Az örökké hosszabb, mint gondolnád! • Levi x OC

Part 2

Mikor felriadtam Annie-ék még aludtak.  Nagyon fura álmom volt, de nem sokra emlékszem belőle. Azt már megszoktam, hogy a baleset utántól legyen bármilyen álmom újra és újra átélem az akkor történteket, de ez valami más volt. Nem tudom pontosan elmagyarázni, de nagyon rossz előérzetem van ettől. Na remek ezt nem mesélem el a pszichológusnak, még a végén felír valami tablettát nekem (a baleset óta folyamatosan kell járnom pszichológushoz, amit az árvaházak állnak). Szép lassan tudatosult bennem, hogy ma hétfő van és nemsokára 7 óra lesz. Elkezdtem ébresztgetni a lányokat. Először Historia-t ébresztettem fel, mert ő felébreszti a többieket és neki nem ordítják le ezért a fejét. Sikerült kikászálódniuk az ágyból és elindultak öltözni. Ymir megkérdezte hány óra még fél holtan, én a Dalai Láma minden békéjével válaszoltam, hogy 7. 05. Erre a lányok teljesen egyszerre toltak egy nagy bazd+-et, amin majd sírva fakadtam úgy röhögtem. Nem is azért mondták, mert túl korán van, hanem mert túl késő. Ilyenkor szoktunk a fiúkkal együtt kilopózni és kaját lopni a közeli pékségből, de ez most a gyorsított verzióra lett kényszerítve. Mire végeztünk 7. 43 lett tehát rohantunk vissza a S&C-ban a cuccunkért, aztán rohantunk a suliba, mert rohadtul elkésünk. A suliról annyit, hogy közel a legrosszabb suli ország világon, de ez nem nagyon zavar, mert az S&C állja a költségeket. Természetesen a suliban való kajálást nem, mert erre ott van az ő "csodálatos" konyhájuk. A tanulással úgy vagyok, ha már azt megengedik, hogy tanuljunk, akkor már félig meddig oda figyelek az órákra, de a sulin kívül a könyvekhez bottal se érek.

A suliban kb. ilyen egy átlagos napunk:

Késünk az 1. óráról, de az már legyen elég, hogy ott vagyunk azoknak a retek tanároknak az óráin. Végig döglünk ott kb. 45 perceket (általában kevesebbet), nagyjából figyelünk is meg nem is, általában csak annyira, hogy felfogjuk mi a szart akar nekünk (osztálynak) elmagyarázni a tanárka. A feladatok meg házi ilyesmit nem ismerünk, órákon is a ,,hangosan megtárgyalom, hogy mi jutott éppen az eszembe" társasághoz tartozunk.Mikor vége sulinak vissza kéne menni az S&C-ba, de csak kéne. Suli után vagy randalírozunk vagy kaját lopunk, aztán megyünk a tanyánkra és ott elütjük az időt, aztán későn érünk vissza, amiért lecseszést kapunk, majd alvás.

Most kezdődött el a második fél év a király kis városi gimink 12. évében. Ami azt jelenti, hogy amint vége ennek a rémálom sulinak plusz még pár hónap és szabadok vagyunk. Hát igen, 18 évesen az árvák eldöntheti, hogy maradnak az árvaházban vagy egyedül élnek tovább független minden árva kötelességtől. Közülünk én leszek legelőször 18 úgy hogy én lehet az első szerencsés, aki bemutatva távozik a Madam előtt. Álmok álmok édes álmok.

Time skip:

Telnek a fasza napok, hetek, hónapok és sikerül mindannyiunknak leéretségizni egy hármas nágyesre, úgy hogy mindenki rohadt büszke volt magára. Indul a nyár, ami a Madam és a patkányok kedvence. Ilyenkor az égész S&C megőrül. Az összes gyerek érez egy fikarcnyi szabadságot és tombol.

Mi a nyarunkat azzal a tudattal élveztük ki, hogy NINCS TÖBB SULI!, NEMSOKÁRA TELJES SZABADSÁG! Elmondhatatlan király érzés állíthatom büszkén. Ahogy minden nyáron most is mentünk ahhoz a bazi nagy no name tóhoz, ahol az S&C-nak saját part szakasza van. Itt mindig "sátorozunk", ami a következő módon néz ki: a Madam-nak van egy teljes kunyhója, a többi ilyen kis házacskában pedig a patkányok nyomorognak, a gyerekek pedig a ,,szép az éjszaka aluggyá kinn minden nélkül" állapotban alszanak. Én személy szerint mindig fára mászok és ott alszok. Nem tudom valahogy ott sokkal kényelmesebb. Ennek a kis nyaralásnak előnye és hátránya is van. Az előnyei, hogy kicsit engednek kimozdulni, fürödni a tóban és nagyobb szabadság van itt. Viszont a hátránya az az, hogy itt nincs mit kiraboljunk kajáért. Szóval vagy ezt a moslékot esszük vagy ha van itt más is (más táborozók, stb.), akkor tőlük lopunk kaját, de mi a 3. opciót választjuk, mert szertejük magunkat bebiztosítani. A 3. opció: rengeted kaját hozunk magunkkal és azt esszük amíg itt vagyunk.

A nyárnak vége és jön az ősz. Mi már nem megyünk suliba, mert már megvan az az érettségi, így hát kell valami elfoglaltság. Szerencsére kedves Dimitrij és társainak még nem az 1. szemeszter, így voltak olyan kedvesek és leutaztak hozzánk. Addig is van mit csinálnunk. Dimitrijék, azaz Dimitrij,  Boris és Felix egyetemi kollégisták és őket tavaly nyáron ismertük meg őket, mert ők is valamiért ahhoz a tóhoz jöttek nyaralni. Összehaverkodtunk velük és felajánlották, hogy ha kijutunk az S&C-ból, akkor lakhatunk az ő házukban, mert ők amúgy is a kollégiumban lesznek.

Felix elmagyarázta, hogy idén csúsztatott szemeszterek lesznek és az idei 1. az december 3-án indul, tehát megvárják a szülinapom, aztán pedig velem együtt mennek vissza Moscow-ba. Boris-ék a fővárosban járnak koliba és a Mocow szélén van egy házuk.

Eljött az a drága október 31-e, ami az én szülinapom és a mai napom első teendője az volt, hogy elmegyek a bíróságra elkérni az kikérő papíromat az S&C-ból. Miután nagy nehezen odaadták elmentünk megünnepeli a 18. szülinapom és hát nem kíméltük a piát. Végül is nem lesz többször 18, szóval nagyon kirúgtunk a hámból. Este fele, mikorra már félig meddig kijózanodtunk vissza indultunk az S&C-ba, ahol én felkaptam a már összekészített cuccom és vártam a megfelelő alkalmat. Hogy mire? Természetesen arra, hogy bemutatva távozzak ebből a roncsból. A Madam épp most jött ki az udvarra pár patkány társaságában, ami láttán azonnal kaptam az alkalmon:

-Viszlát Madam Theresa! -ordítottam neki röhögve és bemutava.

-Te kis.............. -szakadt félbe.

-Hopp jaj, most már nem tehet semmit. -ugrottam hátrébb a kapu küszöbén kívülre és közben falmtatva a távozási papíromat.

Mérgesen távozott a patkányokkal együtt. Mi röhögve néztük amíg elmegy, aztán elbúcsúsztunk egy mástól és beszálltam Dimitrij kocsijába.

Sorry, ebben a részben kevés lett a párbeszéd és sok a tartalom, de remélem érthető volt. A továbbiakban valószínűleg már fel fog tűnni Levi is, de nem garantálom, hogy már a következő részben.