, mikor a barátaiddal nevettél. Valamiért mindig elmosolyodtam rajtatok. Még akkor is te voltál a legharsányabb, amikor megláttad, hogy az egyik barátod füzete meggyűrődött. Azon viccelődtetek, vajon mennyire fogja őt leszidni a tanárotok.
Azt hiszem ez volt az első alkalom, hogy hosszú perceken keresztül csak téged néztelek.
A mosolyod azóta is bennem él. Egy kicsit sem változott.
أنت تقرأ
Áfonya
عاطفيةLágy Csokoládébarna és sötét Éjfekete Édes Málna és savanyú Lime Mindenkiben ott van két én. Az egyik kedves és megértő, a másik sérült és szomorú. Nem lehet csak az egyikkel élni, ahogy sötétség sincs a fény nélkül. Minél közelebb kerülsz egy ember...
