Napokig nem szólaltál meg. Azt hiszem el kellett volna, hogy vigyelek egy terapeutához. De még túl mély volt a seb.
Bárhányszor elmentem hozzád, hogy segítsek, a barnás zöld pulcsit mindig ott találtam az asztalodon.
Nem dobtad ki.
Nem tetted be a mosásba, pedig biztos voltam benne, hogy a könnyeid már régen rászáradtak és át is izzadtad nem egyszer.
Akkor még nem tudtam miért.
Én viszont meg akartam tőle szabadulni. Látni se akartam. Eleinte undorodtam tőle. Ha ránéztem, már be is töltötte az orromat a kórházak fullasztó fertőtlenítő szaga. Te mégis elviselted.
Szeretted azt a pulcsit.
Hiszen tőle kaptad.
KAMU SEDANG MEMBACA
Áfonya
RomansaLágy Csokoládébarna és sötét Éjfekete Édes Málna és savanyú Lime Mindenkiben ott van két én. Az egyik kedves és megértő, a másik sérült és szomorú. Nem lehet csak az egyikkel élni, ahogy sötétség sincs a fény nélkül. Minél közelebb kerülsz egy ember...
