Vampírnaplók - Egy Más Világ

12. rész

Vissza mentem a házunkba és ledőltem aludni egy kicsit. Fáradtnak éreztem magam. Amint beértem, elterültem a kanapén és már aludtam is.
Sok fényre és apró zajokra láttam figyelmes. Valaki mászkált a házban.
- Mi keresel itt? - kérdeztem Silastól.
- Gondoltam megnézem igaz e a hír, hogy vissza tértél.
- De aranyos, hogy aggodtál értem. - mondtam őszintén.
- Ja, persze. De inkább az érdekelne, hogy hogyan tértél vissza a túlvilágról.
- Köszi a kérdés egész jól vagyok.
- Nagyszerű. Akkor válaszolnál?
- Egy szerkentyű segítségével. Az emelkedővel. És nem a túlvilágon voltam, hanem egy börtön világban. A túlvilágról egyszerűbb lett volna vissza térni.
- Akkor nem egyedül voltál. - állapította meg.
- Nem, tényleg nem.
- Ugye nem szabadult ki? - kérdezte aggódva.
- Nem véletlenül zárták be egyedül. - mondta, mintha érezte volna a választ.
Nem mondtam semmit csak néztem rá. Rebegtettem a pilláimat, olyan szépen néztem rá ahogy csak tudtam.
- TE KIENGEDTÉL EGY VESZÉLYES GYILKOST? Kiabált velem.
- Te is itt vagy nem?
Nem díjazta a humoromat.
- Nem vicces.
- Jól van na. Egész ártalmatlan tud lenni.
- Ohhh. - mondta úgy, mint aki ezzel mindent megérett.
- Ne ohhz itt nekem. Megígértem, hogy ha elengedi Damont és Bonniet, akkor segítek neki kijutni. És általában nem szoktam hazudni. - mondtam, hátha ezzel meggyőzöm, hogy nem is volt olyan rossz döntés. Bár, lehet ezzel magamat akartam meggyőzni.
- Hogy hívják? - tért a lényegre.
- Kai. Gyermekkori barátom. Nem rossz ember, csak csinált egy hatalmas hülyeséget.
- Tényleg jó nagy "hülyeség,, lehetett, ha saját börtönt kapott.
Igaza lehet. Nem véletlen volt bezárva. Ráadásul egy másik világba. Egyedül. Mert veszélyes. Én hülye meg kiengedtem. Csak én gondoltam vagyis akartam azt hinni, hogy az csak véletlen volt,  nem akart rosszat.  De sajnos nem így van. A saját családját képes lett volna megölni, hogy erősebb lehessen. És én szabadon engedtem. Ebből nagy baj lesz.
- Időben kezdtél el ezen gondolkodik - nevetett ki Silas és eltűnt.
Lehet nem lenne rossz ötlet megtalálni Kai és vagy visszaküldeni vagy szemmel kéne tartani.
Úgy döntöttem megkeresem. Kerestem egy tárgyat,  ami hozzá köthető. A maci, amit nekem adott. Kereső varázslat segítségével sikerült kideríteni merre jár. Nem is messze. Itt van Mystic Fallsban. Egy közeli kocsmában . Ajjaj.
Rohantam, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem akartam, hogy véletlenül összefusson Damonnel vagy Bonnieval. Beléptem az ajtón, de láttam, hogy már késő. Kai Damonnel ,,beszélgetett,,? Nem tudom mi történt,  de még nem estek egymásnak.  Oda mentem hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntöm majd leültem Kai mellé.
- Milla! Micsoda meglepetés. - cseppet sem meglepve.
Damon csak biccentett a fejével köszönés képpen.
- És? Mi a helyzet veletek? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Képzeld.  Egy pszichopata járkál az utcákon. Szerintem tenni kéne ez ellen valamit. És az ellen is aki kiengedte. - célzott ránk.
- Figyelj, sajnálom. De nem tehettem mást. - próbáltam megmagyarázni, de nem hagyta.
- Tudom,  túl fiatal és szép vagy a halálhoz. Ha nem engedted volna ki akkor.... Nem is tudom mi történik... Jobb hely lenne a világ.
- Köszi - emelte poharát Kai majd Damon isbes ittak.
- Csak hogy tudd te seggfej,  össz-vissz azért van itt, mert te hülye voltál. Ha nem hajtottál volna bele Grillbe, nem haltatok volna meg. Nem kellett volna vissza hozni titeket,  nem találkoztam volna Kaijal és nem lenne itt. - fakadtam ki.
- Nem kértem, hogy ments meg. - mondta minden érzelem nélkül.
- De szerettelek te HÜLYE!!!  - direkt tettem múlt időbe.
Ez ami sok volt nekem. Lehet,  direkt csinálta. De akkor is felidegesített. Hogy mondhatott olyat, hogy nem kérte?? Persze, hogy nem kérte. Ahhoz is túl büszke lett volna. Már mindegy. Megtörtént ez van.
Inkább haza mentem. Nincs kedvem ehhez. Basszus... Damon miatt elfelejtettem miért is mentem. Kai!!! Pont nyitottam ki az ajtót, mikor megláttam , hogy Kai pont velem szemben áll.
- Pont hozzád indultam. Gyere be. - álltam arrébb az ajtóból.
- Az jó mert én is pont hozzád jöttem. - lépett beljebb.
- Tényleg??
- Tudod kéne hol lakom..
- Addig maradsz, amíg csak akarsz. - mondtam és körbe vezettem.
- Ez egy igen hatalmas ház. - jegyezte meg.
- Jah, ilyen ha félnek és ismerik az apád.
Kainak meg nem mondtam, hogy örökbe fogadtak. Ezért mikor mondtam meglepődött.
- Akit te ismersz, ő nem a vér szerint apám. Örökbe fogadtak. Az apám a legősibb vámpír, és az anyám is hasonló szituban van. Ő is vámpír, de egy kicsit fiatalabb.
- Akkor te is valami befolyásos személy lettél? - nevetett.
- Lehet, szóval okosan. - fenyegettem meg, és elnevettem magam én is.
- Amúgy válassz nyugodtan szobát, amelyik csak szimpatikus.- ajánlottam fel.
- Nekem az a legszimpatikusabb, amelyikben te vagy.
Közelebb lépett hozzám, és megfogta a derekam. Közelebb húzott magához. Alig pár centire voltunk egymástól. Mélyen a szemembe nézett,  de nem történt semmi, ez ami igazán meglepett. Azt hittem megcsókol. De nem. Ez tetszett.
- Ha akarsz aludhatsz az én szobámban, de nem velem egy ágyban. - vetettem fel poénból.
- Ugyan Milla, mint ha még nem aludtunk volna együtt. - mondta, végig a szemembe nézve.
- De akkor 6 évesek lehettünk. Azóta eltelt egy kis idő.
- És te csak még szebb lettél. - erre nem tudtam mit mondani. Talán egy kicsit el is pirultam, sőt lehet, mert mosolygott egyet majd hátrébb lépett és elengedett .
- Amúgy nekem mindegy hol alszom, sok időt nem tervezek a házban tölteni.
- És mégis milyen terveid vannak? - kérdeztem karba tett kézzel. Ha neki tervei vannak,  az soha nem jelent jót.
- Az mindegy Milla. - dobott egy mosolyt felém,  majd hátat fordított és elment.
Ettől tartottam. Ez nem jelent semmi jót. Valamit tennem kell. De csak reggel. Fáradt vagyok.
Fogtam magam és ledőltem az ágyamba és már aludtam is.
Reggel felkeltem, lementem a nappaliba és bekapcsoltam a tvt, míg reggelit csináltam.
- Ma reggel 6 holttestet találtak a Mystic Falls-i erdőben. A halál oka egyenlőre még ismeretlen. - jött a hang a tvből.
És ez a hír semmi jót nem jelent. Kai épp most lépett be az ajtón.
- Reggelt, Milla. Gyönyörű vagy, mint mindig. - mondta és épp felment volna.
- Tudod.  - fordult felém - érdekes dolgot hallottam ma a tvben. Egy pár embert megöltek. Nem tudsz róla esetleg valamit?
- Drága Milla. Mi okom lenne egyszerű embereket ölni?   
Közelebb lépett hozzám, alig fél méterre tőlem megállt.
- Ugyan,  Drága Kai. Biztos, hogy nem egyszerű emberek voltak.....  Boszorkányok - esett le. - te megöltél 6 boszorkányt? - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Lehet. - mondta és felment.
Meg vagy 2 percig álltam magam elé meredve.
Én szabadítottam rá a világra. Nekem is kell tennem ellene valamit. Gondoltam.