Levél a Lelki Társamnak

13. A te Magányod

Tényleg próbáltam. Hatalmas erőkkel azon fáradoztam,hogy elfelejtsem arcod közelségét. Hogy ne a szád legyen az egyetlen, amire gondolni tudok, hogy mással is tudjak táncolni, ne csak veled. Egész jól ment, makacs vagyok, így majdnem sikerült.

 Illúzió. Az elménk az idő alatt furcsa játékot játszik velünk. Képes vagyok illúziónak véli mindent, ami voltál. Egyszerűen mintha az egész csak álom lett volna, vagy olyan rég történt volna, hogy az már nem is igaz? Mintha nem is lettél volna itt, és ha mégis itt voltál, mintha semmi sem történt volna. Pedig jól tudom, hogy megrengetted a világomat. Az egy milliót érő kérdés: az elménk vagy az idő a nagyobb ribanc?     

Aztán, rájöttem, hogy nem is én nem akarlak elfelejteni, hanem Te nem akarod ezt. Visszarántasz. Éppen időben.

Szerelem ide vagy oda. Jöjjön bárki, egy sem lesz nálad jobb a lelkemnek. Annyira összeszoktunk már. És annyira elfáradtam ez alatt, hogy nem akarok mást is megszokni. Így olyan jó.

Önkéntelenül taszítok el mindenkit, aki nem te vagy. Igazán nem tehetek róla. A szívem ismer téged és nem veszi be a gyomrom, ha más közelít.

Jó sokszor megvizsgáltam már mi történik bennem, mikor elengednélek, de visszatartasz. Megragadsz,erősen és újra megmutatod magad. Amolyan "hej itt vagyok, nézz csak rám, ugye milyen sexy vagyok. Szeretsz engem, hát akkor most meg hová indulsz, miért akarsz itt hagyni?".

És tényleg.Miért akarlak?

Mert nem vagy egészséges nekem.

De akkor meg mi a fenéért vagyok még itt? Valamit csak adsz, valami egész szépet. Vannak napok, amik jobbak. És vannak, amik rosszabbak. De a nap, amikor megkérdeztem magamtól, hogy miért is tartok még ki? Ki vagy te egyáltalán? Az volt a legrosszabb. Mikor rájöttem,hogy tönkretettél. Gyengének éreztem magam miattad. Előző nap még a barátom voltál. Aztán holnap már a bosszút fogom tervezni. Ezzel csak az a baj,hogy mindenki tudja, hogy sose tudnék ártani neked. Ez a különbség köztünk.

Szóval a magam kis világát sokszor boncolgatom. De ideje a tiédet is közelebbről szemügyre venni.

Itt vagyok neked. Milyen hasznos ez, hiszen sose maradsz egyedül. Ikrek vagy, szóval megállapodni miért is akarnál? Olyan jó neked szabadon. De amikor észre veszed, hogy lehorgasztott fejjel szomorúan és csalódottan hátat fordítanék és máshoz sétálnék, te megijedsz. Félsz, hogy majd más nem lesz magányos miattam, míg neked majd senkid nem marad.

Ilyenkor ragadsz meg engem.

Aztán megint minden nagyon klassz. Figyelünk egymásra, mint régen, mint amikor ez az egész még új volt. Minden annyira fantasztikusan tökéletes, hogy muszáj elromolnia.

Vagyis. Muszáj elrontanod.

Adsz egy kicsit magadból, majd visszatérsz a dolgodhoz. Én meg tartalékolok egy kis ideig. Hozzáteszem minden alkalommal egyre kevesebb ideig és aztán elsétálnék valami jobb helyre. Kevésbé csöndesre és magányosra.

És ilyenkor kezdesz mindent előröl.

Te nem akarod hogy elváljunk. Magad mellett akarsz tartani. Azt akarod, hogy mindig itt legyek neked. Veled. Talán félre értettem.Talán mindvégig máshogy néztem, mint kellett volna. A magam részéről próbáltam kibogozni a kettőnk közötti tökéletesen összegabalyodott fonál tengert. Sosem gondoltam arra, hogy mi van akkor, ha azért nem tudlak elengedni, mert te pontosan így akarod.  

 Nem várom már az üzenetedet. Keserű sóhajjal fogadom, amikor megérkezik. Egy pillanatra megállítja a szívemet, nem értem ilyenkor a testem reakcióját, mintha nem is az enyém lenne. Egy ideje sírni tudnék, amikor írsz, annak ellenére is, hogy tudom, ilyenkor rám gondolsz, eszedbe jutok. Meg kell neked is, meg nekem is értenünk végre, hogy már az egész testem el akar téged felejteni és a lelkem sem üdvözöl, ha megérkezel egy-egy éjszakára.   

Ez a szerelem, barátság vagy bármi is ez, sehová nem halad. Egy helyben toporgunk. Ugranunk kell. Én akartam először de amikor lendületet vettem rád néztem és megijedtem. Maradtam megint veled. Most a félelemtől tágra nyílt szemekkel nézem végig ahogy te is lendületet veszel. Rám nézel. Most hogyan tovább? Megint megragadtunk egy pillanatban.   

2018. Február