Érzelmek Viharába

6.fejezet

ÉRZELMEK VIHARÁBA

6. FEJEZET: SAKURA VALÓDI EREJÉNEK TITKA

Csak Kanamenak köszönhetően nem szidtak le a többiek

előtt.

Az órák után mindenki visszavonult a saját kis

birodalmába,s hozzájuk hasonlóan,én is arra felé

tartottam,de a tanár utamat állta.

Sakura gyere vissza egy percre.

Mondta nekem, s visszasétáltam vele az íróasztalhoz ahol Kaname –senpai is állt.

Mellé léptem, és vártam a szidalmakat, de csak váratót

magára, míg az utolsó vámpír is elhagyta az

osztálytermet.

Sakura kisasszony ilyet nem tehet, hogy megvárakoztatja

a többieket, ezért Kuran –sama felügyeletére bízom

határozatlan időre.

Ha megtanulta rendesen betartani azt, hogy ha

csengetnek, akkor bent legyen a terembe, akkor

visszahelyeztetem a régi szobájába.

Érthetetlen szemekkel néztem a tanára, s nem értetem

pontosan szavait ezért visszakérdeztem.

Vagy is össze kell költöznöm a senpaial?

Igen oda kell költöznie.

Tele voltam kétségekkel, s nem igazán tartottam briliáns ötletnek a tanár ötletét.

Ha eddig utáltak a lányok, akkor ezután gyűlölni fognak,

de belegyezően bólintottam, még örülhetem nem kaptam

valami szigorúbb büntetést, de ha még jobban

elgondolkodok rajta ez nem is büntetés, hanem maga a

mennyország, és még az idő sincs meg szabva és annyi

ideig lehetek a senpaial ameddig akarok.

Erre a gondolatra egy mosoly hagyta el az ajkamat.

Így jó lesz Kaname sama?

Igen jó lesz, s ne aggódjon ebbe az évbe nem lesz vele több probléma.

Milyen könnyelmű kijelentés, még hogy nem lesz velem

probléma.

Mi lenne, ha megtudná, hogy mi pár nappal ezelőtt mit

műveltünk a takaró alatt.

Kitérne, a hitéből arra mérget veszek.

Tanár elengedet minket, s lesétáltunk a lépcsőn, onnan ki a sötétlő kert éjjeli fényébe.

Sakura visszatérünk a hold kollégiumba,s elkezdjük az átköltöztetésedet.

Csak bólintottam egyet, s némán mentem utána, nem

akartam fel dühíteni,de gyakran megfordult a

fejembe,vajon csak kihasznál, vagy tán valóban érez

irántam bár mit is?

Már olyan sokszor fel tetem magamnak a kérdést, de mikor igen felé hajlok, mindig történik valami, ami a nem