Érzelmek Viharába

4.fejezet

Érzelmek viharába

4. fejezet: Vámpírok bálja

Rinel visszasétáltunk a hold kollégiumba,s mindenki meg

rökönyödőt, amiért

nem Kaname senapial jöttem vissza.

Tán már titkon mindenki egy párként tekintet rám és senpaira.

Sok zavarodót arc,s mindegyik azt kérdezte tőlem – Miért vele kellet jönnöm. Aidoura néztem, és aztán Kainre, mi közbe felfelé sétáltam Rinel a hálószobák felé.

Olyan volt, mint a testöröm.

Szoba előtt leálltunk és kinyitottam az ajtót,s besétáltunk rajta.

Helyet foglaltam az íróasztalnál, Rin pedig a kanapéra ült.

Arra a kanapéra ahol azt megelőzőleg véremet vette Kaname.

Ha bár Rintől nem vártam el hogy kövesen.

Olyan volt, mint egy pincsi kutya.

Ha nem szólnék rá még a wc-re is követne.

Elmosolyodtam magamba.

Miket ki nem tudok találni!

Csak azért ne érezem magam magányosnak.

Min vigyorogsz húgi?

Semmin Rin, csak sok apró ostobaság jutót az eszembe.

Befordultam az asztal mögé.

Elővetem a könyveket, hogy holnap estére átnézem őket.

Nem lesznek óráid Sakura?

Nem Rin.

Ma elmaradnak, de biztos be kell majd pótolnunk, hála az új tanárnak, aki nem jött meg időbe. Rin csak ült a kanapén és leste minden mozdulatom, ami kissé zavart,de meg próbáltam nem rá figyelni. Fel ált és mögém jött,és felrántót a székről.

Most hova megyünk?

Ki a kertbe.

Itt az ideje, hogy megtanuld megvédeni magad.

Nem tudok minden percbe ott lenni melletted, hogy

megvédjelek.

Bár szívesen megtenném.

Bátyám lehorgasztót fejel tovább ment, s végül a kert egy eldugót

szegletébe

találtuk

magunkat.

Most hunyd be a szemed.

Mit látsz?

Semmit.

Akkor most koncentrálj és robbants egy lukat abba a fába.

Úgy ahogy Kaname senpai tette?

Igen

Nem tudom Rin.

Nem vagyok olyan erős mint a senpai.

De az vagy.

Nem.

Elöntőt a düh és csak enyhe égető érzést éreztem szemem tájékán mikor

szét robbant

Rin mellet álló fa.

Látod, erről beszéltem neked.