Ancient Connection 2. Season

11. Rész

Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszeni fog! Kellemes olvasást babócák!

Jackson pov.

Könnyeim szinte megállás nélkül csorognak le arcomon, míg magamra záróm a fürdő ajtaját. Kell egy hideg zuhany, kell valami, ami elvonja a figyelmem. Nem akarom elveszíteni Markot, sem a családom...nekem Yoongiék a családom. Nem bánthatják, nem tehetik...anya miért nem tudsz legalább most az egyszer mellém állni, most az egyszer az anyám lenni? Nem akarlak téged sem elveszíteni – Jacks, nyisd ki! – hallom Mark szomorkás hangját, tudom, hogy neki is nehéz ez, mindenkinek...mégsem tudom befejezni a sírást, pedig lassan egy órája állhatok a hideg víz alatt – Kérlek, kicsim! Legalább beszélj hozzám! – képtelen vagyok megszólalni, képtelen vagyok beszélni, csak a zuhany alatt kuporodva sírok tovább – Jackson! – reccsen az ajtó, de nem nyitom ki szemem, gyenge vagyok...nem tudom megvédeni a szerelmem...vele szemben nem... - Jacks, nézz rám! Kérlek, nem lesz semmi baj! – érzem ölelő karjait, mi egy kicsit tényleg megnyugtat – Gyere! – húz fel – miután elzárta a hideg vizet –, én pedig magamon kívül ölelem át nyakát és hagyom, hogy magával vigyen.

- Szeretlek! – suttogom, mintha bűn lenne hangosan kimondanom. Bűn lenne? Bűn lenne szeretni valakit? Meg is halnék érte...talán meg is kell?

Reggel Mark simogatására kelek. Lényegesen jobban érzem magam, mint tegnap, de a gombóc a torkomban csak egyre növekszik – Kicsim, kelj fel! Valaki szeretne veled beszélni. – puszil homlokomra.

- Ki? – ennyit tudok ki nyögni, míg oldalamra fordulok, Mark pedig hajamba túrva kezd el játszani tincseimmel.

- Kis fiam, kérlek ne haragudj rám! – hallom anyu hangját, de mintha csak álmodnék. Lehet alszom még? ­– Tudom, hogy elhanyagoltalak, nem álltam ki melletted, de most nem foglak cserben hagyni! Nem engedem, hogy bántsanak! – ül le az ágy szélére, szomorú szemekkel. Sírt, miattam sírt?

- Anyu, én-én – elakarom mondani, hogy szeretem, hogy fontos nekem és hogy mennyire hiányzik, de képtelen vagyok akárcsak egy szót is kimondani.

­- Tudom mit érzel! Ígérem, megfogom védeni a jövődet és éppen ezért nem ülhetünk itt tovább tétlenül. Este támadni akarnak, felakarják gyújtani a házat. Nem hagyhatjuk, hogy sikerüljön nekik, be kell csalogatni a házba őket!

- De Yoongi – szavamba vág, míg Mark félve ölel magához. Nem ölhetjük meg a szüleit...

- Nincs más választásotok! Ha mi nem tesszük meg, ők gondolkodás nélkül ölik meg még a saját fiúkat is!

- Mi készen állunk! – szorít magához Mark, ami igazán megnyugtat, mégis úgy érzem elvesztünk.

Yoongi pov.

Szóval ránk akarták gyújtani a házat. Még annyi sincs bennük, hogy legalább szemtől szembe támadjanak ­– Yoongi, gyere el az ablakból! – szól rám Jin, majd behúzza a függönyöket – Bármelyik percben itt lehetnek, keresd meg Jungkookot! ­– néz rám, én pedig egy szó nélkül teszem, amit kér.

- Jungkook – ölelem át a nappaliban –, mond, hogy nem lesz semmi baj! – bújok nyakába, szorosan ölelve. Minden perccel egyre idegesebb leszek, de uralkodnom kell magamon, nem szabad most feladnom!

- Megígérem! – fordul meg és magához ölelve megcsókol, mivel valóban sikerül megnyugtatnia.

Ebből a békés pillanatból egy hangos csapódás, majd ablak törés szakít ki – Akkor fejezzük be ezt a harcot!