Nyaranta a gyerekkor emlékei forgószélként csapnak le rám...
Ma egész délután kint voltunk, körülbelül negyed tizenegyig. Beszélgettünk, énekeltünk, táncoltunk és rengeteget nevettünk, csak mint régen. Mint régen, mikor a legnagyobb baj az volt,hogy elfogyott a közeli kocsmában a 100 Ft-os jégkrém és sötétedéskor indulnunk kellett haza. Képeket és emlékeket gyártottunk, amikre évek múlva is szívesen fogok majd visszaemlékezni.
Kicsit olyan volt ez, mint egy visszatekintés a múltra. Azokra a forró nyarakra, amikor délután hatig ki se mozdultunk a lakásból, majd a legnagyobb menőknek érezve magunkat járkáltunk a lakótelepen, mintha semmi más nem számítana. Nem is számított. Ma csupán annyi volt a különbség, hogy rengeteget nosztalgiáztunk és mélyebb témákba temetkezve beszélgettünk. Azt hiszem, ez egy igazán pozitív élmény volt. Sokszor a legapróbb dolgok jelentik a legtöbbet.
" Ássuk ki! Úgy fog tűnni, mintha magasabban lenne. "
vttacukr ❣️
2018.06.29.
YOU ARE READING
My soul's pieces
RandomRandom gondolatok egy gimnazista tollából... Rövid történetek és minden ami én vagyok... "A gondolataimat az írás folyamata által, írás közben fedezem fel." Oliver Sacks