No Way Back (Taekook ff.) [BEFEJEZETT]

12. fejezet

Tegnap este Jungkook viszonylag sokáig maradt beszélgetni a rendezvény után. Mikor elaludtam, ő még a szobában volt, így fogalmam sincs arról, hogy elment-e egyáltalán.

Kipihenve ültem fel az ágyamban reggel, s a hangokból ítélve, Jungkook nincs itthon. Biztos valami fontos dolga akadt, ami sürgette.

Oldalra pillantok, hol számomra egy igen furcsa dolog kelti fel az érdeklődésemet. Miért van egy rózsa az ágy túloldalán? Ugye Kook nem vált azzá? Csak nem őrültem meg...

- Jó reggelt - csoszog ki valaki a fürdőből, mire természetesen ijedten kapom oda a fejemet.

Megnyugodva tapasztalom, hogy csak Jungkook az, viszont mikor végigsiklik rajta a tekintetem, még a levegő is megáll a szobában. Fürdött. Jungkook lezuhanyzott a fürdőmben, és nem vitt magával ruhát. Egy ártatlan törülköző fedi a nemességét úgy cuppanva oda, hogy a szemeket akaratlanul is vonzza.

- Jól megnéztél? - kérdi egy pimasz mosollyal az ajkain, miközben leül mellém az ágyra.

Zavartan szegezem le a tekintetemet, piszkálva tovább a rózsa szirmait, mert most valahogy minden jobban felkelti a figyelmemet, mint Jungkook tökéletesen kidolgozott felsőteste. Sehol egy lagymatag rész, minden izom kiválóan simul a testébe, mintha csak egy romantikus dráma főszereplője lenne a birtokosa.

- Ma különleges programot csináltam kettőnknek. Sétálni megyünk az erdőbe, mit szólsz? - áll fel az ágyról, majd kacsint, s homlokon csókol.

Most haltam meg igazán. Érzem, hogy minden porcikán megfeszül, s szép lassan folyok le az ágyról, mint egy harmat a levélről, mikor felkel a nap. Mit művel ez az ember velem? Tényleg, komolyan szórakozik a szívemmel? Már így is kiugrik a helyéről, ám most szerintem nem fogom tudni helyreállítani.

A válaszomat meg nem várva villant még egy utolsó mosolyt, majd egy szál törülközőben elhagyja a szobámat, s később már csak a saját ajtajának a csapódását hallani az emeleti néma csendben.

Nagyokat lélegezve kászálódom ki az ágyból, s indulok meg a reggeli tevékenységeimet elintézni. Általában zuhannyal kezdem, valamint öltözéssel zárom, ez pedig most sincs másként.

Mivel Jungkook azt mondta, hogy az erdőbe akar menni, ezért véletlenül sem vettem fel drága dolgokat - már, ha itt van olyan -, inkább maradtam egy sima farmernál és egy fehér pólónál. Cipőnek egy fehér adidast választottam, mert igazából az bökte ki a szememet.

A reggeli étkezés viszonylag csendesen telik, egyikünk sem akar megszólalni. Én igazából a reggeli zavarom miatt, ő meg ki tudja. Minden esetre a reggeli nagyon finom, s már a végénél járok.

Amikor a reggelimből nem marad semmi, egy lány elviszi az ételt, mi pedig Jungkookkal indulunk a programunkra. Meglep, hogy autó használata nélkül indulunk útnak, s az még jobban, hogy a kert végén jutunk ki az erdőbe.

- Hű - ámulok el, amikor egy kis pusztára érünk tíz perc gyaloglás után. Nem is tudtam, hogy Koreának ilyen része is van.

- Ide nem igazán jár senki. Ha egyedül akarok lenni, akkor ide kocsikázok fel, vagy sétálok. Éjszaka a legjobb, mert akkor őzek és rókák is kijönnek - áll meg a tájat pásztázva, miközben sejtelmesen mosolyog.

- Ez a különleges program? - kérdezem félve, hiszen én nem tartom akkora nagy cuccnak, ezért sem tudom, hogy ő mit intézett a hátam mögött.

- Tériszonyos vagy? - kérdez rá kerek perec, mire megrázom a fejem, miszerint nem. - Oké, mert hőlégballonozni fogunk - ragadja meg a karomat, majd elkezd húzni a domb teteje felé.

Kicsit megijedtem, mikor megláttam, hogy a ballon nem kicsit, szerintem még egy elefánt is beleférne, de azért elég klasszul néz ki.

- Gyere - lépett be a kosárba, majd felém nyújtotta a kezét, s segített a bejutással.

A lángokat begyújtotta, majd elkezdte felmelegíteni a ballon részét, ami egyre több és több levegővel telt meg, így már a kosár felett volt, s egy bizonyos idő után elkezdtünk szépen emelkedni.

Jungkook kikötötte a kötelet, minek a másik fel a földben található vasnak volt erősítve, hogy ne tudja elfújni a ballont a szél.

- Készen állsz? - pillant rám mosolyogva, mire bólintok, ő pedig növeli a tűz erejét, elérve vele, hogy több levegő jusson a tetejébe, s mi is magasabbra menjünk.