KISS THE BOY

tizenkettedik

Péntek van, ami azt jelenti, hogy ma fogjuk felvenni az új embereket. Luke szívesen segített nekünk, és kiírta a twitter oldalára az éttermünk címét, telefonszámát, és persze minden részletet az állásajánlattal kapcsolatban. Kicsit meglepődtek a rajongói, hogy mi a fenéért csinálja ezt, és nem egy olyan kérdést olvastam a tweet alatt, hogy mire fel az egész, de Luke egyre sem válaszolt.

Mindenesetre nagyon sok ember eljött, és még nincs is nyolc óra. Egyikünk sem számított rá, hogy ennyien lesznek, szóval érkezési sorrendben mindenkinek felírtuk a nevét, aztán leültettük őket az étteremben. A konyha felett van egy kisebb galéria, ott összetoltunk annyi asztalt, hogy mind elférhessünk mögötte. Jack mindegyikünknek kikészített egy papírt, amire felírhatjuk a véleményünket. Én közvetlen Jack mellett ülök, a másik oldalamon pedig Dave foglal helyet, míg Gina lent figyel azokra, akik már itt vannak, és persze majd ő szólítja fel a következő embert.

Mindent teljesen kidolgoztunk. Az összes kérdést, amit fel fogunk tenni együtt találtuk ki. Luke is segíteni akart nekünk, de mondtam, hogy nem fog kelleni, viszont elég hajthatatlan volt, szóval azt mondta, hogy délben majd beugrik. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem segíteni szeretne ő, csak velem lenni. A héten elég kevés időnk jutott egymásra. Ők egy hét múlva kiadják az albumukat, én pedig egészen eddig el voltam halmozva munkával, így nehéz volt összeegyeztetni a szabadidőnket. Ráadásul egyre több pletyka, és kitaláció terjeng arról, hogy én ki is vagyok Lukenak. Mondjuk komolyan nem értem, hogy tudnak annyiból ekkora ügyet csinálni, hogy együtt zenéltem vele a parkban.

- Oké, nyolc óra van. - Jack mély levegőt vesz, majd szól Ginának, hogy hívja fel az első embert.

- Mindenkinek megvan a lista a nevekkel, és a papír, amire jegyzetelhettek?

- Igen. - feleljük kórusban. Mivel csak egy névlista elkészítésére volt idő, ezért mind lefotóztuk a telefonunkkal, hogy ott meglegyen.

Jack idegesen a hajába túr, mire a kezemet a vállára téve megpróbálom lenyugtatni.

- Nyugodj meg, Jack. Ez csak egy interjú. Laza lesz, te vagy a főnök, nem neked kéne aggódnod, hanem azoknak, akik veled szemben ülnek.

- Tudom. - biccent, és a következő pillanatban Gina felkíséri az első embert. Gyorsan lepillantok, és megnézem a nevét a listán, majd átírom a saját papíromra, hogy mellé tudjam írni az észrevételeimet.

A lány kicsit megszeppen, mikor meglátja, hogy mennyien vagyunk, de aztán Jack feláll, hogy kezet rázzon vele, és bemutatkozzon, így a kezdetleges ijedtsége el is tűnik. Fiatalnak tűnik, barna, göndör haja, és az enyémnél kicsit sötétebb bőre van.

- Szia, Hailey! Jack Delegato vagyok, az étterem vezetője, és tulajdonosa. Ők itt mind az alkamazottaim. Foglalj helyet nyugodtan! - int Jack a kikészített szék felé.

- Köszönöm! Hogy őszinte legyek, sosem voltam még olyan interjún, ahol a dolgozók is jelen voltak. - jegyzi meg kissé félénken, de mosolyogva.

- Mi mindenben együtt döntünk. Azért vannak itt, hogy segítsenek nekem. - látom Jacken, hogy szörnyen ideges, de próbál annyira kedves, és higgadt maradni, amennyire csak tud.

- Ez fantasztikus! - Hailey futólag végigszántja rajtunk a tekintetét, majd ismét csak a főnökre figyel.

- Szóval, Hailey... Honnan jöttél? - teszi fel az első kérdést Jack.

- Eredetileg Nyugat-Virginiából, de már tizennégy éves korom óta Los Angelesben élek.

- Most hány éves vagy?