Vampírnaplók - Egy Más Világ

7.Rész

Mai napot Damonnel töltöttem. Rég nem töltöttünk együtt egy kis időt. Elmentünk a Grillbe és iszogattunk egy kicsit. Viszont feltűnt, hogy hirtelen egyre kevesebb vendég maradt az épületben. Mire vissza néztünk a pultba már Matt sem volt ott.
-Itt meg mi történt?- nézett rám értetlenül Dámon.
- Nem tudom de nagyon fura. - néztem körbe.
- Eressz El! - jött Matt hangja az épület mögül.
Hátra rohantunk, hogy megnézzük mi folyik itt.
Egy ismeretlen férfi a falhoz szorította Mattet.
- Ki vagy és mit akarsz? - kérdeztem a férfitól.
Mérgesen rám nézett majd éltünk.
Matt a földre esett. Odamentem hozzá, hogy felsegítsem.
- Minden rendben? - kérdeztem. - Ki volt ez?
- Nem tudom. Nem ismerem. - fogta meg Matt a felé nyújtott kezem. - Kösz.
- És te mégis mi a fenét csinálsz itt munkaidőben? - vonta kérdőre Damon.
- Ki vagy te a főnököm? Amúgy ha tudni szeretnéd furcsálltam, hogy csal úgy tűnnek el a vendégek.
- Annyira nem jó hely, hogy ez ekkora meglepetést okozzon. - mondta gúnyos mosollyal.
- De mégis majdnem minden nap itt vagy. - vágott vissza Matt.
- Oke srácok, de ki volt ez az alak és mit akar?
- Nem tudom. Életemben nem láttam még.
Matt bezárta a Grillt, majd haza kísértük.
Mind ketten elindultuk haza, vagy is ő haza én meg ugye drága "apámhoz,,. Már előre tudtam mi fog fogadni.
- Teeee!!! Átvertél!! Hol a gyógyír? - förmedt rám Klaus amint beléptem az ajtón.
- Nem tudom miről beszélsz. Oda adtam neked.- indultam volna fel az emeltre, de a torkomnál fogva a falhoz szorított.
- Utoljára keretem meg. HOL VAN?
- Meg mindig azt tudom mondani, hogy nálad.
A földre dobott el elment. Nem tudom hova mehetett, de egy ötletem volt. Damon.
Azonnal felhívtam de nem vette fel. Gyorsan elindultam, hátha még Klaus előtt odaérek.
Az erdőn át mentem, s egy alak volt a sötétben. Háttal állt így nem látom ki az. Megpróbálok közelebb menni, de meghallotta. Mikor megfordult nagyon meglepődtem.
Az a fura férfi volt, aki Mattet megtámadta, de tiszta vér volt az arca. Gyorsan elkezdtem futni.
Sajnos ő gyorsabbnak bizonyult. Meglökött hátulról amitől én a földre esten.
- Ki vagy te? És mit akarsz? - kérdeztem mig felálltam.
- Marco vagyok. Vándor. Mivel még nem rohantál el sikítva, te sem vagy egyszerű halandó.
- Igen... Nagyszerű gondoltamenet. De mégis mit akarsz itt?
Közelebb lépett hozzam, alig pár centi választotta el tőlem.
- Nagyon szemtelen kislány vagy , ugye tudsz róla? - mondta majs hátrébb lépett.
- Tudod kit kislányozz le! -mondtam majd valami egyszerűbb varázslatot küldtem rá.
- Ááá. Szóval boszorkány vagy. Épp szükségem lenne egyre.
- Felejtsd el. - mondtam majd elsétáltam.
- Mikor megérkeztem a Salvatore házhoz, az ajtó tárva nyitva volt. Gyorsan berohantam, hogy megnézzem mi a helyzet. Sehol nem volt senki.
Az ajtó hírtelen becsapódott mögöttem. Megfordultam. Klaus állt mögöttem.
- Tudtam, hogy elvezetsz a gyógyírhez.
- Valójában csak a barátom keresem. Tudod magas, egész jóképű és itt lakik.
- Nagyon szellemes. Amúgy véletlenül pont tudom hol a barátod.
- Mit csináltál vele? - épp varázsolni akartam mikor félve szakított.
- Nem ajánlom vagy megölöm. Na add ide ami kell.
- Nem érted hogy nincs nálam?
- Akkor hol?? .... - most eshetett le neki hogy annyira hulye nem vagyok, hogy pont itt rejtsem el. Azonnal kiviharzott.
Még mindig nem tudtam hol van Damon. -körbe néztem. Egyszer csak furcsa hangokra lettem figyelmes a pince felől. Gyorsan lementem, de a látvány borzalmas volt. Egy cella szerű helyen egy székhez volt kikötözve és folyt mindehol belőle a vér.
Azonnal kiszabadítottam és delvittam az emeletre. Leraktam a kanapéra és hoztam neki egy pohár whiskyt. Attól mindig jobb kedve lesz.
Mivel vámpír gyorsan gyógyul de akkor is borzalmas volt így látni.
- Sajnálom. Miattam támadott meg. - öleltem meg.
- Ezt hogy érted? - kérdezte meglepve.
- Rájött hogy átvertem és ezt hitte hogy nálad van a gyógyír. - leptem hátrébb tőle.
- De erről nem te tehet. Klaus szimplán egy pszichopata. És most hova rohant?
- Basszus. Caroline! - kiáltottam.
- Tudja , hogy nála van? - kérdezte aggódva.
- Sejti. - mondtam én is aggódva.
Gyorsan elindultunk Carolinehoz. Itt se fogadott szebb látvány.
Tyler a földön hevert, Caroline mellette térdelt.
- Mi történt? Minden rendben? - kérdeztem és oda ültem Caroline mellé.
- Megitta a gyógyírt és elájult.
Damon köré járkált a házban, mint ha keresné valamit. A kandalló előtt meghalt és egy piszka vasat vett a kézébe. Elindult Tyler felé, megállt keletre és el kezdte bökdösni.
- Te normális vagy?- kérdezte Caroline.
- Képzeld szöszi, ha a barátod felkel és talán farkas, és talán ideges nem szeretném ha megharapna.
- Ideges csak most leszek, ha tovább bökdösöl. - szólalt meg Tyler.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Meg vagyok, de nem tudom hatásos volt e.
- Derítsük ki. Harapd meg a barátnődet és ha túléli szerintem hatásos volt. - mondta a szokásos bunkó stílusában.
- Befejeznéd? szóltam rá, hátha.
- Őőő... Nem kösz. - mondta és inkább kiment.
- Vele meg mi van? - kérdezte Caroline.
- Nem tudom. Ne foglalkozzatok vele. - mondtam és Tyler felé fordultam - veled minden rendben?
- Igen meg vagyok. Köszi. Nyugodtan mehetsz te is ha akarsz, Caroline itt van.
- Mivel itt lakok. - mondta majd elnevettem magam.
- Oke. Nem zavarok. De majd szóljatok, hogy mi van.
- Oke. mondták egyszerre.
Kimentem az ajtón, körbe néztem, de Damon nem volt sehol. Elindultam hozzájuk, hogy kiderítsem mi történt. Mikor oda értem a házukhoz, az ajtót zárva tálaltam. Bekopogtam, de nem nyitott ajtót.
- Damon! Engedj be! Beszelni szeretnék veled! - vártam, hátha történik valami, de semmi.
-Figyelj, nem tudom mi történt, de ha nem nyitod ki az ajtót, majd kinyitom én.
- Lehet ezzel meggyőztem, mert pár másodperccel később már kattant a zár.
- Mi akarsz? - kérdezte.
- Mi bajod van? Mi történt Carolinéknál?
- Semmi. - mondta és becsapta az ajtót. - ja és szakítok. - nyitotta résnyire az ajtót, majd vissza csukta.
Fel sem tudom fogni, hogy mi történt. Szakít velem? De miért? Rosszat csináltam? Nem tudtam mit tenni vagy gondolni. Gyorsan haza mentem és felmentem a szobámba.