Vampírnaplók - Egy Más Világ

9.rész

Nem ülhetek tétlenül. Vissza kell hoznom Damont és Bonniet. Csak meg nem tudom, hogy hogyan. Ehhez túl gyenge vagyok. Klausnak hatalmas könyvtára van, tuti tálalok valami hasznosat. Tényleg volt vagy 6 varázs könyve. Mindegyiket végig lapoztam. Ezekben is volt érő növelő varázsital, de annak soha nincs vége, ha ilyeneket iszok. Mondjuk most teljesen mindegy. Vissza kell hoznom. Nem kellett volna így lennie. Ott sem kellett volna lennie. Elkezdtem sírni. Miattam haltak meg. Gyorsan beszereztem mindent ami kell a főzethez és elkészítettem.
Megittam, de most nem éreztem semmi furát. Át mentem a túlvilágra, de nem voltak ott. De akkor hol lehetnek? Egy kereső varázslattal próbáltam megtalálni őket. Hátha bejön. Szerencsére sikerült, de amit láttam meglepett. Egy külön "helyen,, voltak vagy nem is tudom hogyan kéne nevezni. Megpróbáltam átjutni abba a világba. Lehet valami elrontottam, mert a Salvatore ház nappalijában voltam. Épp befejeztem volna, mikor Damon sétált el előttem, Bonnieval együtt.
- Damon? Bonnie? - szóltam, rémélve, hogy eszre vesznek. De nem. Nem hallanak. Mintha itt sem lennék. Úgy látszik ez az erő csak erre elég. Ezek szerint ahhoz, hogy kommunikálni tudja velük és vissza tudjam hozni őket sokkal több erőre lesz szükségem. Vissza tértem a saját világomba, és megcsináltam az összes erő növelő italt amit csak tálaltam. Újra megpóbáltam felvenni velük a kapcsolatot. Megint a nappalijukban tálaltam magam, de nem ők voltak ott, hanem egy srác ült velem szemben. Ismerős volt. Már láttam valahol.
- Hello. Damont és Bonniet keresem. Nem tudod merre vannak?
- Neked is szia Milla. A kis barátaid elmentek a boltba bevásárolni. - válaszolt a srác. Ismerős volt. Kiskoromból. Csak egy ember hívott mindig Millának, mert tudta hogy nem szeretem ezt a nevet.
- Kai? - néztem rá csodálkozva. Azt hittem rég halott. Évek óta nem hallottam róla. Semmit sem változott.
- Ennyire megleptelek? - vette elő a pimasz mosolyát.
- Hát miután azt hittem meghaltál igen. - nevettem el magam.
- Nem is hiányoztam? - kérdezte,majd tálalt a fotelból ami bem eddig ült és elindult felém.
- Ugyan.... Ne szállj el magadtól. Megérdemelted, hogy ide kerültél. Sőt rosszabbat érdemeltél volna.
- Ugyan Milla. Ne mondd, hogy kicsit se hiányoztam. - Oke talán kiskoromba tetszett Kai és lehet hogy ezzel tisztában volt.
- Komolyan. Nőj fel. Ez már évekkel ezelőtt volt. Mielőtt kiderült, hogy egy pszichopata gyilkos vagy.
- Nem minta ettől nem vonzódnál jobban hozzám. - nagyon közel állt már hozzam.
- Talán zavarok? - kérdezte Damon.
- Ami azt illeti.... - válaszolta Kai.
- Dehogy zavarsz. Azért jöttem, hogy haza vigyelek titeket.
- Kösz, de ha te vagy a felmentő sereg akkor én inkább maradok.
Nagyon meglepett amit mondott. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmit mond nekem.
- Azt érzem van egy kis feszkó köztetek, szóval magatokra hagylak. - visszaült a fotelba.
- Neked meg mi bajod? - kérdeztem Damontől.
- Mi lenne? - kérdezett vissza nyugodtan.
- Azóta fura vagy, amióta Carolinenal voltunk. Történt valami?
- Volt ott egy srác? - szólt közbe Kai.
- Közöd? - kérdezett vissza Damon elég bunkó stílusban.
- Ahh. Kedves Milla, a aratós féltékeny. -jelentette ki.
- Már nem a barátom. - mondtam szomorúan.
- Ezt sajnálattal hallom. - mondta Kai, de nem tudta letörölni a vigyort a képéről.
- Megüsselek? - fenyegette meg Damon Kait.
Damonnek is feltűnt, hogy Kai nyomul. De nem értem miért ő van kiakadva. Ő szakított velem. És nem mint Ha akarnék valamit Kaitol. És ha féltékeny? Mire lett volna az? Hogy segíttetem Tylernek? Nem értem. De ha rendelt ezen akadt ki, akkor tényleg jobb hogy külön váltunk.
- Befejeznetek? - szólt rájuk Bonnie. - Én azért még szeretnék élni.
- Én is. Jó ez a hely, de egy idő után már unalmas. - mondta Kai és felállt a fotelból.
- Te nem mész sehova. - mondta Damon Kainak.
Nem hiszem, hogy érdekelte volna, fogta magát asosa állt mellém.
- Te tényleg nem jössz sehova. - mondtam Kainak.
Nem igazán lepte meg a válaszom, Damont annál inkább. Viszont az, hogy kinézte volna belőlem, hogy kiengedek egy pszichopata gyilkost már sértés. Mégha egykor egy jó barátom is volt. Damon is oda állt mellém. Minden elsötétült. Nem lehet, hogy pont most. Valószínűleg elájultam. Szokásomhoz híven.
Nem tudom mennyi idő telt el, de besötétedett. A ház nappalijában keltem, mindenki körülöttem állt.
- Mondtam, hogy él. Menjünk! - mondta Klaus és már el is tűnt.
- Hova mentek? - kérdeztem Rebecatól.
- New Orleansba egy időre.
- Értem. - Mondtam és felültem.
Rebeca hátat fordított és ő is eltűnt. Üres a ház. Ez a nagy ház csak az enyém. De ere majd később, ha már Bonnie és Damon visszatértek. Talán ha nem beszélek ennyit vissza tudom hozni őket. Kb. fél órát bírok odaát. Annyi idő alatt megoldható.
Megint összekutyultam mindent, de vártam reggelig. Most túl gyenge vagyok. Még a sok varázserő növelő is kevés lenne. Megpróbáltam aludni, de nem ment. Inkább a verseskönyvet olvasgattam és tanultam pár varázslatot.
A nap egyre feljebb jött az égen. Reggel lett, ideje tennem valamit. Megittam a főzetet, és vártam egy kicsit. Ha minden igaz sikerült, megint a nappaliban voltam, de ami fogadott az váratlanul ért.
Damon és Bonnie egy székhez volt kötözve, a szájuk be volt kötve. Damonből a vér is folyt. De Kai nem volt sehol. Odamentem, hogy kiszabadítsam őket. Levettem a szájukról a rongyot.
- Ez egy csapda. - mondta Bonnie, amint meg tudott szólalni.
Fél pillanat sem telt el, Kai megjelent mögöttem egy kést szorítva a torkomhoz.
- Ki fogsz vinni innen. - súgta a fülembe.
- És ha nem? - fordultam felé.
Nem félek tőle. Erősen kétlem, hogy bántana.
- Nyugi, tudom, hogy ha teged öllek meg én is itt maradok és téged sem igazan érdekelne. De tudod a kis barátaid biztos fontosabbak. Főleg a vámpír. - Kai mindig egy értelmes ember volt és ezzel most sem lepett meg.
- Rendben, kiviszlek, de előbb engedd el őket, hogy kijuttassam őket innen és utána. - mondtam alkut ajánlva. Tudtam mi lesz a reakciója.
- Az ki van zárva. Vigyél ki innen, utána azt csinálsz amit akarsz. - próbálkozott.
- Talán nem bízol bennem? - néztem mélyen Kai szemébe, hátha meggyőzöm.
- Nem igazán. - mondta.
- Hazudtam neked valaha? - Tudtam, hogy ez beválik. Tényleg nem az a fajta vagyok aki ja megígér valamit nem állja a szavát. És ezt ő is tudta.
- De ha átversz.. - kezdett bele a mondatba.
- Tudom .... Megbánom. Ismerlek. - fejeztem be a már jól ismert mondatot.
Kiszabadítottam Bonniét és Damont. Nem sok időm maradt, mihamarabb vissza kell őket küldenem. Előbb Bonniet varazsoltam át. Kicsit ki merített. Utána Damont, de tovább tartott mint gondoltam és több energiámba is. Letelt a fél óra. Megint sötétség. Végre mindenki ott van ahol lennie kell.