No Way Back (Taekook ff.) [BEFEJEZETT]

17. fejezet

Reggel arra ébredek, hogy valaki a nyakamba csókol. Az érzésre libabőrös leszek, s rögtön intenzív mocorgásba kezdek, hiszen az illető nem hagy fel a tevékenység végzésével.

- Kelj fel - dörmögi fáradt hangon Jungkook, rásimítva a derekamra.

A pilláimat felnyitom, és amint a tekintetünk találkozik, elmosolyodva dörzsölöm meg a szememet, hogy ne homályosan lássam őt.

- Jó reggelt - pipiskélek fel a szájához, hogy egy érzéki csókot nyomják rá.

- Neked is - mondja a csókunk végeztével, majd kikel az ágyból, s a fürdőjébe indul.

Egy aprócska részlet mellett, viszont nem tudok elmenni... nincs rajta egy darab textil sem. Jungkook, az aktusunk után nem öltözött fel, csak a zuhany után bedőltünk az ágyba, és már aludtunk is.

Fáradtan rántom le magamról a takarót, mi miatt szemem elé tárul, a saját csupasz testem is.

Amint kikelek az ágyból, Jungkook ruhás szekrénye felé indulok, miből egy bokszert és egy pólót emelek ki. A mérete csupán egy számmal lehet nagyobb, ugyanis lóg rajtam az anyag, de mégsem ér a bokámig.

Halkan slisszolok ki az ajtón, hogy ne zavarjam meg a fürdését - bár a víz hangja miatt nem is biztos, hogy hallja -, s egyenesen a szobám felé veszem az utamat, hol csak egy zoknit és egy nadrágot veszek magamra.

A hajam megigazítása után, erőt veszek magamon, s elindulok a konyha felé, pontosabban az étkezőbe. Észrevehetően, Jungkook még nem jutott le az emeletről, így a saját helyemre ülve kezdem el feltölteni az eddig üres tányéromat.

Jungkook alakját vélem felfedezni az ézkező, s az előtér közötti boltív alatt, így a figyelmemet egyből rászegezem.

- Eunjoo, köszönöm, hogy ismét becsületes munkát végeztél. Figyelembe fogom venni, mikor a fizetéseket küldöm ki - mondja a telefonba kimérten, miközben felém haladva, leül a helyére.

A pirítósból dob kettőt a tányérjára, illetve a rántottás-rizsből is, ezen kívül felvágottat, s zöldségeket is szed mellé.

- Hm, igen. Ahogy elnézem, pár hét múlva lehet is. Nem kell olyan sokat várni, és minél előbb, annál jobb - folytatja a csevegést, végig rám nézve, azonban én semmit sem értek belőle. - Igen, köszönöm. Átküldöm a terveket.

A telefont kinyomja, s ráteszi az asztal jobb oldalára, villant felém egy mosolyt, majd a magának kiszedett ételt kezdi el fogyasztani.

A reggeli hang nélkül telik. Én sokkal később fejezem be az étkezést nála, mert mikor én felkelek a székből, ő már javában a munkát intézi.

- Taehyung - hallom meg a nevemet az irodája felől, mire gyanakvóan indulok meg a hang irányába.

Megállok az ajtóban, s kiváncsi szemekkel kezdem őt kémleli, míg nem újból felpillant a papírhegy mögül - valószínűleg azért, hogy ismét elkiáltsa a nevemet -, és elmosolyodik a látványomon.

- Tetszik a pólóm rajtad - jegyzi meg egy kedves mosoly kíséretében, majd magához invitál.

Az ölébe húz, s az oldalamat kezdi el cirógatni, míg én a vállára hajtom a fejemet, s az ingjének a gombjaival játszadozom.

- Pénteken lesz az egyesítő buli, szombaton pedig az esküvő. Még mindig benne vagy, hogy hozzám gyere?

Nem tagadom, elgondolkodtam a kérdésen, hiszen mégis csak a világtól bezártan kellene éljek, örökké, csak vele. Nem lehetnek gyerekeim, mindig csak mi ketten leszünk a másiknak.

Most azonban mégis úgy érzem, hogy az egész hátralevő életemet képes lennék mellette tölteni, akár mennyi szenvedés és kemény munka áll előttünk.

- Igen... hozzád akarok menni - bújok bele a nyakába, leplezve a zavartságomat, mi már a kérdésénél feltűnt az arcomon.

Hallom, hogy élesen kifújja a levegőt, majd mintha picit közelebb húzna magához, s egy puszit is kapok a fejem búbjára.

- Jó, mert nincs vissza út, remélem tudod - húzza ki a fiókot, miből egy dobozt emel ki, s látva az értetlen arcomat, átadja nekem.

Mint valami rossz romantikus filmben, úgy hatódok meg az érzékenységtől, mikor a dobozt kinyitva megtalálom azt az ékszert, ami eddig hiányzott az életemből.

Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de Jungkook miatt szívesen játszom a passzív felet, s miatta bármi lennék.

Fogalmam sincs, hogy alig egy hónap alatt, mégis hogyan tudok ennyire kötődni valakihez, de gyanítom, hogy azért, mert ő "mentett meg".

Azt hiszem, szeretem Jungkookot, és most már jegyesek is vagyunk...