No Way Back (Taekook ff.) [BEFEJEZETT]

3. fejezet

Eddigi életem során nem láttam ilyen hatalmas házat. Elcsodálkoztam, amint a kocsi egy teljesen laktalan területre indult, mi mélyen egy völgyben van. Már értem miért. Egy ilyen ház, nem is, kastély nem férne el a belvárosban. Vajon mennyi pénze lehet Jungkooknak, hogy megengedhet magának?

- Uram, megérkeztünk! - húzza el Hyunsik - mind később megtudtam a nevét -, a két elülső s hátsó rész közötti választófal ablakát.

- Rendben - tudja le ennyivel Jungkook, majd kinyílik az oldalán lévő ajtó, ő pedig kiszáll.

Most nekem is mennem kellene? Nem-nem... én biztos máshová megyek. Teljességgel lehetetlen, hogy nekem is ez legyen mától az otthonom. Nekem biztosan egy ócska házam lesz az erő belsejében, s majd odajön, ha molesztálni akar.

Megijedek, mikor hirtelen kinyílik az én oldalamon lévő ajtó, s Jungkook rideg arcával találom magamat szemben.

- Kiszállás - utasít kemény hangon, mire pattanok, s meghajolva megköszönöm.

- Ne hajolgass. Nem vagy a szolgám semmilyen téren - csapja be az ajtót, mire a kocsi elhajt, ő pedig a ház ajtaja felé kezd el sétálni.

Kezdek összezavarodni... minek vett meg, ha nem szolgálnom kell?

- Jössz? - kérdezi tőlem visszafordulva az ajtóban.

Szemeim kitágulnak, s hátranézek, hátha van itt még rajtam kívül valaki, ám senki sehol. Visszafordulok félénken, s zavartan, ő pedig látszólag sóhajt egyet, majd felém kezd el jönni.

Ugye nem üt meg, amiért nem mentem utána?

- Taehyung - teszi a két kezét a felkarjaimra, majd elmosolyodik. Jé, ilyet is tud?

Megbabonázva nézem az arcát, miközben beszél hozzám. Egy árva szó sem jut el a tudatomig, viszont az arccsontja valami hihetetlen. Megérinteném, de az illetlenség, s a végén tényleg elküld.

- Figyelsz rám? - zökkent ki a hangja az elmélkedésemből, mire lehajtom a fejemet, s megrázom a fejemet.

- Sajnálom - rogyok térdre, ahogyan azt már Jiyong betanította nekem.

- Hé, mit művelsz? - lepődik meg, majd leguggol elém, s felemeli a fejemet. - Nézz rám, Taehyung - kér, mire teljesítem azt. - Mondtam már, hogy nem vagy a szolgám. Egyszer elmondok mindent, csak menjünk be. Körbevezetlek, aztán eszünk. A házvezetőm már biztosan készített neked valamit - húz fel magával, ahogy feláll.

Ennyire erős lenne? Legalább hatva kiló vagyok, ő pedig pihekönnyűséggel rántott fel. Hűha...

Aprót bólintok, ő meg már az ajtó felé is araszol. Most követem, de amint kinyitja az ajtót, mintha meghaltam volna, most pedig a mennyben lennék. Csodálatos mekkora előtér...

Márványpadló, középen egy asztal, rajta valamilyen értékesnek látszó szoborral, felette kristálycsillár lóg. Két oldalra vezetnek folyosók, balra a nappali, jobbra az étkező, szemben pedig lépcső van. Méghozzá nem kicsi.

- Az emeleten csak a jobb szárnyat használom. Balra ne tedd be a lábadat, csak mikor velem vagy. Ott munkaügyi dolgok találhatóak. Minden szoba zárva van, amiknek a kulcsait a fejed mellett találod. Az enyém mellett a távirányítós biztonsági rendszer van. Az összes fal dupla téglás, köztük van egy öt centis ólomlap. Ha vészhelyzet adódna, akkor a piros gombot kell megnyomnod, mert az lezárja a házat, a feloldó kódot pedig csak én tudom - magyaráz, miközben hevesen mutogat.

Bólintok, miszerint rendben van, értem, ő pedig elindul az ebédlő felé. Úgy követem, akárcsak kutya a gazdáját, miközben körbevezet a házban.

- Ez az étkező, minden reggel és este közösen eszünk, a többi étkezés egymástól független. Ha éhes vagy, akkor a konyhába vezető ajtó melletti kapcsolót kell megnyomnod, és a szakácsnő kijön. A helyiségbe nem mehetsz be, ott a személyzet eszik, amúgy meg a jobb alsó szárny az ő területük - ismétli meg az előző mozdulatait, majd átvezet a nappaliba.

Szintén elcsodálkozom a látványon. Hatalmas tévé, szép tágas szoba, stílusos bútorok. Biztosan jó helyen járok?

- Itt általában keveset vagyok, de te bármikor lejöhetsz ide, ha kedved tarja. A tévé érzékelős, de távkapcsolóval is működik, szóval ha nem találod meg, akkor csak tapsolj hármat és bekapcsol. Kikapcsolni meg a hátulján kell egy gombbal. A nappali mögötti ajtó a dolgozószobámba vezet, hol már jóval többet vagyok... sőt, az időm hetven százalékát itt töltöm. Bármikor lejöhetsz, ha úgy véled bent vagyok, csak előtte kopogj. Nos, térjünk rá a lépcső melletti folyosóra - mutat maga elé, mire én elindulok, ő pedig követ.

Bemegy a folyosóra, s immáron megcserélődtek a szerepek. Megint én követem őt.

- Szóval, itt csak négy ajtó van, egy a balon, kettő a jobb oldalon, egy pedig szemben. A szemközti ajtó a kertbe vezet, ahova szintén van engedélyed kimenni. A baloldali a garázsba vezet, míg a jobb első ajtó mögött van az edzőtermem, a második pedig szimpla raktár és széf.

Széf? Minek neki széf?

- Tudom mire gondolsz Taehyung, de valahol a saját pénzemet is tárolnom kell. Egy egész maffiát vezetek, az pedig sok pénzzel és vérrel jár. Szokj hozzá, mert hamarosan ténylegesen belecsöppensz ebbe.