Amikor először sírtál előttem... azt hiszem egy barnászöld, bő pulcsi volt rajtad. Mikor az ujjába törölted a szemeidet, a könnyek sötét foltokat hagytak az anyagon. Keservesen sírtál, a hangod remegett, el-elcsuklott és néha riasztóan felszökött. Mindkét szemed, de még az arcod is fénylett a nedvességtől, folyt az orrod, de te nem foglalkoztál vele.
Nagyon fájt.
Vagy egy teljes csomag zsebkendőt elhasználtál.
Nem tudtam mit tenni.
Ezért megöleltelek.
A gondolat, ami akkor, az egész lényemet uralta, a tehetetlenség volt. Segíteni akartam.
Rajtad.
Magamon.
Az egész helyzeten.
Nem tudtam mit tehetnék. Mit kéne tennem. Nem tudtam tőled meg kérdezni.
Azt hiszem féltem. Még sohase láttam felnőtt férfit ilyen keservesen sírni. Igaz, alig voltál még felnőtt, de tizenkilenc évesen már annak számítottál.
Mégse voltál erre felkészülve.
YOU ARE READING
Áfonya
RomanceLágy Csokoládébarna és sötét Éjfekete Édes Málna és savanyú Lime Mindenkiben ott van két én. Az egyik kedves és megértő, a másik sérült és szomorú. Nem lehet csak az egyikkel élni, ahogy sötétség sincs a fény nélkül. Minél közelebb kerülsz egy ember...
