KISS THE BOY

tizenegyedik

- Jack, érts meg kérlek, muszáj felvenned új embereket! Nem bírjuk már, túl kevesen vagyunk! - Jack az orrnyergét masszírozva járkál fel-le a konyhában. Lele a pulton ül, míg Luca mellette karba tett kézzel figyeli a helyzetet. Néha összesúgnak spanyolul, vagy portugálul, őszintén, meg sem tudom különböztetni. Raina a tányérokat törölgeti Dave-vel, de közben mindketten nagyon is figyelnek. Abram, Nimu, és Gina a falnak támaszkodva nézik az egyre idegesebb Jacket, Wanda pedig próbál nem belefolyni a dolgokba, de látszik rajta, hogy nehezen fojtja magába a mondanivalóját. És én meg veszekszem Jackkel, mindegyikőjük helyett.

Ugyanis már több, mint egy hete szinte megállás nélkül dolgozunk. Mindegyikünk egésznapos beosztást kapott. Abramet Jack kiküldte fuvarozni, pedig szerencsétlen nem is ért hozzá, de csak neki van köztünk motorjogsija. Zárás után is itt vagyunk minimum egy órával, mivel rengetegen jönnek be késő este is, és nem igazán akarnak elmenni egyhamar. Márpedig nem küldhetjük el őket a vacsorájuk közepén, hiszen még akkor jöttek be, mikor a tábla nyitvát jelzett. Az elmúlt héten alig találkoztam Lukekal a munkám miatt, és ez kezd nagyon az idegeimre játszani.

Most pedig itt vagyunk az étterem konyhájában, éjszaka fél tizenkettőkor, épphogy befejezve a munkát. Fáradtak vagyunk, idegesek, kimerültek, de Jack az istennek sem akar meghallgatni minket.

- Nem Day, eddig is megoldottuk, nem? - Jack megtorpan, és kissé zavartan pillant végig az alkalmazottain, míg végül a szemei megakadnak rajtam.

- Egyre nő a forgalmunk, Jack. Az emberek terjesztik a hely nevét, és újabb, és újabb vendégek jönnek. Már így is alig bírjuk, ne mondd azt, hogy megoldjuk. Nekem van életem, ahogy mindenki másnak is ebben a konyhában!

- Daynek igaza van. - szólal meg Wanda, majd nagy levegőt vesz - Lassan aludni is alig van időm, nemhogy a saját életemre... Már azt sem tudom, hogy mikor voltam utoljára moziban. Vagy mikor voltam úgy a barátomnál, hogy ne aludtam volna el a konyhaasztalnál a kimerültségtől! Mi is emberek vagyunk, és ezt nem lehet bírni.

- Tudom Wanda, de csak a legjobbat akarom nektek! Nekem is nehéz, oké? - Jack sóhajtva beletúr a hajába. Látom rajta, hogy meg van törve.

- És ezért hálásak is vagyunk, főnök. Tudod, hogy mindenben támogatunk téged, akármit is szeretnél megvalósítani, de már nem vagyunk elegen. - Dave odasétál Jackhez, és finoman meglapogatja a hátát.

- Minket is összeszedtél valahogy, nemde? Más embereknek is kell adni egy esélyt. - szinte könyörögve nézek Jackre.

- Engem vettél fel utoljára. Belekerültem egy teljesen összeszokott csapatba, mégis be tudtam illeszkedni. Miért ne menne ez most is? - Gina jelképesen széttárja a karjait.

Mindenki Jackre néz, Jack pedig ránk.

- Rendben. Igazatok van. Csinálnunk kell valamit. Viszont akkor ki kell találnunk valami stratégiát, de gyorsan. - erre mindenki szinte magából kikelve örülni kezd, de Jack azonnal lecsitítja a kedélyeket.

- Tudom, hogy marha fáradtak vagytok, én is. De ti harcoltátok ki, szóval most megbeszélünk mindent. Hogyan, és mikor? Várom az ötleteket.

Mind egy helyre gyűlünk, hogy összerakjuk, miként fogjuk megtalálni a megfelelő embereket.

- Szerintem csináljuk úgy, mint egy meghallgatáson. Mind ott leszünk, hogy együtt dönthessünk, de persze Jacken múlik a végső ítélet. Olyan kérdéseket állítunk össze, amiből kiderül, hogy milyen ember. Nem csak a képességei számítanak. Ha esetleg rasszista, vagy ilyesmi, akkor egyértelműen nem dolgozhat itt. - vázolja fel az ötleteit Lele, mire mind hevesen bólogatunk.