Nincs mese

16. fejezet

Meglepetés

Zsolti bosszúsan konstatálja, hogy újra esni kezdett. Ahogy átvág a zebrán, felhajtja a kapucniját, de azzal már nem foglalkozik, hogy kikerülje a pocsolyákat. A szürke, egyre sötétebbre forduló égboltra meredve megszaporázza a lépteit, és közben szórakozottan arra gondol, hogy őrültség, amit csinál. Már az is elég nagy őrültség volt, hogy három héttel ezelőtt minden józan érvet sutba dobva ráírt Trixre. De a francba is, nem bírta tovább! Most se bírja. Folyton hadakozik magával, küzd az elkerülhetetlen ellen, mintha ugyan hinné, hogy lehet esélye a saját ostobasága ellen.

Mert menthetetlenül ostoba. Veszélyes játékot játszik, mégse képes abbahagyni. Lehetetlennek tűnik, hogy ne halljon Trixről – legalább üzeneteken keresztül. Mikor öt héttel ezelőtt hazautazott, azt hitte, elég lesz, ha csak Rebekától tud róla, de rögtön az első Skype-beszélgetésük alatt csak annyit sikerült kiszednie a húgából, hogy Trix jól van. Mégse faggathatta Rebekát, hogy mit jelent pontosan ez, csak nagy általánosságban kérdezhetett Vince családjáról, ha nem akarta magát elárulni. Márpedig nem akarta, mert Rebeka jó eséllyel gátlástalanul összeszidná, amiért játszott Trix érzéseivel.

Végül két hetet bírt ki, de az a két hét pokoli volt. Minden egyes nap hiányzott neki Trix, képtelen volt megállni, hogy ne gondoljon rá, sőt, még álmodott is vele. Más nőre nem is nézett, egyszerűen senki nem érhet fel Trixhez. Egy héttel a hazaérkezése után még remélte, hogy lehet máshogy, el is ugrott a lakótársaival egy klubba, mikor hívták, és feltett szándéka volt, hogy felszed egy nőt, pont úgy, ahogy Trix előtt tette volna.

De hiába elegyedett szóba tényleg csinos, kedves nőkkel, semmi nem mozdult meg benne. Igazság szerint odalent se mozdult semmi – mintha nemesebb testrésze úgy döntött volna, hogy ha Trix nem lehet az övé, más se kell, így aztán inkább sztrájkolt, minthogy árulóvá legyen. Zsolti akkor jött rá, hogy komolyabb a baj, mint hitte.

Még egy hetet kihúzott, aztán feladta. Csak egy üzenet – áltatta magát, pedig már akkor tudta, hogy ha egyszer elkezdi, nem lesz megállás. Igaza lett, Trix észrevétlen lett a mindennapjai része, az élete része, még annak ellenére is, hogy az üzeneteken túl nincs köztük kapcsolat.

Zsolti próbálta beérni ennyivel, de már nem elég, hallani akarja Trix hangját.

Muszáj hallania.

Türelmetlenül előrángatja a mobilját a zsebéből. Az utcai lámpák derengő fénye szikrázva csillog a mobil kijelzőjére esett esőcseppeken, ahogy Zsolti kikeresi Trix számát. Az ujja egy pillanatra még tétovázik, de végül rányom a hívás gombra.

Mély levegőt vesz, a hűvös, szétázott falevelek és a föld őszi színekkel teli illatai cseppet sem csillapítják a szíve szédült dobogását.

Kicseng.

Aztán még egyszer.

Még egyszer.

Zsolti szíve összeszorul. Mi van, ha Trix nem ér rá? Szombat este van, ugyan a lány nem említette, de még az is lehet, hogy programja van. Talán randizik...

Zsolti gyomrát feszültség rántja össze. Nem akar arra gondolni, hogy Trix másik férfival van. Persze miért ne lehetne? Végül is jelenleg leginkább baráti a kapcsolatuk – még az erotikus felhangú üzenetek ellenére is. Mégis ismeretlen, sötét düh gomolyog benne, és szorosabban markolja a mobilt.

Basszus, Trix, kérlek, vedd fel! – fohászkodik magában idegesen.

Mennyire szánalmas már, hogy végre összeszedi a bátorságát és felhívja a lányt, erre ő meg nem veszi fel. Zsolti dühösen összepréseli a száját. Sose zakkant még meg így egy nő miatt – és hiába tudja ezt, mégse nyomja ki a hívást, egyre csüggedtebben hagyja tovább csörögni.