Az örökké hosszabb, mint gondolnád! • Levi x OC

Part 7

•Levi szemszöge•

Komolyan most már eléggé elegem van, hogy mindig csak akkor jöhet a munka, amikor épp pihenek. Jó mondjuk 0-24-ben ez az életem és azért vannak előnyei is, úgy nem panaszkodom. Végre ideértünk a keletei blokkhoz. Na jó ez azért már túlzás. Porig van van rombolva szinte az egész kicseszett épület. Nem tudom, melyik kis fejes próbál nagy arcoskodni, de hogy rohadtul megtalálom és rohadtul szenvedni fog ezért a kupiért. Mindenki akinek kellett ott volt. Amint megláttam Hanji-t és Armin-t rögtön mentem oda hozzájuk kissé siető léptekkel. Semmi köszönés vagy ilyesmi:

-Mennyire lettek becsülve a károk? -szólok közbe a beszélgetésükbe.

-Egy kicsit több, mint az előzőek. -mondja Armin.

-Ne kerülgesd a forró kását Armin ma még csinálnék mást is. Számolj be mindenről, ami kárt csak felmértetek! -válaszolom már elég idegesen.

-Az épület maga most kb csak 500.000 RUB, viszont most 68 emberünk halt meg. Jóval több, mint az előzőkben. 35 az épületben ragadt a további 33 pedig a lövöldözésben halt meg. 27 sérült, ebből 9-en szereztek komoly sérülést a többi még megússza egy sürgősségi oda-visszával. És most jön a biztosító része. Tulajdonképpen jól is jártunk ezzel a "balesettel", ugyanis a biztosító 1 millió RUB-ot fizet az épületre, illetve mind a 68 embernek van életbiztosítása, minek csak az 50%-át kell a családjuknak részesítenünk, akinek nincs családja azé 100%-ban a miénk lesz. Ebből összejön nagyjából 40 000 RUB, amit tudunk az újjáépítésre fordítani, mert az építés 814 000 RUB lesz. -fejezi be hosszas elemzését.

-Remek. Armin te alkudd le ezt az újjáépítési árat, te pedig Hanji menj és toborozz több embert.

Bolinttanak egyet majd mintha mi sem történt volna és mintha itt se lennék folytatják tovább a beszélgetést. Ezen kiakadva:

-Na mi van?! Mozdulás van lusta bagázs, nem azt mondtam, hogy egy hónap múlva kezdjük el! Most azonnal! MUNKÁRA EMBEREK! -végét már ordítom.

Kicsit megijedtek, de azért most már mindenki kezdi el a munkáját. Én visszaszállok a kocsiba és a birtokomra vitetem magam.

Hazaérvén kiszállok a kocsiból, ami elhajt. Nagy meglepetésemre nyitva volt az ajtó, tehát pisztoly elő, kibiztosítjuk és már majdnem elsütöm, amikor hallom a közeledő lépteket. De végü csak elrakom, mert csak Mikasa az.

-Szia Rivaille-nii-san. -köszön nekem a kuu-dere fejével. (hát igen volt kitől tanulnia)

-Azért illet volna dobni legalább egy SMS-t, hogy haza jöttél, nem gondolod?

Csak vállat vont és felment a lépcsőn. Beljebb lépek és megindulok az irodám felé magam mögött becsukva az ajtót. Az irodám szintén az emeleten, így hát én is felmegyek a lépcsőn csak azzal a különbséggel, hogy én a hátsó lépcsőn megyek, amihez közelebb van az irodám. Bemegyek az ajtón és lehuppanok az ablak alatti jó kis kanapéra. (igen az irodámban van egy
kanapé, pont ilyen esetekre, ha dolgoznom kéne, de fáradt vagyok) Csak fülelek. Meglepően gyorsan és élesen meghallom Natasha-t. A házam Moscow külső részén egy eldugott kis helyen van, hogy ha meg akarnának támadni otthon ne legyen túl könnyű dolguk. Na szóval, felvetődött bennem, lehet hogy ő s itt lakik a közelben. Amit hallottam az nem a tipikus cica baba lányok nyafogása, hanem egy kemény lány fájdalmas kántálása: -Nem történt semmi. Nem történt semmi.  Na jó ez fura. Mi a halál történt vele, hogy teljesen ki van akadva. Egy nagy ajtó csapódást hallok tőle és már tudom, hogy megjöttek a barátai, amire rögtön össze is szedi magát.