No Way Back (Taekook ff.) [BEFEJEZETT]

6. fejezet

Tegnapi nap folyamán Jungkook megígérte nekem, hogy türelmes lesz és semmit nem fog erőszakkal csinálni, viszont cserébe engedelmesen végig kell csinálnom a "társsá válás folyamatot", ami részben a Maffia gyökeréig való betekintéssel történik, részben pedig a technikák, fegyverek használatának elsajátításában.

A napom eddig fantasztikusan telik. Reggel zuhannyal indítottam, majd a közös étkezés után bevonultam vele a dolgozószobájába. Ha lehetőségem van rá, miért ne legyek társaságban? Sokat voltam egyedül, vágyom némi szocializálódásra.

- Ügyvédi szakgimnáziumban végeztél, nem? Elő tudnád szedni a tudásodat? - szólal meg hirtelen Jungkook az asztala mögül, én pedig összecsukom az olvasott könyvet – milyen véletlen, hogy egy Maffiásat adott –, s mellé sétáltam.

- Mi a feladat? - hajolok a papír fölé, ő pedig magyarázni kezdi, hogy kevesebb pénzt kapott elvileg, mint kellett volna. - Valaki meglopott. Általában az, aki az árút, vagy a bevételt hozza.

- Kösz. Elmegyek a széfhez. Maradsz, vagy jössz? - gurul hátra a székkel, majd feláll.

- Szabad?

- Gyere - biccent az ajtó felé, s elindul.

Követem egészen az ajtóig, hol megtorpanunk. Kinyitja, aztán belépünk. Hatalmas fém széf tárul a szemeim elé, amin beüti a kódot, az pedig kinyílik. A szemeim a kétszeresükre tágulnak, ahogy meglátom azt a több billiónak kinéző wont.

- Csak százmilliót veszek el. Nincs kedvem bepiszkítani a kezemet, ezért inkább felbérelek egy mesterlövészt, hogy ölje meg az illetékest - zárja be újból a fémdobozt, majd a karomat megragadva kihúz a szobából. - Kivételesen nem jöhetsz, de ha megnyugtat, hamarosan itt vagyok. Délután úgy is vásárolni mész, bár azt is el tudom intézni, hogy pár jó stílusú koreai stylist válogasson neked össze ruhákat és azért meg majd elküldök valakit.

- Az jobb lenne. Nem kedvelem a shoppingot - húzom el a számat, mire villant egy kacér félmosolyt.

- Legyél jó. Sietek vissza - simogatja meg a jobb orcámat, mire az bizseregni kezd.

Ellép tőlem, s sietve távozik a folyosóról.

- Vigyázz... magadra - szólok utána, ám a két szó között már csak az ajtó csapódása hallatszik.

***

Az ebédet követően kiültem a hátsó kertbe, s folytattam a Jungkooktól kapott könyv olvasását. Esküszöm, ez a könyv tényleg jó. Nagyrészt bemutatja, hogy egy tárgyalás hogy néz ki, miből áll, s minden fejezet másról szól. Érdekes.

Az egyik kertész elkezdett füvet nyírni, így inkább úgy döntöttem, hogy felvonulok a szobámba. Mintha Jungkook azt mondta volna, hogy a jobb oldali szárny a miénk, nem? Akkor bármelyik szobába bemehetek, amit ott találok, nemde?

Az első szobában könyvtárat találtam, méghozzá elég nagyot, a második szintén egy háló volt, ahogy a harmadik és negyedik is. Az ötödik szobában viszont ismét egy érdekes dologra lettem figyelmes. Ez nem csak egy egyszerű szobának nézett ki. Valami érdekes benne.

Érdeklődve tettem le a szekrényre a kezemben szorongatott könyvet, hogy körbenézhesse itt. Ebben a hálószobának kinéző helyiségben nem volt ágy. Csak szekrények, könyvek, apró tárgyak, festmények, és nagy kanapék.

- Az eltűnés - olvastam fel a könyv címét, mit az imént találtam.

Felkeltette az érdeklődésemet, ezért kihúztam, azonban hirtelen minden szekrény behúzódott a falba, s helyette fegyvereket adott ki hasonló rendszerben, mint amilyen a katonaságon található.

- Mennyi fegyver - simítottam végig az egyiken, miközben egy kisebb sokkban voltam a dolgok láttán.

- Az a kedvencem. Egy AK-74-es - megugrok a hangra, s az ajtó felé pillantok, hol meglátom Jungkookot a falnak támaszkodni. - Meglep, hogy megtaláltad a titkos könyvet - rugaszkodik el az ajtótól, s közelebb jön. - Ezt nagyon ritkán használom, sűrűbben jön velem ő - vesz le egyet a pisztolyok közül. - Schwarzlose. Öntöltős. Kipróbálod? - nyújtja felém, de én kicsit elhúzódom. - Oké, látom megvan a holnapi program - sóhajt, majd kiveszi a kezemből a könyvet, s miután visszatette a pisztolyt, a könyvet is a helyére rakja.

Az összes fegyver eltűnik, helyette visszatérnek a hálószobai bútorok.

- Holnap reggeli után elmegyünk a lőtérre, és megtanítom miként használj fegyvert. Kicsitől kezdünk, de a nap végére már gépfegyverrel is fogsz tudni lőni. Rászánjuk a napot - mosolyodik el, s ismét az arcomra simít, ahogy ma már egyszer tette. - Felhívtam az egyik ismerősömet, aki este beugrik a ruháiddal. Tartozik nekem, amit most azzal, hogy ezt nem fizetem ki kivált - cirógatja továbbra is az arcomat, mi nagyon jól esik.

- Ne... így pénzt buksz - állítom meg a keze mozgását a saját kacsómmal, ő pedig elmosolyodik.

- Egy napja vagy itt, de máris aggódsz - csóválja meg a fejét Jungkook, majd ellép tőlem. - Négyszázkilencvenmilliót. Nem nagy dolog, de ha legközelebb nem törleszti máshogy, lepuffantom - válaszolja higgadtan, s kisétál a szobából.

Négyszázkilencvenmilliót veszít rajtam. Megéri ez neki?