My soul's pieces

#about a rocker

Tegnap a városban sétálva láttam egy rockert. Tudjátok, azt a fajtát, akit ritkán látsz. Egy igazi egyéniség volt. Hosszú haját kendővel kötötte át,pilóta napszemüveget és fülbevalót viselt. Szaggatott farmermellénye hátán egy banda logója volt feltüntetve, lábán pedig piros magas szárú tornacipő volt. Jókedvűen, nevetve sétált előttem, én pedig csak arra gondoltam "wow, igazi lázadónak tűnik". Olyannak, aki nem fél kimondani,amit gondol,bárhol és bármikor tud hangosan nevetni és egy kis része örökre fiatal marad.Egyszerűen jó volt ránézni...Aztán arra gondoltam, talán van egy motorja...Tudjátok, az a fajta,amivel ezek az igazi rockerek járnak...nem igazán értek ehhez.

Talán éveken keresztül gyűjtött rá,az apja haverjainak dolgozott pluszpénzért,aztán egy kis ideig még pincérkedett is,hogy összekaparja rá a pénzt.Amikor eljött ez a pillanat felült a járműre és elindult az ország úton, cél és terv nélkül.Tizenhét éves kora körül lehetett. A motor száguldott ő pedig kicsattant a boldogságtól. Akkor még csak váll alattig érő haja lobogott a szélben,a hétvégi esőtől sáros bakancsa szorosan simult a motor oldalához. 

Alkonyatig száguldozott az autópályán,majd megállt egy benzinkútnál,leparkolta a motort és belépett az üzletbe. A teret gyér fény világította meg,két férfi dolgozón és a pultnál álló nőn kívül egy árva lélek sem tartózkodott a boltban. A mi kaszanovánk figyelmét hamar felkeltette a hölgy. Nem csoda,tökéletesen passzolt oda. Hosszú szőke haja masnival volt átfogva,zafírkék tekintete fürkészve állta a férfi pillantását. Vörösre festett ajkát határozott mosolyra húzta,majd hogy provokálja a fiút,hirtelen elkapta a tekintetét és belefeledkezett egy divatlap olvasásába. A rocker ráérősen elsétált a hűtőig és két doboz sört kiválasztva keresett még magának pár zacskó chipset,majd a pultra dobta szerzeményeit.

A lány közömbös tekintettel felpillantott az újságból,majd félretéve azt, elkezdte beütni a cikkek árát az ősrégi,kopott pénztárgépbe.

-Jó választás.-szólt cserfesen,mikor a sört tartotta a kezében. A fiú is felöltötte vigyorát,majd válaszolt.

-Nem olyannak tűnsz,mint aki ért hozzá.-mondta,mire a lány felvonta szépen ívelt szemöldökeit.

-Ne becsülj alá!-mosolygott elszántan. Emberünk fizetett,majd mielőtt az ajtó felé indult visszanézett a lányra.-Ha akarod,az egyik a tiéd.-mutatta fel az egyik dobozt,majd vállával kilökte a bejárati ajtót. Éppen megviselt hátizsákjába dobálta bele az imént vásároltakat,mikor újra megnyikordult az ajtó,ő pedig egy elégedett vigyort engedett kiterülni az arcára.

-Merre tartasz?-kérdezte a szőke egyre közelebb sétálva. A fiú pár másodperc gondolkodás után válaszolt.-Egyenesen előre.-szólt,majd felült a motorjára, megmarkolta a kormányt és kérdőn kereste a lány tekintetét,mire ő eszelős mosolyt villantva felült a motorra és átkarolta a kis lázadó derekát.-Akkor tűnjünk innen!-bólintott vigyorogva a fiú,majd beindította a motort és másodperceken belül már csak apró pontokként látszódtak a távolban.

Hosszú órákon át motoroztak, míg végül egy lepukkant szórakozóhelyen álltak meg,ahonnan hangos zene szűrődött ki. A srác odadobta az egyik sört a lánynak,majd a motornak támaszkodva fürkészve méregette.

-Miért jöttél utánam?-törte meg végül a feszült csendet.

-Olyannak tűntél,akivel jól lehet szórakozni.-vont vállat a lány,majd belekortyolt az italba.

-És olyan vagyok?-nevetett fel jóízűen a rocker. A nő ekkor levette farmerdzsekijét és a motorra hajította-ekkor tűnt fel igazán a fiúnak az a bizonyos férfi szájakat elhallgattató darázsderék-a sörös dobozt határozott mozdulattal letette a fa korlátra,majd a szórakozóhely bejárata felé indult.-Azt majd meglátjuk.-szólt és belökte az ajtót.

A fiú hamar utána sietett.Az épület belsejében hatalmas tömeg vette körül,a zene ordított,ő pedig azt a bódító szempárt kereste. Nem volt nehéz dolga, ugyanis alanyunk a terem közepén táncolt, felhívva magára ezzel mindenki figyelmét.

A fiú a mellette lévő asztalról elvett egy felest,majd felbátorodva indult a lány felé. Megállt mögötte, majd kezeit lassan a táncoló díva derekára fonta,majd együtt kezdtek ringani a zenére. Így ment ez több zeneszámot felölve. Hamar egymásra hangolódtak és izzott körülöttük a levegő. Ez volt életük addigi legjobb éjszakája.

A következő szám a Womanizer volt,amire egymással szemben kezdtek táncolni.Mindketten ziláltak és fáradtak voltak,de semmi pénzért nem hagyták volna abba.

-Na mit gondolsz? Lehet velem szórakozni?-kérdezte a fiú közel hajolva a lány füléhez.

-Nem csalódtam.-bólintott a lány kifulladva.

-Meg is ismételnéd?-jött a következő kérdés.

-Ugyan-ugyan..A rockerek erre utaznak?-nevetett fel jóízűen.-Ez a mi egyetlen éjszakánk. Aztán elfelejtesz. Pár hét múlva fogalmad sem lesz róla, ki volt az a lány, aki felült mögéd arra a motorra és átszelte veled az országot.-jelentette ki határozottan.

-Legalább a nevedet áruld el!-hajolt hozzá közel a férfi és ajkaival gyengéden megsimította a titokzatos lány száját,mire ő hitetlenül elmosolyodott.

-Dália-suttogta a fülébe lágy hangon,majd a fiú smaragdzöld szemeibe nézett, de őt annyira megigézte a lány pillantása és az a csalfa mosoly az arcán. Nem szalaszthatta el az alkalmat. Ajkai tornádóként csaptak le Dália ajkaira,akinek eszébe sem jutott ellent mondani. Átszellemülten,pillanatnyi boldogságban úszva álltak a tánctér közepén. A szenvedély és a feszültség szikrázott közöttük,azt akarták,hogy az a bizonyos perc soha ne érjen véget..Az a falatnyi boldogság, az a pár órányi szabadság és felszabadultság...Mit nem adtak volna még egy ilyen éjszakáért. De nem lehetett. Ezt az egyet szánta nekik az ég és ezért is kellően hálásak voltak.Mindketten.

Pár perc múlva a lány újra a fiú szemeibe nézett,majd egy aprót kacsintott.Elengedték egymás kezét, Dália pedig távolodni kezdett,de a fiú hirtelen visszarántotta és a fülébe súgott.

-Amúgy...Ákos vagyok.-szólt és gyengéden a szőke lány nyakába puszilt,amire az összerezzent.

-Ég veled, Ákos.-mosolygott rá a lány,majd eltűnt a tömegben. Ez volt az ő éjszakájuk. Később mindketten felnőttek. Dália családot alapított és újságíróként dolgozott,Ákos pedig legjobb barátjával,Norbival és Danival járta az országot és híres rockbandák koncertjén léptek fel,mint előzenekar. Ők ketten soha többé nem találkoztak, csupán hallottak egymásról és ilyenkor mindig megejtettek egy aprócska félmosolyt. Soha nem felejtették el egymást, Ákos még az unokáinak is nevetve mesélt fiatalkori motoros kalandjairól, Dália pedig mindig vigyorogva csóválta a fejét,amikor meglátott egy vérbeli rockert...

Talán ez így történt...de talán a mi rockerünknek nincs is motorja...