My soul's pieces

#goingon

Az élet mulandó. A virágok szirmai lehullanak. A vidám, önfeledt nyár kétségekkel teli őszbe torkollik. A repülők által húzott kondenzcsík eltűnik. A könyvek véget érnek. A legjobb sorozatok befejeződnek. A legnagyszerűbb emberek elmennek. Az iskolás évek hamar tovaszállnak. Az évek során szerzett barátságok vajon megmaradnak? Vagy egy idő után azok a szoros kötelékek meglazulnak, majd végleg elengednek? Furcsa. Néha elgondolkodom, hogy lesz-e vajon valaki, aki életem végéig mellettem lesz. Úgy értem, egy idő után mindenkinek a saját élete lesz a legfontosabb és ez talán így is van rendjén, de mégis annyi ember magányos. Gondolj csak a nénire, aki leül melléd a buszon és elmeséli neked az egész életét. Életünk során folyamatosan új emberekkel találkozunk és a régiek sok esetben, akarva-akaratlanul háttérbe szorulnak. Például egy iskolaváltásnál, mindenki szétszéled és a régi társaság már soha sem lesz ugyanolyan. Az elmúlás szomorú és néha fájdalmas is. Egyetlen egy dolog van, ami ezt egy kicsit is ellensúlyozhatja. Digitális vagy elsárgult fotók. Videók. Ajándékok. Sokatmondó idézetek. Tárgyak, amiknek csak is te tudod a valódi jelentését. Az élet mulandó. De az emlékek nem.