My soul's pieces

#youth

Nem vagyunk már gyerekek. Viszont felnőttek sem. Éppen a választófüggöny alatt állunk és várjuk,mikor szakad ránk ez a hatalmas teher. Néha úgy hisszük már ránk szakadt,de később talán rájövünk, hogy ezeket az akadályokat még képesek voltunk játszi-könnyedséggel legyűrni és a java csak ezután jön.

Túl sok az elvárás.

Elvárják,hogy fakultációt válasszunk és hogy eldöntsük, milyen irányban szeretnénk tovább tanulni,holott tizenhat évesen őszintén fogalmunk sincs róla és nem is érezzük úgy,hogy ennek most itt lenne az ideje.   Sok esetben elvárják,hogy felnőttként viselkedjünk,máskor azt mondják, hogy még csak gyerekek vagyunk.Még csak gyerekek...

Igen. Egyik nap nevetségesen viselkedünk. Rákövetkező napon megoldunk egy problémát teljesen egyedül. Sírunk. Majd nevetünk. Összeomlunk, felállunk és továbbmegyünk. Veszekedünk, aztán kibékülünk, hiszen sok esetben egymásra kell támaszkodnunk. Barátokat szerzünk, bulizni járunk, illuminált állapotban kiabálunk és jól szórakozunk. Szerelembe esünk, majd pofára,később pedig mi adunk egy csattanóst. Ezek vagyunk mi. Érzünk,megélünk és túlélünk. Nap, mint nap. Minden egyes órában és minden egyes percben. Sokszor még csak észre sem vesszük, de szemtől szembe vívunk harcot a démonjainkkal.

Mert a gimnáziumi éveink erről szólnak.Félholt állapotban várjuk a nap végét és a hétvégére úgy érezzük magunkat, mintha zsinórban lefutottunk volna öt maratont. Talán le is futottunk.Aztán várjuk azt a rég áhított nyári szünetet, amikor végre újra felborított bioritmussal aludhatunk déli tizenkettőig. 

Persze megint újrakezdődik. Hajnali kelés, zombi tekintet, koncentrációs zavar, stressz. És mindezek senkit nem fognak érdekelni. A tanáraid nem lesznek elnézőbbek veled, nem sajnáltathatod magad a portásnak és nem sírhatsz óceánt az aranyos takarítónőnek, aki a második emeleti folyosón takarít. Nem, ezekkel a problémákkal  neked, és csakis neked kell megküzdened, ha törik, ha szakad.Hiszen tudod, lesz még ennél sokkal rosszabb is. Ha más túlélte,te miért ne tennéd? Ha más képes volt tanulni a dolgozatra, te miért ne lennél? Ha előtted már több tízezer diák leérettségizett, miért pont te véreznél el? Nem kell más, csak motiváció és akaraterő. Nehéz lesz? Még szép. De te ennek ellenére is meg tudod csinálni. Csakis rajtad áll. Nem hagyhatod,hogy a sok elvárás lehúzzon és a mélybe taszítson.Te vagy az életed legfőbb mozgatórugója, bár lehet, hogy ezt most még nem látod tisztán. Viszont ha az a rugó berozsdásodik egyedül magadat fogod okolni, amiért nem olajoztad meg időben.

Nos, itt tartunk most. Éveken belül érettségizünk. Úgy nézünk a végzősökre, mintha ők lennének a nagyok, akik céltudatosan és magabiztosan építgetik a jövőjüket. De ők is csak olyanok, mint mi. Figyelj a környezetedre és meglátod...Pánikolnak a közelgő megmérettetésektől és talán, fogalmuk sincs mit csinálnak csak próbálnak ésszerűen gondolkodni és nem megőrülni az utolsó hónapok alatt...Aztán eljön a nap, amire olyan régóta készülnek. Majd elballagnak és számukra bezárul egy kapu, viszont több száz új út tárul fel, amit nem éri meg elszalasztani.

Hát alakítsd így az életed. Élj! Kelj fel minden reggel! Nevess,sírj,táncolj,ordíts,tombolj,veszekedj,foglalj állást,ments életet,járj szakkörre,írj verset,fess műalkotást,olvass,hibázz,tanulj belőle,segíts másoknak,légy őszinte,add önmagad,légy komolytalan,bolondozz,idézz költőktől,szórakozz,mintha ez lenne az utolsó alkalmad rá,tanulj, tűzz ki egy célt, tegyél érte, érd el,majd kezdd elölről. Ha nekik sikerült, neked is fog.

Éld úgy a fiatalkorod,mintha nem lenne holnap! Élvezd ki minden percét, de adj bele mindent a jövőd érdekében!