Érzelmek Viharába

12.fejezet

Érzelmek viharába

12. fejezet: A múlt martaléka

Lassan egy hónap telt el ,s vészesen közelített az esküvőnk napja.

Mint mindenáldott nap ma is valami különleges elfoglaltságot kerestem magamnak, de nem találtam.

Végül is az olvasás is jó dolog,- jobban leköt, mint egy unalmas beszélgetés, vagy ami még rosszabb,- ha rád erőszakolják azt, amit nem akarsz. Most nyugalomra volt szükségem, s a mostoha anyám nem tudta elképzelni,- vajon miért üldögélek olyan sokat egy magamba a napaliba, és töltöm az időmet hol mi ócskaságok olvasására.

Nem tudom hogyan, de rájött a titkomra.

Egy nap bejött hozzám, a szobába, és szúrós szemekkel rám nézet.

Sakura te hűtlen lettél Rinhez!

Micsoda?

Ezt meg honnan veszi kedves anyám.- mindig magáztam, ezzel is érzettetve vele, hogy nem köt össze minket a vér.

Ez nem igaz, nem lettem hűtlen hozzá!

Ne mondj nekem ilyenek, láttam az eljegyzésen milyen meg hitek voltatok Kuran Kanameval!

Már azt gondoltam akkor, hogy tán meg is fog csókolni, de szerencsére nem tette meg.

Hogy feltételezhet ilyet a sanpairól?! Erkölcsös férfi, akár mint Rin.

Igazán? Akkor kinek a gyerekét hordod a szíved alatt?!

Elcsodálkozva néztem rá. – vajon honnan tudta meg?

Kanamen kívül senki más nem tudta. Biztos voltam benne hogy Kaname megtartató a titkot.

Vagy én árultam el magamat?

Most már nem számít, de ebből a kelepcéből ki kell valahogy kerülnöm.

Lenéztem a földre. - Igen valóban Kaname gyermeke van a szívem alatt,de ez még akkor történt mielőtt haza jöttem volna,s az eljegyzés óta még a színét sem láttam. - Mondtam mentegetőzve mostoha anyámnak.

Rendbe Sakura, de nem tarthatod titokba,- el kell mondanod Rinnek és az apádnak is, mert ha nem teszed, akkor majd gondoskodok róla, hogy mindenki megtudja.

Az egész vámpír társadalom, és akkor majd bujkálhatsz a rosszakaróid elől. - Gonosz vigyor hagyta el az ajkát, ami később nagy hahotázásba tört ki. Minden komorna és szolgáló ránk nyitotta az ajtót,és először elcsodálkozva tekintek rám. Csodálkozó tekinteteket hamar felváltotta az egymás közt folyó pusmogás. – Vajon ki volt túl hangos én vagy a mostohám? Meg fordult össze ütötte a kezét és kitessékelte a kíváncsiskodó szolgákat.

Rám nézet,- kíváncsi vagyok mikor szánod rá magad, hogy elmond ezt neki.

Kiment az ajtón és ott hagyott.

Nem tarthattam titokba addig, amíg szeretem volna,ha már most meg tudta a nevelőanyám, akkor mi lesz később?

Ezért úgy határoztam elé megyek a történéseknek és elmondok mindent Rinnek.

Egy szál fehér köntösbe, elindultam Rin szobája felé.

Kopogás nélkül rá nyitottam az ajtót.

Az íróasztal mögött csücsült és papírjait rendezgette.

Feltekintett a papírhalomból és zavartan rám nézet.