Az örökké hosszabb, mint gondolnád! • Levi x OC

Part 15

Erre a három lány felbátorodik és elkezdenek bombázni a kérdéseikkel.

Mindenfélét kérdeznek: -Te is, olyan vagy, mint Rivaille? Hány éves vagy? Hol dolgozol? Milyennek véled azt a munkát? Várjunk csak dolgozol egyáltalán? ..............(és még egy pár csak az majd TALÁN a szövegben fog feltűnni)

-Na jó, állj! Csak egyesével ha kérhetem. -szólok hozzájuk mosolyogva.

Hihetetlen micsoda energikus bagás. Arra a négyszeműre emlékeztetnek Hanji-ra csak azért valamennyivel (sokkal XD) visszafogottabb kiadásban.

-Rendben. Akkor az első legyen: Hány éves vagy? -mondják TELJESEN egyszerre. De komolyan nincs ilyen összhang a létező és a nem létező világban (sem).

-18. Ősszel leszek majd 19. De visszafele is mennek ám a kérdések.

Néma csend honol a társaságban. Na ezt nem hiszem el. Már megint a kínos csend. Valakik nagyon utálhatnak ott fenn a sors könyvnél. Mikor végre megszűnt a csend:

-Nem tudjuk hány évesek vagyunk. Azt tudjuk, hogy egyidősek, de leginkább csak Nagame-sama tudná neked megmondani a korunkat. -a többes szám és a teljes összhang nagy mesterei.

-Értem. -,,nem akarok belefurakodni biztos rossz múlt miatt" szemekkel nézek rájuk. -És egyébként ti mindig egyszerre beszéltek?

-Nem mindig. Csak az eset 90 %-ában. -na erre kitör belőlem a nevetés, mire ők is elkezdenek röhögni.

-Jó pofa egy társaság vagytok. És nektek festett a hajtok? -törlöm le közben a könnyeimet, amik a nagy hahotában keletkeztek rajtam.

-Mi ilyen hajjal születtünk.

-Ooh, értem...........

Oké bevallom tényleg furcsállom. Nem láttam még embert aki színes hajjal született volna. Míg magamban gondolkodtam észre sem vettem, hogy az utolsó mondatom az hangosan született meg a fejemben (magyarul: hangosan gondolkodtam).

-Mert nem vagyunk emberek. -szólal meg most végre egyedül "Óceán", aztán gyorsan a szájára tapasztja a kezét.

Asszem' ezt nem kellett volna kimondania. A lányok (Zsolti és Nayumi) szikrázó szemet is vetettek rá.

-Hát ti olyanok vagytok, mint Levi? Vámp...............? -itt félbe szakítanak.

-Oh, hát tudod. Nagy megkönnyebbülés. -sóhajtanak megkönnyebbülve.

-Ti is..........? -na ezt nem hiszem el már megint.

-Nem mi nem vagyunk vámpírok. -visszatért az egyszerreség.

-Akkor?

-Ezt majd Nagame-sama társaságában meséljük el.

-Tényleg. Mi nektek Nagame? Mert az a ,,-sama" eléggé a tisztelet árulkodó jele.

-Ő egy csodálatos személy! De a kifejtősebb részleteket is csak, akkor ha visszaért.

-Oké. -virítok egy nagy mosolyt. -Akkor most ti jöttök a faggatásban.

-Dolgozol? Hol? Milyen? Mikor jársz oda? Együtt dolgozol Rivaille-val? -lelkesülnek fel ismét.

-Huh. Nem arról volt szó, hogy egyenként megyünk a kérdésekkel. Na mindegy, megpróbálok sorba válaszolni. -sóhajtok nagyot.   -Igen dolgozom. Egy Peaches & Cream nevű "mulató" helyen énekesként. Általában este járok csak most a mi kedves Rivaille (direkt hívom így, nem pedig Levi-ként, mert hát.......... mert csak ez a mi (én, Levi és Nagame "nevecskéje")) barátunk "kivett" a munkából. Amiről én is csak nem rég szereztem tudomást. -az utolsó mondatot már az orrom alá mormogtam, de meghallották.