No Way Back (Taekook ff.) [BEFEJEZETT]

8. fejezet

Napról-napra egyre biztosabb vagyok abban, hogy Jungkook mellett tényleg biztonságban vagyok. Egy hete annak, hogy eljöttem attól a szemétládától, s megváltozott az addig pocséknak hitt életem.

A pisztoly használatát szerencsére már elég jól sikerült megtanulnom, így egy következő kihívás elé tett Jungkook. Mauser hadi puskával folytatja a képzésemet. Már egyszer meghúztam a vállamat, mikor használtam. Óvatlan voltam és nem hallgattam rá, hogy nagyobbat fog ütni.

Csütörtök délután van, Jungkook dolgozni ment, állítása szerint egy fontos ügy érdekében marad távol estig, szerintem meg csak kinyír valakit. Minden esetre, nagyon unatkozom egyedül.

- Uram, parancsol valamit? - szeppent meg a házvezető nő, hiszen a konyhába tértem be, ő pedig éppen függönyt cserél.

- Nem, semmit - mondom neki, majd inkább a hátsó kertbe indulok.

Még nem igazán volt alkalmam kijönni ide, inkább csak az emeletről szemléltem ezt a hatalmas területet. Hihetetlen, hogy mennyi minden van itt, s hogy Jungkook ezt mind fent tudja tartani. Egyedül nagyon nehéz boldogulni - legalábbis én nem biztos, hogy a másfél év után tudnék -, ő pedig a kisujjából kiráz mindent.

A teniszpálya felé indulok, hogy megnézzem, mi is arra a helyzet. Még sosem teniszeztem. Azt tudom, hogy ütő meg labda kell hozzá, azonban semmi más információm nincsen róla.

- Szép napot, uram - hajolt meg egy lány, amikor beléptem a kapunk.

- Magának is - felelem kimért hangok, majd közelebb sétálok hozzá, hogy megérdeklődjek egy-két dolgot.

- Mióta szolgál a telken? - kérdezem a lányt, aki látszólag megszeppen, de int, hogy üljünk le.

- Ülve könnyebb mesélni, nemde? - húzza mosolyra a száját, majd az egyik árnyékban lévő székre ül le. - Igazából, én már ennek a szolgálatnak tudatában nevelkedtem. Az anyukám Jeongguk úr apját szolgálta, én pedig anyám egyessége miatt vagyok itt. Mikor terhes lett velem, Jeongguk úr apjával egy szerződést írt, hogy mikor tizenhat éves leszek, elvihetnek cselédnek, cserébe, ha elengedi most őt.

- Jungkook apja? Miért nem őt szolgálja akkor? - ráncolom össze a homlokom, bár tisztában vagyok a ténnyel, hogy Jungkook apja meghalt.

- Nem hallotta? Itt már az eset óta erről beszélnek... - tátotja el a száját, mikor megrázom a fejemet. - Éppen a folyosót takarítottam, mikor ők ketten veszekedtek, s mikor bementem megnézni, hogy nincs-e baj, Jeongguk úr lelőtte az apját. Mikor meglátta, hogy ott állok, elhozott magával ide, hogy hallgassak róla mindenkinek, a többi szolgálót pedig elküldte onnan, s az ő gyermekeik szolgálnak most Jeongguknak, az egyesség miatt, mit az én anyám is kötött az úr apjával. Miriam asszony volt akkor a házvezető nő, s ő a halála előtt valami elmesélte nekem a gyilkosság indokát. Jeongguk sosem találkozhatott az édesanyjával, és aznap megkérdezte az apját róla. Mindössze tizennyolc éves volt, igaz, a gyilkosságra van nevelve, meg Miriam asszony szerint a hűségre, illetve a biztos forrásokra... de a saját apját megölni... - csóválja meg a fejét.

- Mit tudott meg az anyjáról? - kérdezek rá a kihagyott szálra.

- Jeongguk úr születése után hat évvel, az édesanyját elüldözte az apja, s megtiltotta neki, hogy felvegye vele a kapcsolatot. Jeongguk úr megölte az apját, mert az idősebbik azt hazudta, hogy meghalt, de az én uram tudta, hogy nem így van. Az apja számított arra, hogy a téma felhozatalával megfogja őt ölni, ezért a végrendeletét az asztalon hagyta. Jeongguk minden dokumentumot elhozott onnan, és ezáltal megtalálta az édesanyját. A pletykák szerint Jeongguk úr apja a fegyver elsütése után meglágyult, és akkor, az élete utolsó perceiben megnyílt a fia előtt, s tanácsokkal látta el, mit, miként kell majd csinálnia.

- Ez mikor volt?

- Hat évvel ezelőtt. Azóta semmit nem hallottunk afelől, hogy mi lenne az életével. Az egyetlen meglepő itt, az Ön. Évek óta az első, aki Eunjoo-n kívül belépett ide. Igazából mi mindent tudunk, mert mindenhol ott vagyunk. Vacsoránál az egyik lány mindig elkezdi boncolgatni a szálakat. Kisong asszony már el akarja küldeni a háztól, de nincs senki a helyére, úgyhogy...

- Magát nem rakhatják be helyette? - ejtem ki, nem is gondolva, hogy akkor az ő helye üresedik meg.

- Kisong asszonynak szüksége van rám a saját helyemen. Én vagyok a jobb keze, mert én szolgálok itt a legrégebb óta. Miriam asszony után majdnem én kaptam a házvezető női pozíciót, csak... maradjunk annyiban, hogy Jeongguk úr nem a legkedvesebb ember.

Most, hogy megtudtam a történetet, vajon másként fogok rá nézni? Nem volt egyszerű a gyerekkora a hallottak alapján, pedig azok a legszebb évek. Vajon, ha rákérdezek vacsoránál, megnyílik nekem? A témát felhozva nem lesz ideges? Jegelem a dolgot, mielőtt olyat tesz, ami nekem nem biztos, hogy jó lesz.