Érzelmek Viharába

16.fejezet

 Érzelmek Viharában 16. rész:

Rin döntése

Az alkonyi fény bevilágított az ablakon, aminek sikerült pont a szemem közepét eltalálnia.

Behunyorítottam és elfordítottam az ablaktól a fejem.

Rin és Kaname párbaja óta három hónap telt el,s a háború messze elkerült minket. Azt gondoltam akkor, hogy még pár nap és az oly keservesen meg szerzet béke a semmi martalékává fog válni. Kuránok keményen meg dolgoztak érte.

Minden nap elmentek a vámpírvadász szövetségbe hogy kicsikarjanak egy újabb megállapodást.

Minap végre sikerrel jártak és az elnökük végre aláírta a paktumot, ami talán elhozza számunkra a végleges békét.

Óva intetem mindenkit attól, hogy ez valóban végleges lesz, hisz mind a vámpírok és az emberek között is bőven akadnak olyanok, akik kaphatok a rend és nyugalom megzavarására, egy kis lázadással, vagy elég egy apró kis félre értés, és amit megszereztünk már is elveszik, és helyére a zűrzavar költözik.

Birtokon lévő házunk lassan befejeződik, és akkor majd itt hagyjuk a főház fényűző lakosztályát és végre elkezdődhet közös életem Rinnel, egy olyan házba ahol csak mi vagyunk és senki más.

Nem kell máshoz igazodnunk.

Végre szabadak lehetünk.

Olyan boldogság járt át, hogy úgy döntöttem, a kisebbik gyermekemmel, elmegyek megnézni a készülődő házunkat. Ölembe kaptam, ki osontam a főházból, és belevetetem magam a fák árnyékkal átitatót takarásába.

Oly sokszor megjártam ezt az utat, hogy már fejből tudtam az irányt.

Yoshiyukit letettem a fűre, és hagytam, hogy felfedezze a környezetét. - hátra tekintet és rám nézet vörös szemével. Nem volt kedve mászkálni, úgy hogy visszakérezkedett az ölelő karjaimba.

Rövid ideig néztem a házon dolgozó munkásokat, akik már elmenni készülődtek.

Reméltem, hogy nem vesznek észre, mert a végén még valami rosszra gondolnak személyemben.

Szemem, hirtelen megakadt a bátyámon, aki épp a munkásokat ellenőrizte.

Ebbe nem volt semmi különös, csak az, ahogy később a mellette álló nőre nézet.

Tele volt szerelemes érzelmekkel..

Már azt hitem ott helybe meg is csókolja, olyan intenzív volt kettőjük közt lévő tűz.

Egy árnyékot érzékeltem a hátam mögött- hátra néztem, s a távoli alkonyi fényben, Kaname alakját láttam vissza tükröződni.

Olyan volt számomra, mint egy délibáb.

Akkor éreztem valódinak mikor megérintette vele derekamat és magához vont.

- A hogy elnézem, a fiad nagyon álmos lehet.

- Nem kéne vissza menned a házba?

- Minek Kaname!

- Mert már túl sok mindent láttál.

- Kaname, te erről tudtál?

- Igen.

- A párbajunk pont ezért érhetet, véget olyan békésen. Meg mondtam a bátyádnak, hogy elmondom neked, de erősködőt hogy majd beszél veled.

Ahogy elnézem ebből nem lett semmi.

Szomorúan mentem vissza a házba,s közben azon tűnődtem, - vajon mit tervez Rin?