Érzelmek Viharába

17.fejezet

Érzelmek Viharában

Menekülés

Már sejtetem, tán lehetett előttem saját élete, de sosem gondoltam, majd apám fog minket tönkretenni.

Az a lény, aki mindennél jobban harcolt azért, hogy beleszeressek a saját bátyámba.

Akkor mi értelme volt...? Alaposan átgondolva végül arra jöttem rá hogy az egész csak az erőmről szólt.

Ezért használta ki apám Kaname felé érzet mély szerelmemet,és Rin, irántam érzet megszállót, szerelmét.

Ha Rin érzelmei igazak lennének, sosem ment volna bele abba hogy majd az ex feleségével él együtt.

Mikor visszatértem a szobámba azonnal elkezdetem pakolni és behívattam a komornát.

-Yori, elhagyom a főházat.

-Hova megy úrnőm?

-Még nem tudom,de ezt nem vagyok hajlandó tovább tűrni! – Mindenemet elvesztetem. Férjemet és a gyermekemet is. Mind ezt az apám alattas tervének köszönthetem.

Mi lesz Kuran senpaial? Nem tudom Yori.- szomorúan abbahagytam a pakolást és a bőröndre meredtem. Írok neki egy levelet,s azt át kell neki adnod, ha ismét összegyűl a család. Úrnőm.. Ne mondj semmit Yori.. döntésemet már meghoztam ,s ezen nem változtatok. - Komornám szomorúan meredt földre. Még maga sem gondolta volna, hogy ily rövid ideig fog engem szolgálni.

Meg írtam a levelet és mielőtt távoztam volna..

Kaname senpainak!!

Tudom megígértem, hogy mindig a senpai mellet maradok, de most hogy a bátyám magamra hagyott és a fiamat is elvette,egy senkinek érzem magam,és a mély fájdalom elvakítja elmém.

Ezért úgy döntöttem elhagyom ezt a házat.

Hova megyek?

Azt még nem tudom.

A jövőmet ködfátyol borítja, és nem látom az út végét.

Sakura aki öröké fogja szeretni

Összehajtottam a levelet és egy borítékba tetem, és viaszt csöpögtetem rá.

- Yori ezt a levelet csak is Kaname kezébe adhatod át a leg nagyobb titokba. Senki nem ismerheti meg a levél tartalmát. – Át nyújtottam a komorna kezébe. Elvette tőlem és gondosan elrakta a ruha zsebébe.

Asszonyom egy utolsó szót még engedjen meg. – Bólintottam felé. Jó lesz ha közvetlen pirkadat előtt adom át a nagyúrnak? Igen, jó lesz Yori. –ezt rád bízom. Úrnőm egy nap majd követem önt arra helyre ahol horgot bont és továbbra is önt szolgálom, szívemből-lelkemből. – Elmosolyodtam és utoljára visszafordultam felé. – nem gondoltam volna, hogy ennyire szívéhez nőttem, pedig csak egy szolgáló. Ha visszapörgetem ezt a rövid időt, akkor joggal mondhatom.. nem egy egyszerű szolga volt. Egy barát aki hűséget esküdőt nekem szívében,s ezt a mai napig nem sejtetem.

Úgy sétáltam ki a házból, hogy vissza sem fordultam, s eltűntem az éj leple alatt a fák sötét árnyékában.

***

Nem tudtam merre menjek.. csak kóboroltam az utcán a bőröndömmel.

Megálltam egy pillanatra és feltekintetem a csillagos égre.