No Way Back (Taekook ff.) [BEFEJEZETT]

13. fejezet + ABC Kihívás

Csodálkozva néztem a folyót, mi felett éppen elhaladtunk. Még nem megyünk olyan magasan, épp a fák felett, mi miatt pánikolok, Jungkook pedig ezt szórakozottan nézni. Ó, csak cserélnénk helyet!

- Feljebb megyünk, csak hagyd abba - vigyorodik el, mikor majdnem neki megyünk egy fának, s tényleg elkezd emelkedni.

- Hál isten - fújom ki a levegőt, miután már jóval magasabbon vagyunk, s Jungkook is elkezdett egy másik irányba kormányozni, ami a háztól az ellentétes irányban van.

Egy darabig csak a tájat bámultam, ám mikor két kar jelent meg mellettem a kosarat megfogva, egyből megfordultam, s Jungkook szemének szenteltem a figyelmemet. Nagyon szép, dús pillái vannak, s jó nagy kerek szemei. Valahogy az ember nem tud máshová nézni, ha Jeon Jungkook áll előtte.

Igazság szerint... rajta kívül még nem igazán volt bármiféle párnak nevezhető ember az életemben, mi lehet bizarr, hiszen huszonkettő éves vagyok, ő pedig huszonnégy, és neki már volt nemi élete, míg nekem semmi sem. Kapcsolatom se, sőt, elölről hátulról szűz vagyok. Ez most nekem ciki, vagy neki?

- Taehyung... nem tudom biztosra, ezért kérdezem meg. Mit érzel irántam? A szemeidben csillogást látok, csak ezért... - fürkészi tovább a szemeimet, s jól láthatóan látja rajtam a zavaromat, mi ismételten miatta ült ki az arcomra.

- Öhm... - hirtelen az sem tudom mit mondjak, akármennyire is biztos vagyok magamban, pláne a tegnap esti gondolat tisztázásom miatt, most valahogy nem megy az a bizonyos "Igen, kedvellek" mondat kimondása.

Nagyokat pislogok, míg ő ugyan azzal a kíváncsi tekintetével néz farkasszemet velem, s sugallja felém a válaszok sokaságát, mi képbe jöhet az ő fejében. Ha most kimondom, mi változik? Semmi, ugye?

- Azt hiszem kedvellek - suttogom a választ, mit a mosolyából ítélve szín tisztán hallott.

Hirtelen kezd közeledni a fejével, én pedig nem tudom mitévő legyek. Úrrá lesz rajtam a pánik, s összeszorítom a szemeimet, miközben Jungkook alkarjára szorítok. Ha valaki azt mondja nekem a gimiben, hogy egy férfival fogok élni, sőt, még kedvelni is fogom, úgy kinevetem, hogy még a pokolban is hallani fogja Lucifer.

- Még nem csókollak meg, de jegyezd meg, hogy már nem tudom sokáig türtőztetni magamat - suttogja az ajkaimra, majd ellép tőlem, minek hatására hangosan fellélegzem, s kinyitom a szemeimet.

Kook a ballont irányítja épp, nekem háttal, s ha jól látom, már visszafelé haladunk. Hogy a francba tudja ugyan oda visszavinni a légballont? A hallottak alapján mindig máshol kötnek ki ezek az izék...

***

A napom további része eseménytelenül telt. Jungkook-ot lekötötte a munka, én pedig unatkoztam, egészen addig, amíg eszembe nem jutott, hogy van medence, én pedig még nem próbáltam ki.

A vacsora után még elmentünk a lőtérre, hol egy új fegyverrel kezdtem gyakorolni, több-kevés sikerrel, ám senki sem várhat tőlem csodákat. Jócskán kezdő vagyok.

Most pedig a zuhany után törülgetem meg a nedves testemet. Felveszem a pizsamámat, mi egy bokszerből és egy pólóból áll, mivel eléggé meleg van. Holnapra elméletileg semmi programom, szóval vagy unatkozni fogok, vagy... nem is tudom, mit tudnék csinálni.

Mikor befekszem az ágyba, kopogást hallok az ajtó felől, így egy hangos "tessék" után, felülök az ágyban. Meglepetésemre nem Jungkook, hanem az a hölgy lép be a szobába, kivel multkor beszélgettem a teniszpályán.

- Uram... a múltkor kissé bunkó voltam, és nem mutatkoztam be. Chulsan vagyok - hajol meg a mondatot mormolva.

- Semmi gond. Ennyi lenne? Aludni készülök - mosolygok rá, talán kicsit lomhán, mire meghajol, s az ajtófelé veszi az irányát.