Nincs mese

2. fejezet

Jelmez nélkül

– Biztosan nem akarsz inkább nálunk maradni? – kérdi Rebeka, mikor Zsolti a vállára kapja az utazótáskáját.

Zsolti pimasz vigyorral megrázza a fejét.

– Szerintem mindannyian jobban járunk, ha a hotelben éjszakázom. – Tervei vannak ma estére, és ezekhez a tervekhez a legkevésbé sincs szüksége gardedámra – vagy a húgára a szomszéd szobában.

Vince ajkára hamiskás félmosoly kúszik, Rebeka azonban összevonja a szemöldökét.

– Csak ma érkeztél, és máris csajozni akarsz?

– Hé, elvonásai tüneteim vannak! – emeli fel a kezét védekezőn Zsolti. Az elmúlt másfél hetet az ország másik végében, a bátyjuk családjánál töltötte, és mivel nekik van vendégszobájuk, sehogy se tudta kibekkelni a szállodát, ráadásul az unokaöccsei is ragaszkodtak a társaságához. Ritkán látják egymást, pedig Zsolti szereti a srácokat, épp ezért a kedvükért önmegtartóztatást gyakorolt. Ma azonban már eszében sincs visszafogni magát, még az se szegi kedvét, hogy majd' az egész napot vonaton töltötte és hulla fáradt. Szüksége van arra, hogy kiengedje a gőzt és lazítson végre.

– Mert egy hete nem voltál senkivel? – Rebeka hangját gúny csiszolja élesre.

– Pontosítok: kilenc napja, azért nem mindegy. Amúgy meg te kibírod egy hétig szex nélkül? – riposztozik Zsolti szemérmetlenül.

Rebeka arcára vörösség kúszik. Zsolti mindig jót derül, ha zavarba hozza a húgát. Ugyan Rebeka már megtanult visszavágni, de az ösztönös reakcióját sose tudja elrejteni, és Zsolti szerint ez aranyos. Bár a maga részéről sose értette, hogy miért jönnek olyan könnyen zavarba az emberek a szex említésére. Nyilván a neveltetés és a társadalom tehet róla, de szerinte baromság, hogy a szex sokak számára tabutéma, mintha legalábbis valami szörnyen bűnös, elítélendő dologról lenne szó. Persze nem azt várja, hogy mindenki kiteregesse a hálószobatitkait – a maga részéről cseppet sem érdekli, hogyan szexelnek mások, egyébként is csinálni szereti, nem pedig beszélni róla –, de a szex az élethez tartozik, pusztán már az említésére is hebegni-habogni Zsolti szerint ostobaság. A szex csak szex, két (vagy adott esetben több) ember szabad akaratukból jól érzi magát együtt, ugyan mi rossz van abban?

– Igenis kibírnám – dünnyögi Rebeka, de a hangja elárulja, hogy ebben azért közel sem biztos.

Zsolti tekintete Vincére rebben, és majdnem felnevet a férfi elégedetlen ábrázata láttán.

– Szerintem ehhez a pasidnak is lenne néhány szava – nevet fel, mire Rebeka újra elpirul.

– Lenne bizony – erősíti meg Vince borúsan. Rebeka oldalba böki a könyökével, de a szája mosolyra kunkorodik.

– Holnap jövök, ha magamhoz tértem. Ne várjatok túl korán. – Zsolti Rebekához hajol, és puszit nyom még mindig halványan piros arcára, aztán kezet fog Vincével.

– Jól meggondoltad, ne vigyünk el? – kérdi Vince.

Zsolti értékeli, hogy ennyire figyelmesek vele, de harmincegy éves és már jó ideje tökéletesen boldogul egyedül, a hotelig már csak eltalál. A vonaton megnézte az útvonalat, de ha mégis elkeveredne, a mobilja majd kisegíti.

– Kicsi ez a város, kétlem, hogy eltévednék, és menet közben legalább felmérem a terepet. – Zsoltinak nem szokása kertelni, a köntörfalazás nem az ő stílusa. Sokkal egyszerűbb, ha nyílt lapokkal játszik, nem szereti a félreértéseket vagy a konfliktusokat. Az élet egyszerű, feltéve, ha az ember nem bonyolítja túl, márpedig Zsolti nem rajong a bonyodalmakért, egyszerűen csak élvezni akarja, hogy él.