KISS THE BOY

tizennegyedik

Luke az ajkait összeszorítva feszegeti a pezsgős üveg kupakját, míg az egy hatalmas durranással ki nem pattan. Mindkettőnknek megtölti a poharát, majd félreteszi az italt.

Teljesen besötétedett, mire meguntuk a filmnézést, szóval kijöttünk az udvarra. Luke felkapcsolta a medence, és a terasz világitásait, majd kihozott egy üveget abból a pezsgőből, amit múltkor ittunk.

Őszintén, már nagyon rég nem éreztem magam ilyen jól. Ez, hogy itt ülünk, rosét iszogatva, messze a belváros zajaitól, élvezve az éjszaka csendjét, és nyugalmát, mindennél többet ér.

- Mit szólnál, ha csobbannánk egyet? - fordul felém Luke, majd meg se várja a válaszomat. Leteszi a poharát, felpattan a székből, majd lekapja a pólóját. Nagyot nyelve nézek végig a hátán, és a széles vállain, majd egyszerre húzom le a poharamban maradt pezsgőt. A nadrágját kezdi gombolni, aztán hátra pillant, és mikor látja, hogy én még mindig a kerti széken üldögélek, odalép hozzám.

- Gyere, Day! - megfogja a kezeimet, és felhúz a székből.

- Oké, oké! - nevetve leveszem a pólómat, majd a többi ruhámat is a földre dobom, kivéve az alsómat, míg Luke kibújik a farmerjából. Egyszerre ugrunk bele a medencébe. A víz egy kicsit hideg, de még bőven a tűrhető kategórián belül van.

Ahogy feljövök a víz alól, hátrasimítom a hajamat, majd körbenézek. Luke hirtelen megfogja a derekamat, és maga felé fordít. Hullámos tincsei vizesen tapadnak a homlokára, és az ajkain vízcseppek ülnek. Habozás nélkül megcsókolom, mire a kezei lejjebb csúsznak, és erősebben fogják közre a csípőmet. Nagyon közel vagyunk egymáshoz, ráadásul így, egy szál boxerben. Ha a víz nem lenne hideg, már biztos vagyok benne, hogy az egész testem felforrósodott volna.

- Itt már Petunia sem tud megzavarni. - mondja Luke, miután elhúzódik, mire akaratlanul is felkacagok.

- Főleg, hogy becsuktad szegényt a házba.

- Ilyenkor már úgyis aludni szokott. - Luke megforgatja a szemeit. - Várj, idehozom a pezsgőt. - a lépcsőhöz úszik, közben az ujjai végigsimítanak a hasamon.

A medence széléhez megyek, mivel Luke oda teszi le az üveget, meg a poharainkat. Óvatosan visszamászik a medencébe, majd mindkettőnknek önt az italból.

A vízalatti fények hullámozva csillannak meg az üvegpoháron. Luke az ajkaihoz érinti az üveg szélét, majd egy aprót kortyol az alkoholból. A szemei sokkal kékebbek ebben a megvilágításban, szinte már ragyognak. Néha elgondolkozom azon, hogy miért lett sokkal több a találkozásunkból. Lehetett volna egy egyszeri, véletlen alkalom, amit aztán mindketten pár nap után elfelejtünk, és túllépünk rajta, mintha mi sem történt volna, de ehelyett minden mellettünk játszott.

- Min gondolkozol? - kérdi Luke, mire pislogva visszatérek a gondolataim közül, hogy aztán újra a barátomra figyelhessek.

- Rajtunk. - felelem őszintén, miközben a hátammal a medence falának dőlök, a karjaimat pedig kirakom a szélére. A fejemet Luke felé fordítom, és egyenesen a szemeibe nézek.

- Igen? - érdeklődve teszi le a poharát, és támasztja az állát a kezére.

- Igen. Arra gondoltam, hogy hogy jutottunk ide. Hogy miért nem csak egy egyszeri véletlen volt az egész. - Luke pár pillanat erejéig elgondolkozik a szavaimon.

- Mondhatnám, hogy a sors keze volt, és igazából lehetséges is. Viszont hülye lennék azt gondolni, hogy nincs köze ahhoz, hogy már az első percben felkeltetted a figyelmem.

- El tudom képzelni, hogy mennyire csábítóan nézhettem ki fulladozva. Aztán meg széjjel ázva. - kezdem azt érezni, hogy túl sokszor poénkodom el a helyzeteket.