Ancient Connection 2. Season

10. Rész

Sziasztök! Itt lenne az új rész, remélem tetszeni fog! Kellemes olvasást! :D 

Yoongi pov.

Gondolataimból Jackson ölelése ránt ki, ahogy magához von remegő karjaival – Mi történt? – fordulok felé, talán a héten először megszólalva kicsit rekedt hangon. Tudom, hogy nem kellene ennyire elzárkóznom, de képtelen vagyok akár csak rá nézni Jungkookra. Félek, hogy elveszítem, félek, hogy mindennek vége lesz...

- Itt vannak! – Jackson szavai felerősítik bennem ezt az érzést. Görcsbe rándul a gyomrom a gondolattól is. Mit tegyek? Hogy mondjam el? – Namjoon elindult értük és ide hozza őket, hogy beszélhessünk velük. Yoongi, szerinted van bármi esély rá, hogy mellénk állnak?

- Nem tudom. – sajnos most nem tudom bátorítani barátom, pedig szüksége lenne rá. Megszakad a szívem, ahogy a félelem ott csillog fekete szemében.

- Namjoon nem sokára ide ér. – nyit be Jungkook, én pedig magamhoz szorítom Jacksont.

Az elmúlt héten talán még nem is jártam a földszinten és most, ahogy telnek a percek egyre inkább bánom, hogy ezt az időt nem Jungkookkal és a többiekkel töltöttem. Jackson megfogva kezem hajtja fejét vállamra, mellettem ülve a kanapén, míg meg nem szólal a csengő. Hallom, ahogy szívverése felgyorsul, szemeim Jungkookra vetődnek és látom, hogy ő végig engem nézett – Jungkook, először én beszélek velük! – áll fel Jin, választ meg sem várva, Kook pedig mellém állva megfogja kezem. Jackson Mark mögött állva próbál nem feltűnni és megszakad a szívem kisírt szemeit látva. Bárcsak ne kellene ennyire félnie!

- Jin, ugyan miért is vagyunk itt? Ugye tudod mi a szóbeszéd erről a házról? – hallom meg anyám rég nem hallott hangját, mi egyszerre hiányzott és taszít most.

­- Igen, tudom. Viszont fontos dologról van szó! – lép be Jin a nappaliba nyomában a szüleimmel és Jackson anyukájával.

- Fiam, te mit keresel itt? És ők kik? – lép közelebb hozzám anyám, de mikor hátrálok megtorpan. Nem tudok megszólalni, nem tudom mit mondjak, hogyan kezdjem, de helyettem is megteszi – Yoongi, ő egy... - kezdené, de nem engedem befejezni.

­- Ő a párom! – jelentem ki, még sem annyira határozott a hangom, mint kellene.

- Mit mondtál? – áll elém apám és hallom a szívverése is felgyorsult. Látom, ahogy az ér a nyakán kidagad a méregtől és egyszerűen képtelen vagyok tisztán gondolkodni. Érzem, ahogy Jungkook aggodalma is egyre erősödik – Egy vámpír nem lehet a fiam párja!

- Jacks... gye-gyere ide! – néz Jackson anyukája fiára és csak remélni merem, hogy nem ismerik fel Markot.

- Nem megy! – állok végre a sarkamra. Egész életemben megakarták mondani mit tegyek úgy, hogy még csak itt sem voltak. Nincs semmi, ami megváltoztatná a döntésem – Nem ti fogjátok eldönteni kit szeretek és azt sem, hogy kivel élek együtt! Ez pedig ugyanúgy vonatkozik Jacksonra!

- Hogy merészelsz így beszélni velem? Az apád vagyok, én mondom meg mit csinálsz! – fog karomra, de amilyen gyorsan mozdult úgy is enged el – Hideg vagy. Mi történt veled? – kezd el hátrálni. Tudja, látom a szemében. Tudja, hogy vámpír vagyok és azt is hogyan fog cselekedni.

- Pontosan tudod, hogy mi történt... - lépek Jungkook mellé megfogva kezét. Bizalommal mosolyog rám, de már tudom mit fognak mondani. Sajnálom...sajnálom, hogy mindenkinek bajt okozok – Vagy elfogadjátok, vagy végeztünk, de nem fogok haza menni! Nem fogok máshogy dönteni!

- Hogy történhetet ez? Hogy lett az én fiam egy mocskos vámpír? – látom anyámon az undort, de nem tudok vele törődni – Elfogadni? Inkább ölöm meg a vérem, minthogy vámpír legyen! – fáj, de éreztem már, hogy ezt fogja mondani. Tudtam, tudtam, hogy nem fogják hagyni. Miért? Így már nem vagyok a fiúk? Így már nem szeretnek? Hisz eddig sem szerettek...

­- Egy ujjal sem érhetnek hozzá Yoongihoz! – húz maga mögé Jungkook, de feleslegesen. Velük sosem lehetett beszélni.

- Ne aggódj, először veled végzek! – néz utoljára apám Jungkook szemébe, majd elindul az ajtó felé. Hát ennyit jelentettem a családomnak? Megakarnak ölni? Állok elébe!

- A-anya! – suttogja Jackson, míg Mark magához öleli megvigasztalni és még látom, ahogy ő visszanéz az ajtóból. Az ő szemében nincs az a lenézés, gyilkolni akarás. Ő csak félti a fiát, fél, mert tudja, hogy így őt is elveszíti – Anya maradj itt! – de hiába sír Jacks...az ő szava sem talál meghallgatásra.

­- Jacks, nyugodj meg! Mi mellettetek állunk! – öleli magához Jin, de én valahogy képtelen vagyok megvigasztalni. Magával ragad Jungkook minden érzése és lassan levegőt sem kapok, majd elsötétül minden...