Érzelmek Viharába

2.fejzet:Sakura Titka

Érzelmek viharába

2. fejezet: Sakura Titka

Ott ültem Kaname –sama-val a szökőkút szélén, s vártam közelebb érjen

apám és a bátyám.

Igazán nagy meglepetés volt számomra apa, és Rin megjelenése.

Azon járt a fejem, vajon honnan tudták meg hollétemet, mert senkinek nem

beszéltem róla merre rohanok el.

Bár elég követni jellegzetes nyomaimat, s már is rám lelhet bár ki, így még ha

akarnék, sem tudnák elbújni.

Elvégre valahogy rám lelt Kaname senpai is.

Lépteik lassultak, ahogy egyre közelebb értek hozzánk,s zavaromba

elkezdtem összevissza tekingetni.

Megálltak előttünk, s apám roppant büszke tekintete Kaname senpaira

tekintet.

Mint büszke Kuran tisztelete jeléül meg biccentette felé a fejét.

Ezzel elismerve, mint a Kuran Család fejét, és vezetőjét.

Kaname senpai a fiam is csatlakozna az éjjeli tagozathoz, mint diák.

Kaname bátyámra nézet.

Nem túl koros kicsit?

Mondta Kaname senpai a bátyámnak, kissé rideg távolságtartó hangon.

Rin szeme kikerekedett, mint egy hatalmas vörös gyöngy.

Húgom mellet a helyem, s ha ez miatt túlkorosnak számítok nem érdekel, csak

mellette lehessek.

Kaname megértően bólintót,s apámra nézet.

Elindultak az akadémia felé.

Félúton vissza kiáltott nekem apám.

- Majd Rin visszavisz a szállásra!

Néma csendbe haladtam mellette,s mindenféle gondolat keringet bennem.

Miért pont most jön ide Rin?

Miért kell rám vigyáznia, hisz meg tudom magam védeni, ha nagyon

muszáj,bár még nem vagyok tisztába azzal az erővel, ami bennem rejlik.

Szinte égetett a vágy, hogy kiderítsem, mire vagyok képes, és meddig merek

elmenni egy harc során.

Vajon az éltem mennyit ér?

Ér annyit, mint a hercegnőé?

Igen, irigylem Kuran Yuukit amiért Kaname senpai kedvese lehet.

Tények tudatában, meg se érdemelné!

Hogy képes egy vámpír vadász iránt érzelmeket táplálni,még ha vámpír is vált

belőle akkor is ez a fajtánk meg csúfolása.

Nincs mit tenni Kaname senpai szereti, s soha nem tudhatja meg, mit is érzek

iránta valójába.

Ostobaságokat gondolok, ez csak dacos harag.

Valójába senki nem mondhatja, meg hogy kit szeressél.

Rin tekintetét éreztem magamon, mikor már beértünk a holdszállóba.