Érzelmek Viharába

18.fejezet

Érzelmek Viharában

 Változó szív

Négy hónapja voltam az akadémián,s napjaim unalmas egyhangúságba teltek,még úgy is hogy a fiamat a hét minden napján a karjaim között ringattam egy párórára,és próbáltam minden egyes napot magamba mélyre rejteni hogy később ne vesszen a homályba.

Gyakran játszót vele az ifjabb Kaname.

Mos tanába teljesen lekötőt a vámpíroknak szervezet álarcos bál, amit még a senpaial határoztunk el.

Jobban örültem volna, ha inkább az ifjú titánok próbálgatják saját kreatív szárnyukat, de Kaname attól tartót, hogy tán elügyetlenkedik a szervezést, és az időpontot is eltolnák.

Így jutót nekem ez a nemes feladat.

Tervezetet írtam, rá néztem a fiamra és eszembe jutott, hogy valamikor régen az apám adott nekem egy nyakláncot,amit sosem vettem fel.

Rajta lévő medál kinyitható volt, s egy kép volt benne a családunkról.

Ritkán nyitottam ki, mert azt a képet már akkor is egy hazugságnak tartottam.

Mivel Yoshiyuki elkerül tőlem, hamarosan,.. ha bele rakatok egy új képet magamról az szép ajándék lesz majd neki.

- Igen az lesz, de nem most. - Mondta a fiam a hátam mögött mi közbe a láncot kerestem.

- Nem is hallottalak Kaname. – hátra fordítottam a fejem és rá mosolyogtam.

Bál este kezdődik vacsorával összekötve, addigra minden meg lesz.

Át néztem a tervezetedet az asztalon.

Igen?- meglepődtem, enyhén furcsának tartottam, hogy ellenőrzi a saját anyát, de nem vártam mást a fiamtól.

Tökéletességre törekszik. – Egy mosoly hagyta el az ajkam.

Végre megtaláltam a láncot.

Asztalra tetem, és visszaültem az íróasztalhoz.

Megyek anyám mert hamarosan kezdődnek az óráim.

Már is mész?

Igen.

Még csak most kezdet alkonyodni, és a nap még magasan van.

Tudom.

Ha terveztet, befejezted leviszem a vámpíroknak és akkor elkezdhetik a díszítést.

Már befejeztem. - mondtam neki, s még utoljára gyorsan átfutottam és belenyomtam a fiam kezébe.

Köszönöm. – mondtam neki mosolyogva és átöleltem a derekánál.

Fiam, csak mosolygót egyet és az ajtóhoz sétált... kinyitotta, és ki ment rajta.

Várj egy pillanatot. - Szeretném, ha átnéznétek az apáddal. - Bólintott egyet némán és elsétált a lépcsők iránya felé. Egy darabig még néztem, ahogy távolodik tőlem,s aztán visszasétáltam a szobába.

Leültem az asztalhoz és egy könyv után nyúltam, ami még Kaname rakót le rá és meg kért, hogy olvassam el mert szerinte nagyon jó.

Igazából nem volt semmi dolgom, s boldogan lapoztam fel a könyv oldalait.

***

Nem szeretném, ha túl merevre sikerülne a bál,de azt se ha túlságosan kicsúszna a talaj a lábunk alól.