Vampírnaplók - Egy Más Világ

2.rész

Olyan mint én

Mivel a szüleimet nem érdekeltem, tennem kellett valamit. Vagy haza megyek vagy itt maradok, de nem ebben a házban.Nem élnék vissza a vendég szeretetükkel, de saját lakásra és munkára lesz szükségem. Viszont ha maradok akkor Klaus kedve szerint megcsapolhat. Reggel fetrengtem az ágyban és ezen agyaltam,amíg be nem lépett az ajtón Damon.

-Stefan aggódik érted.-mondta és lerakott elém egy halom ételt. Megnéztem, hogy menny lehet az idő. Már 11:28 lenne?

-Köszi.-mondtam.Lehet, hogy félre ismertem és nem is olyan gonosz? Miközben ezen agyaltam már el is tűnt. Miután meg reggelizem, felöltöztem stb... elmentem sétálni és körülnézni a városban. A belvárosban minden a vámpíroktól szólt. Arról, hogyan védjük meg magunkat tőlük. (hordjunk, igyunk sok vasfüvet). Vajon a vámpírok nem félnek? Vajon többen is élnek itt azokon kívül akiket ismerek? Sok újabb kérdés merült fel bennem. Úgy döntöttem visszamegyek a Salvatore hátha tőlük megtudok valamit. Mikor beléptem az ajtón megláttam Klaust ahogyan falhoz szorítja Damont.

Nem tudtam semmit tenni, de arra gondoltam mi lenne fordított helyzetben. Hirtelen Klaus a földre került és Damon leszúrta.

-Ez valami.. szólhattál volna hogy boszorkány vagy.- mondta megkönnyebbülve.

-Hogy mi?- kérdeztem mert ezt nem értettem.

-Ne már..!! A vámpíroktól nem félsz, de a boszorkányokban nem hiszel??

-De... de nem tudom ezt elképzelni.

-Pedig történt ami történt. Ellene nem tudsz tenni.

-Miért van itt Klaus?

-Érted jött.

-Akkor miért veled harcolt?-kérdeztem, mert logika nem volt benne.

-Csak a szokásos.. szüksége van a véredre azért nem eshet bajod.

-És megfenyegetett?

-Ahha- mondta a tőle megszokott stílusban.

Damon egy szó nélkül lelépett. Úgy döntöttem leülök a kanapéra. Nem sokkal később Stefan lép be az ajón egy hozzám hasonló lánnyal.

-Sziasztok.-köszöntem nekik.

-Hello. Ti még nem ismeritek egymást. Camilla ő itt Elena, Elena ő itt Camilla.

-Szia.- mondta Elena elsőnek.

-Hello, Elena. Gondolom te is vámpír vagy.

-Igen....

-És ti ketten..? Együtt?

-Igen- mondta Stefan mosolyogva.
-Cukik-mondtam és elmentem.
Tudom, hogy nem biztonságos kimennem egyedül de ha egész nap a házban lennék bediliznék. Elmentem az erdőn keresztül egy patakhoz. Gyönyörű volt, és egy híd futott át rajta. Csönd van. Itt lehet a legjobban döntéseket hozni. Én is meghoztam egy döntést. Visszamentem a házba és megvártam még Damon hazaér. Nem telt sok időbe...
-Segítened kell!- jelentettem ki.
-Nem!
-De nem is mondtam még semmi....
-Ja bocsi folytasd....
-Szeretnélek megkérni, hogy...
-Nem. Nem teszek szívességet.
-Vámpír akarok lenni.
-És mi közöm nekem mindehhez?
-Változtass át!
-Te nem vagy normális.
Kicsit dühös lettem. Becsuktam a szemem és próbáltam olyat mondani amitől meggondolja magát.
-Ezt meg hogy csináltad?-Kérdezte Damon. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy teljesen a falra simul.
-Nem tudom.
-Leszednél innen?- mondta egyre hangosabban.
-Persze csak 1 baj van. Nem tudom, hogy hogyan.
-Akkor csinálj valamit!!!
-Jó, jó. Keresek valami könyvet amiben benne van.-hirtelen felém repült vagy 8 könyv.
-Jó trükk, de késő megoldottam.
-Nem mehetsz el!-szóltam rá.
-Csak nézd!-intett egyet.
-Oké menj csak! Megoldom egyedül is!-de már elment.
Bár tudnám, hogy hogyan, de ha már előttem volt az a rengeteg könyv akkor belenézek. Több órán át kutattam mire találtam egyet ami talán jó lehet.
-Szia-köszönt egy lány akit nem ismerek.
-Szia-köszöntem kedvesen.
-Bocsi még nem ismeritek egymást-mondta Elena- Bonie ő Camilla szintén boszorkány, Camilla ő Bonie szintén boszorkány.
Áááááá. Szóval ő is egy boszorkány. Ezt jó tudni. Legalább nem vagyok egyedül és van akitől tudok segítséget kérni.
-Mit nézegetsz?-odajött hozzám.
-Semmit.-csuktam be gyorsan a könyvet.
-Okéé- váltott témát Elena- Ma este buli lesz itt. Gyerünk szereznünk kell piát.
-Érről a ház tulaja azaz a pasid is tud?-tettem fel a kérdést.
-Persze.
-Akkor kezdjük-jelentettem ki.
-WHO WHO WHO. Álljunk csak meg-mondta Bonie- Hol van Caroline? Ez az ő szakterülete.
-Nemsokára itt lesz. De ha nem kezdjük el most akkor bajban leszünk.-mondta és elment a konyhába és hozott vagy 6 üveg piát.- Ez kevés lesz.
-Hány embert várunk?-Kérdeztem mert akkor sok piát kell venni és mennyi részeg ember lesz itt.... 
-Vagy... Rengeteget.-válaszolta Elena.
Hamar eljött az este és Tényleg sokan jöttek. Elena tényleg nagyon jól érezt magát mert az asztalon táncolt. Mi csak ámultan néztük. Stefan leszedte onnan majd elmentek. Damon is megjött onnan ahol volt, gondolom mérges lehetett mert egy üveg whiskyvel és egy hülye fejjel leült a kanapéra.
-Menj már oda!-szólt nekem Caroline. Biztos túl feltűnően néztem.
-Nem dehogy!-nem akartam egyértelművé tenni.
-Ne akard, hogy kényszerítselek!- Caroline ilyenkor egy kicsit nagyon ijesztő úgyhogy odamentem.
-Szia- köszöntem neki.
-Nincs kedvem ehhez, jó. Hallottam, hogy a szöszi fenyegetett meg...
-És akkor mi van? Azért jöttem ide mert akartam, de látom rossz ötlet volt.- felálltam, hogy elmenjek, de megragadta a csuklómat és visszahuppantam mellé.
-Miért maradtál itt?-kérdezte nagyon komolyan.
-Mert visszarántottál?
-Nem nem úgy. Miért maradtál itt Mystic Fallsban? A szüleidet nem érdekled.
-Kössz. Ez jól esett. És talán mert egy kicsit kedvellek.-mondtam és felálltam mert ez kínos volt de megfogta a kezem amitől az ölébe huppantam majd megcsókolt. WoW... Erre nincs szó. Elvettem tőle az üveget és beleittam. Talán kicsit nagyon sokat, mert másnap az ágyamban ébredtem. Lementem a nappaliba, ahol Damon volt kidőlve a kanapén. Lelöktem a lábát és leültem.
-Mi a fene történt tegnap és hogyan kerültem fel?
-Neked is jó reggelt. Megittál 3 üveg whiskyt és a szöszi vitt fel.
-Az gáz és történ még valami érdekes?
-Nem.
Felmentem a szobámba és letusoltam. (saját fürdőszobával) majd felöltöztem és átmentem Caroline-hoz. 
-Csoda hogy élsz még!- köszöntött amikor meglátott.
-Miért?
-Nem emlékszel mennyit ittál? Bocs hülye kérdés elmondom hogy sokat.
-Damon azt mondta hogy csak 3 üveggel.
-Bevezetőnek max.
-Komolyan?
-A többire sem emlékszel?
-Milyen többire?-kérdeztem félve.
Nem akartam elhinni azt amit mondott. Gyorsan visszamentem Damon-hoz.
-Mikor akartad elmondani?
-Mit is?- kérdezte értetlenül.
-Igaz hogy lefeküdtünk?
-Yepp. (igen)
-És ez neked nem fura?
-Nem.
-Nem értelek.-jelentettem ki.
-Nem is kell.-és megcsókolt.
Bementem a városba, mert kellett egy-két dolog. Mikor az utcákon sétáltam Klaus letámadt.
-Alkut ajánlok. Segíteni fogsz nekem hibrideket csinálni.-mondta Kalus.
-És nekem mi a hasznom ebből?-kérdeztem mert nem volt egyértelmű.
-Nem bántom a fiúd.-mondta egyszerűen.
-Ahhaw. Nem. 
-Akkor nyugodt szívvel küldöm rá Tylert.
-Kit?- nem ismerem de tuti nem erősebb Damonnél.
-Vérfarkas. Gondolom nem tudod hogy a harapásuk halálos a vámpírokra.
-Ugyan. Miért hallgatna rád?- kerdetem. Tényleg egy teljesen idegen miért hallgatna pont rá? Egy vérfarkas egy vámpírra?
-Mert a sarjam.Látom a fejeden az értetlenségét. Nem egyszerűen vérfarkas hanem hibrid. Én változtattam át.
-Érteem.
-De visszatérve. Velem kell jönnöd.-mondta Kalus.
-Nem.- mondtam és elmentem.
Mihamarabb vámpírrá kell válnom.
Hiába. Mire visszamentem a Salvatore házba Klaus már ott volt.Valami ismeretlen alakkal gondolom,  ő lehet Tyler.
-Gondolhatták volna hogy nem adod fel.
-Szóval? 
-Meggondolom.-mondtam még lehet hogy a végén tényleg vele megyek.
-Nagyszerű. Meg ma keress meg vagy én kereslek.-mondta és leléptek.
-Ez meg miről beszél?
-Semmi.-mondtam és felmentem.
Valamit ki kell találnom. Vagy megyék és mindenkinek jó vagy nem megyek és mindenki meghal. Jó az első logikusabb. Elmentem Klaushoz hogy közöljem vele hogy vele megyek.
-Nagyszerű. Holnap hajnalban indulunk.
-Vissza mentem a házba és összepakoltam.
Damon lépett be a szobába.
-Kopogni nem szokás?
-Gyakorlatilag az én házamban élsz.
-Igaz. Mit szeretnél?
-Csak tudni hogy hová mész.-olyan aranyosan mondta.
-Nemtudom.El.
-Nem mehetsz el.
-Miért?- kerdeztem.
-Mert nem.
-Cuki hogy ennyire aggódsz értem de nem kell.Nemsokára vissza jövök.
Kiment és becsapta az ajtót. Tudtam hogy nem fogja megérteni.