Ancient Connection 2. Season

9. Rész

Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszeni fog nektek és nem találjátok nagyon unalmasnak :/ igyekszem a részekkel, de már nem sok van vissza!

„Valami készül, a széllel üzennek...valami közeledik, ami nem fog megkímélni senkit és semmit.

Tudom, hogy választanom kell és tudom mit választok, de képes leszek szembe nézni a következményekkel?"

Jungkook pov.

Yoongi az ablak mellett állva kémleli az utcát. Nem szól, nem mozdul. Csak áll és vár. Ahogy telnek a napok, úgy változik ő is. Hétről hétre egyre csendesebb, magába zárkózik és teljesen kizár minket. Szólj hozzám szerelmem, mivel segíthetnék? Ha nem beszélsz, nem fogom tudni mit tegyek.

­- Yoongi hogy van? - fordul felém Jin. Amióta ő és a párja mellénk álltak szinte minden percet azzal tölt, hogy biztosítsa és kiképezze Jacksont. Először nem akarta, de végül Mark segítségével bele fogott és egész ügyesen bánik már a fegyverekkel. Mégis...képes lesz használni, ha az anyja áll vele szembe?

- Csendben. - felelek egyszerűen.

- Aggódsz érte?

- Nem tudom mit tegyek. - sóhajtok fel, lehunyva pilláim.

- Ő mindig ilyen volt. - mosolyog rám Namjoon, míg átöleli párját. Mindig?

- Ezt hogyan érted?

- Yoongi sosem volt az a könnyen kezelhető gyerek. Mindig bajt csinált és ezzel kiborította a szüleit. Két ember volt, akik tudták kezelni, én és Jackson. Ők ketten megértették egymást és bár nem voltak igazi testvérek, mégis mindig olyanok voltak. Jackson kis korában balesettet szenvedett és hetekig komában volt. Yoongi akkor ugyan így tett: nem beszélt, nem evett, teljesen elszigetelte magát. Csak várt, várta Jackson felépülését. - kezd el mesélni Jin - Félt, hogy elveszíti az egyetlen barátját, most pedig fél mert választania kell. Választani köztetek és a családja közt.

- Yoongi már választott. - szólal meg halkan Namjoon és igaza van. Már választott, de esélyt sem kapott másképp dönteni. Ez pedig csak is az én hibám...

- Nekem ők a családom és bármit megteszek, hogy megvédjem őket! Senki sem árthat nekik, senki!

- Mi pedig mellettetek állunk!

Mark pov.

- Nem is rossz. Tetszik ez a kis harcias tűz. - mosolygok pimaszul Jacksonra, mikor lefegyverezve csípőmre ül. Nem régóta gyakorol mégis nagyon ügyesen sajátítja el a fegyverek kezelését, látszik, hogy a vérében van.

- Szerinted használnom kell majd? - néz rám csillogó szemekkel. Remélem, hogy nem, de ha mégis...

­- Nem fogom hagyni, hogy bántódásod essen! - csókolok puha ajkaira, magam alá fordítva. Szeretem ezt a fiút, mindennél jobban szeretem és meg fogom védeni!

Jackson telefonjának csengése ránt vissza gondolataimból és elválva tőlem veszi elő, de csak kikerekedett szemekkel nézi a kijelzőt.

- Mi a baj kicsim?

- Itt vannak. Haza jöttek... - mutatja felém az SMS szövegét, miszerint igen: itt vannak.

- Nem lesz semmi baj!

Vagy talán tévedtem?