Az örökké hosszabb, mint gondolnád! • Levi x OC

Különkiadás 1. /Vakáció 1/

Mint a címből is láthatjátok ez az első különkiadásnak az első része. Nincs köze az eredeti sztori haladásához. Ez már egy jó ideje szövődik a fejemben és most pont jól is jön, mert eljutottunk, ahhoz a ponthoz, hogy már eléggé kibontakozott Natasha és Levi kapcsolata. Jó jó bevallom, azért is ez most az aduászom, mert semmi ihletem és már nem akarom tovább húzni halasztani a részeket. A különkiadásokat (a mostanit és a jövőbelieket is) hosszabbra tervezem.

•Natasha szemszög•

Őrjítő nyári idő van. Szabadságom is ráadásul. Csak döglök Levi mellett a kanapén és unatkozom. Levi szokás szerint a laptopján "dolgozik". Úgy veszem észre, hogy ebben a családban senki sem érzékeny a melegre, mert nincs bekapcsolva a légkondi. Komolyan Levi-t még megértem, de Mikasa nem vámpír, hogy bírja ezt a hőséget. Opá opá, támadt egy ötletem.

-Levi vedd le a fölsőd! -szólok a mellettem nagyban gépelő férfinak. Értetlen pillantásokat kapok tőle, de végül egy perverz vigyor kíséretében leveszi a pólóját. Rádőlök a felsőtestére és egy csodával határos mámor fog el.

-Ááááááááh, máris sokkal jobb. Végre egyszer haszna van a vámpírságodnak. -mondom csukott szemmel a mellkasába kapaszkodva.

-Én is szeretlek, köszi. -vigyorodik el, majd folytatja az eddigi gépelését.

Kis idő után Levi lecsapja a laptop tetejét, mire az én szemem kipattannak. Feláll [nem úgy (még)] velem és elindul a lépcsőn.

-Unom magam. -jelenti ki miközben lépcsőzik velem.

-Ez fantasztikus, de nem tudnál lerakni? Tudtommal isten teremtett nekünk lábakat. -próbálok kapálózni.

-Igen, hogy nekem széttedd őket. -vigyorodik el megint perverzen. Erre a mondatára jó erősen tökön rúgom. Térdre is rogy, ezt kihasználva én rögtön kiugrok a karjaiból.

-Még egy ilyen és esküszöm nem lesz gyereked. -játszom meg a felháborodottat és folytatom az utam a szobámba. Jól magamra csapom az ajtót, hogy tudassam vele, most éppen "meg vagyok sértődve". Na mindegy, végre egyszer volt indokom, hogy megrúghassam. Nem mintha indok nélkül nem tenném meg, csak most van mire kenni. Kicsivel később ő is belép a helységbe.

-Ugye nem sértődtél meg? -lép közelebb hozzám. Na, akkor játszunk vele egy kicsit. Asszem' ezen szakadni fogok, ha beveszi.

-De, képzeld. -"durcizok".

-Naaa, nem már. -huppan le mellém az ágyra.

-Hmpf. -teszem karba a kezeimet és elfordulok tőle.

-Te? ........teeeeee. Ne csináld már. -na lebuktam vajon, vagy még nem? -És én elakartalak vinni nyaralni. -áll fel és indul ki.

-Nyaralni? -derül fel az arcom és elé vágok.

-Áhá, tudtam én, hogy csak húzod az agyam. -mosolyog rám diadalittasan. -Ezért bünti jár ám. -és megint a perverz vigyor. Esküszöm ebben az órában már legalább a második, ha nem többedik.

-Most inkább megyek becsomagolni, ha már nyaralni megyünk. -indultam el a szekrényemhez, de elkapta a csuklóm.

-Én úgy értettem, hogy itt és most. -ránt magához.

-Á-á-áá. Ezt most megérdemelted, úgy hogy nem.

-Jaj, de kár, hogy jelen helyzetben nem érdekel. -kezdi lefejteni rólam a nacim. Ezt nagyon nem kellett volna mondania. Az eddigi viccelődős arcomból átváltottam egy teljesen komolyra és eltoltam magamtól. Az arcomat látva ő is megállt, kitoltam az ajtón és rácsaptam.