Ancient Connection 2. Season

8. Rész

Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszeni fog! Szerettem volna, ha kicsit jobban megismeritek Markot!

Kellemes olvasást!

Mark pov.

Jackson meg-meg remegve bújik karjaim közé és talán még sosem voltam ennyire boldog, mint itt a szerelmem mellett fekve, tudni, hogy reggel itt lesz mellettem. Bármit megtennék, hogy boldog legyen és biztonságban. Bármit megtennék, hogy ne veszítsem el, de ő feladná az egyetlen családtagját értem? Nem lehetek önző, nem kérhetem ezt, hisz az apját már elvettem tőle.

- Min gondolkodsz? – suttog fülembe, majd nyakamra puszil. Elképesztően édes, hogy még ettől is ő jön zavarba. Jackson, mit teszel velem? Miért dobogtatod meg a már régóta nem dobogó szívem? Miért ébresztgeted a már rég nem létező lelkem?

- Semmin, aludj szívem! – mosolygok, kíváncsi tekintetét fürkészve. Látom rajta, hogy kérdezni akar, de valamiért nem mer, pedig tudhatná már, hogy neki bármit elmondanék ­– Mit szeretnél kérdezni? – simítok ki egy kosza tincset szeméből. Annyira gyönyörű, annyira tiszta a lelke és annyira magával ragad a tekintete. Mellette olyan, mintha álmodnék és ha még rossz nap is jön, ő elfeledteti velem. Elfeledtet minden gondot és semmi mást nem érzek, csak szeretni akarom, boldognak látni, mosolyogni...Jackson, igazán velem akarsz lenni? Minden érintésétől felforr a testem, teljesen elfelejtek gondolkodni, megszűnik a lét, csak őt látom, csak ő és én...ketten a világmindenségben, ketten az örökké valóságban. Csak ő és én...

- Egyszer elfogod mondani miért akartál meghalni? – néz azzal az átható tekintetével, mintha egy röntgen lenne és a csontjaimból akarna olvasni. Minden porcikám ellenkezik a magamban fogalmazott választól, attól, hogy valakinek elmondjam, attól, hogy megtudja...attól, hogy elijesszem magamtól. De megérdemli a választ, megérdemli, hogy őszinte legyen hozzá, megérdemli, hogy elmondjam, hisz ő sem titkolózik előttem.

- A szüleim egy nagy birtok tulajdonosai voltak, elképesztően gazdagok és befolyásosak. Mindig lázadtam ellenük, nem is igazán éreztem magam otthon velük, amíg a húgom meg nem született. Ő miatta kezdtem el megváltozni, rendesen tanulni és jó báty módjára példát mutatni, míg meg nem ismertem őt. – hunyom le szemem ahogy eszembe jutnak szavai, a mézes-mázas közeledése és a hibám...miattam haltak meg!

Jaebum az egyik leghelyesebb srác a városban és velem akar randevúzni. El sem hiszem, még nem.

Az éjszaka elszalad mellettünk, a világ hangja elcsendesedik, ahogy  összeforr testünk és most először szerelmesnek hiszem magam. Életem első igaz szerelme vagy Jaebum...

A napok telnek, de nem keresel...megbántottalak? Vagy már nem kellek? Az óra vészesen kong újra és újra, jelezve a múlását, egyre jobban elbizonytalanítva ezzel ­– Ifjú úr, vendége érkezet. – nyit be szobámba a személyzet egyik tagja, majd már el is siet. Jaebum, ugye te vagy az?

Bárcsak ne te lettél volna!

A hetek rohannak, te pedig minden éjjel mellettem vagy... Híhetek-e a jelenedben, vagy tudnom kellett volna mire készülsz?

Egyik éjjel egy csörömpölő hang ébreszt álmaimból, de mind addig nem törődőm vele, míg észre veszem: egyedül vagyok a szobában. Édesanyám sikolya megrémiszt, nem tudom mi tévő legyek, nem tudom mit tegyek, de hallom a megdörenő fegyver zaját.... Lábaim remegve, de átszelik a lépcsőfokokat, arra viszont nem készültem fel mit fogok találni.

Bárcsak ne láttam volna!

Családom kihűlt szívvel terül el a véres kövön, míg a kezedben egy revolver, min látszik, hogy nem rég volt használva. Körülötted áll pár barátod megpakolt zsákokkal. Húgomhoz térdelve húzom magamhoz testét, de már nem válaszol könnyeim pedig elhomályosítják látásom – Sajnálom Mark! – hallom hangod, egész halkan szól most. Szinte teljesen elfúl a megdörrenő pisztoly mellett, mi pontosan mellkasomon talál el, ezzel teljesen elvéve látásom, testem erőtlenül borul a véres kőre és mintha elvágtág volna a filmet, minden eltűnik. Jaebum, miért tetted ezt?

- Mark, nem a te hibád volt! – csókol ajkaimra Jackson, letörölve könnyeimet. Senkinek sem mondtam el soha, mi is történt pontosan mégis mindenki tudta, hogy miattam haltak meg. Én túl éltem, nem talált el elég mélyen a golyó, de már akkor is halottnak éreztem magam, mikor megláttam „szerelmem" a halott családommal...mindent elvett akkor éjjel, a lelkem, a szívem, az életem. Mindent, amit szerettem, ami fontos volt. Én engedtem őt az életünkbe, én kértem a szüleimet, hogy velünk lehessen...én hoztam a gyilkos a házba. Túl naiv voltam, hibáztam! – Mi történt a fiúval?

- Kivégezték. – sóhajtok fel – Mégsem éreztem, hogy igazságot szolgáltattak volna.

- Mark – nézel rám azokkal az igéző szemekkel...Jackson, benned megbízom, ugye te nem fogsz elárulni? Már csak ti maradtatok nekem.

- Szeretlek Jacks! – szeretlek és remélem még sokáig tehetem ezt.

­- Én is téged! – ajkaid óvatosan érintenek, mintha félnél, hogy felébredsz és nem leszek ott. Sajnálom, hogy akkor ott hagytalak! – Akár mi is történjék: én örökké veled akarok lenni!

- Az öröklét hosszú és fájdalmas. Vigyázz mit kívánsz! – mosolygok, mert tudom, hogy igazat mondasz és azt is, hogy nem foglak elengedni – Tudod Jungkook akkor nem csak egy örök életet adott. Nekem ő lett a családom, úgy gondoskodott rólam, ahogy még senki, igaz barát lett és bármi történik tudom, hogy mellettem van. Neki köszönhetem, hogy téged megismerhettelek. Ti vagytok a családom és nem fogom hagyni ezt újra elveszni!

Yoongi pov.

Jungkook egész nap lesben állva figyeli Jin hyungot, ami egyrészt jól esik, másrészt bánt, hogy képes lenne bántani, anélkül, hogy ismerné. Nekem mindig is fontosak voltak, mindig szerettem a családom, de Jin jól mondja. Őket nem fogja érdekelni kit szeretek, ez ellen pedig valamit tennem kell.

Elmondhatatlan, megfoghatatlan érzés kerít maga köré. Olyan rossz, fullasztó érzés, de ez már rég nem a kötelék. Valami készül, a széllel üzennek...valami közeledik, ami nem fog megkímélni senkit és semmit.

Tudom, hogy választanom kell és tudom mit választok, de képes leszek szembe nézni a következményekkel?