The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

Gemma.

Gemma.

Fél év és 3 hónap. Pontosan ennyi idő telt el amikor is elköltöztem a Bosszúállók szállásáról. Ott fogadtam meg, hogy nem használom soha többé az erőmet, de rá kellett jönnöm valamire. Nekem van két különleges képességem és ha nem használom, nem védem meg az embereket és ha gebasz van akkor az az én hibám. Segítek azoknak akiknek szintén ilyen különleges képességük van. Eddig körülbelül 10 ilyen emberre akadtam nagyon nehezen. Bár egy részben a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozom. Oda viszem a mutánsokat. Ott próbáljuk meg az erejüket megtanítani, hogyan is tudják irányítani. Bár még én sem vagyok valami hű, de jó benne. Nagyon hiányzik a csapat főleg apa és Steve. Néha még Pietro is nagy hiányt kelt bennem, de csak barátként tekintek rá. Steve pedig bórzasztóan hiányzik. Egy nap sem telik el, úgy, hogy ne gondolnék rá. Apropó Tony. Elmesélt mindent a szüleimről. A S.H.I.E.L.D.-nek dolgoztak. Az anyám neve Freja volt, apámé pedig Egon. Nem tudják honnan volt anyámnak képessége. Lehet nem földi volt vagy csak kisérlet. Olyan 50-50. Habár inkább afelé húzódnak, hogy nem a föld volt az otthona. Egy bevetésen voltak ahol egy föld alatti bunkerben kellett kiiktatniuk valami lényeket. Nem sikerült nekik és mivel Starkkal is együtt dolgoztak meg kérték, hogy robbantsa rájuk az épületet rám pedig vigyázzon. Eléggé fura kis történet. Térjünk vissza a jelenben. Zénó nagyon gyorsan kezdet el nőni. Nálam két fejjel magasabb ha ül. Kicsit meg rémiszt, hogy meglátják mások is, de épp ezért költöztem messze a várostól egy erdőnek a szélére. Bármit mondok neki megérti és ha valamit közölni akar velem akkor érzek egy furcsa érzést. Talán ő, így kommunikál.
Fáradtan vérző fejjel szálltam ki a kocsimból. Az új kocsimból! Autó tolvaj után keresgéltünk mikor a nyomára akadtunk. Mind szép és jó. Fél óra autó üldözésben meg jelent az ikertestvére. Baromira jól elbántak velem és a régi kocsimmal ami tropára tört.
-Szia!-estem be az ajtón köszönve Zénónak. Furcsálltam mivel mindig ide szalad hozzám. -Zénó?-még most sem jött ide úgy, hogy rá fogtam arra, hogy alszik. Konyhában gondolkodtam, hogy milyen kaját csináljak. A tojás nyert. Rosszul esne Zénónak ha tojást ennék? Hisz ő is egy tojásból lett. Akkor nem tojás. Úgy döntöttem ami van a hűtőbe az lesz. Hűtőhöz sétálva néztem körül. Lehajolva kerestem a tegnap kaját.
-Milyen szép idomaid vannak.-szólalt meg a hátam mögül egy hang amire fel kaptam a fejem ijedtemben. Kiegyenesedtem be vágtam a hűtő ajtaját és a fegyveremet szorongatva néztem az előttem álló személyt.
-Loki?! Mit keresel itt?-kérdeztem remegő hangom. Ő egy isten semmi esélyem nem lenne vele szemben. Elég egy csettintés neki és már halott vagyok.
-Csak nem megleptelek Stark lány?-mosolygot és leült a székre. -Aranyos háziállatod van. Nem mindennapi.
-Mit csináltál vele?-a félelmemet át vette a harag.
-Semmit.-mosolygot még jobban.
-Miért vagy itt?
Nem tudott válaszolni mert Thor ekkor rontott be.
-Gemma! Barátom! Bocsáss meg nekünk, hogy így betörtünk szerény hajlékodba. -mondta majd megölelt.
-Hát az egy biztos, hogy jobban örülök neked, mint neki.-mutattam Lokira.
-Kis korodba örültél mikor meg látál.-vigyorgot.
-Ne Loki! Javuló félbe vagy ne emlegessük New Yorkot mikor is elszabadítottad a káoszt.-szólt rá Thor.
-Szóval miért vagytok itt?-kérdeztem.
-El viszünk Asgardba.
-Miért?-kérdeztem furcsán.
-Hogy kikapcsolódj.-ült le a székre.
-Ez most komoly? Hát én nem megyek sehova.-vettem ki Zénó ételét amint megláttam, hogy jön.
-Jane babátvár.-suttogta alig halhatóan Thor.
-Ez öröm hír.-mosolyogtam rá.
-Jó lenne ha mellette lennél. Nagyon sok dolgom van és nem tudok mindig ott lenni. Jane meg furán érzi magát az Asgardiak közt.-sorolta.
-Nem is tudom.-hajtottam le a fejem.
-Holnapig eldöntheted. Most pedig itt maradhatunk éjszakára?-állt fel Thor.
-Vele? Egész este egy házban?-néztem a csíny istenét. -Kizárt.
-Nem tán félsz tőlem?-kérdezte gúnyosan Loki.
-Nem megnyugtató ha a lakásodban egy beteg elméjű tartózkodik.-feleltem flegmán.
-Már megjavult.-vágta rá Thor.
-Velejéig romlott.-mondtam fintorogva.
-Köszönöm.-vigyorgot a fekete hajú.
-Ahj. A kanapé van valaki a földön fog aludni.-mentem a nappaliban lévő kanapéhoz.
-Hát aki azon alszik az én leszek.-indult el orrát fent tartva Thor.
-Azt akarod, hogy a földön aludjak?-kérdezte fura nézéssel Loki.
-Zénó mellet van még hely az én ágyam tabu.
-Hogy szerethetnek téged az emberek?-kérdezte gúnyosan.
-Örök titok. -mondtam mérgesen.
Megcsináltam a kanapét kicsit kényelmesebben mellete pedig a padlót is kényelmesebbé próbáltam varázsolni. Megfürödtem majd a fejemen lévő sebet tisztítottam ki.
-Mi történt veled?-szólalt meg Thor az ajtóban mellette az öcsével. Kisebb szívinfarktust kapva vissza fordultam a tükörhöz és amit abba hagytam azt folytattam.
-Csak a munka. -mondtam halkan.
-Voltunk a bosszúállóknál.-dölt neki az ajtó fél fának Thor.
-Mikor?-fordultam feléjük.
-Egy hete körülbelül.
-Hogy vannak?-kérdeztem aggódva.
-Jól. A karácsony mindent megváltoztatott. -hajtotta le a fejét.
-Azt meghiszem.-folytattam tevékenységem.
-Kapitány szívfájdalmába elköltözött.-mondta Thor amire én hirtelen megkaptam a sebem és felszisszentem. A vér elkezdet folyni én pedig törülközőért kapkodtam.
-Baszus!-fogtam a vérző sebet. Rá néztem a két Asgardira majd furcsán felnevettem amire mindketten felvonták a  szemöldöküket. -Amilyen arcokat tudtok vágni valami csodálatos.
-Ne segítsünk?-kérdezte a szőkeség.
-Nem kell megoldom egye..
-Loki segíts neki. Meg kell néznem valamit. -vágott a szavamba Thor.
-Mondom, hogy nem..-nem tudtam befejezni mert a fekete hajú istenség egyre közelebb jött Thor pedig elment. Félelem lett rajtam urrá. Nem akartam hátrálni, de azért hátra léptem egyet. Loki arcára önelégült mosoly ült ki.
-Nem kell segítened megoldom.-mondtam vissza a tükörbe néznem.
-Tán Amerika csillagos hőse nagy nyomást kelt rajtad?-nevetett.
-Talán.-jelentettem ki.
Megcsináltam tűrhetően a sebemet majd bezárkóztam a szobámba. Amint lefeküdtem el is aludtam.

-Gemma?-fordultam meg a hangra. Steve állt előttem tele sebhelyekkel és véresen.
-Steve!-kiáltottam neki már a könnyeim is folytak.
-Ezt te tetted.-suttogta nekem. Össze esett én pedig szaladni kezdtem felé. Egy láthatatlan erőtér vagy fal megállított. Csak dörömböltem azon az izén folyamatosan a kapitány nevét ki álltva.  Aki a fájdalomtól remegett a földön a saját vérében feküdve. 

Zihálva pattantam fel az ágyról. Kapkodtam a levegőt addig amig el nem jutott a tüdőmig és normálisan nem lélegeztem. Ki másztam az ágyból, háló ingemet megigazítva. Ki mentem a konyhába amire meglepődötten néztem Lokira.
-Te meg mit csinálsz a széken?-kérdeztem halkan, hogy Thor fel ne kelljen.
-Valahogy ez kényelmesebb.-felelte rekedtes hangján. Talán megesett rajta a szívem. Gondolkodva álltam a sötétbe burkolózó konyhába. -Most ott fogsz bámulni?-szólalt meg újra gúnyosan.
-Gyere.-mondtam neki amire felkapta a fejét.-Nem hiszem, hogy kényelmes az a szék.-villantottam egy halvány mosolyt. Elindultam ő pedig követett. Befeküdtem vissza az ágyba ő pedig csak ott állt és nézet. -Ne bámulj már hanem feküdj le. -mondtam csukott szemmel.
-Be engedsz az ágyadba?-kérdezte önelégülten.
-Csak semmi piszkos gondolat.-förmedtem rá. Nevetett majd befeküdt az ágy másik végére. Fura, hogy egy nem normális isten fekszik mellettem. Nem bírtam vissza aludni vagy is inkább nem mertem. Mostanában mindig ez a rémálom keringet engem. De muszáj kipihentnek lennem. Nagy nehezen vissza aludtam.
A nap éles fénye miatt elkezdtem ébredezni. Kinyitottam a szemem és Loki fürkésző tekintetével találtam szemben magam.
-Mi van?!-kérdeztem gorombán.
-Neked is jó reggelt. -válaszolt morcosan.
-Loki!-hallottuk meg Thor dühös hangját majd berontott a szobámba. Mindketten rá kaptuk a tekintetünket. -Bocsánat. Én azt hittem, hogy elmentél.-vakarta meg zavartan a tarkóját Thor. -Gemma mi a döntésed?-tért a lényegre.
-Zénó is jön velem, rendben?-kérdeztem Thort aki széles mosoly kíséretében bólintott. Nevetve fúrtam vissza az arcomat a párnába.

-Szóval indulhatunk?-kérdezte Thor miközben kint álltunk mind a négyen kezemben a csomagjaimmal.
-Igen.-válaszoltam maga biztosan. Loki magához húzott át karolva a derekamat amit erősen tartott.
-Heimdall!-kiáltott Thor az ég felé. Meg jelent a fénycsóva és már suhantunk is Asgardba.