~Steve Rogers~
A sírja fölött álok és mélyen magamban gyászolok. Ma van annak a napnak az évfordulója amikor is az én kedvesem eltávozott közülünk. Magamba zuhanva motyogok el neki pár sort mindenről ami eddig történt velem. A fehér és piros színű virágcsokrot le rakom a sírjára majd magam előtt össze fonom a kezem és nézem tovább. Annyira elmélyültem a gondolataimban, hogy arra eszméltem fel, valaki húzgálja a fekete kabátom.
Le nézek és egy gyönyörű, kék gyerek szempárral találkozik a tekintettem.
-Apa, indulni nem megyünk?-kérdezi édes hangján és még jobban megpuhul a szívem.
-Azonnal megyek tücsök. -válaszolom majd rá mosolygok és ő is vissza rám. Rá néz a sírra és hangosan olvasni kezdi a nevét.
-Peggy Carter. Ki ő apa?-kérdezi vissza nézve rám, de én csak rá mosolygok halványan.
-Majd egyszer elmesélem. Szólj anyunak, hogy pár perc és megyünk.-mondtam ő pedig vissza szaladt.
-Peggy.-sóhajtottam.-Boldog vagyok. Jelentő része voltál az életemnek és mikor elvesztettelek egy lyuk keletkezett a mellkasomban. Ezt a lyukat Gemma beforrasztotta és a heg rajta halványabb lett mikor Izzy megszületett. Mindig emlékezni fogok rád Peggy.-szavaltam el majd én is elindultam.
*
A buli nagyban tartott mivel ma Isabelle 6 éves és ne hagyjuk ki Tonyt sem. Hisz ő neki is ma van a szülinapja. A kicsi vagy nagy családunk össze gyűlt és ünnepelünk. Éppen Gemma felé tartottam aki Pietroval beszélgetett még most sem szeretem ha vele beszél. Talán féltékeny vagyok.
-Elnézést.-szóltam udvariasan.-Fel kérhetem a hölgyet egy táncra?-kérdeztem mosolyogva.
-Édesem ha vársz egy kicsit utána igen. Pietro hamarabb jelentkezett, de utána táncolok veled.-nyomot egy gyors puszit a számra és megölelt. Még Pieroval táncolt szétfeszített a féltékenység. Pár perc elteltével vissza sétált hozzám mosolyogva.
-Képzeld lehet, hogy Pietro apa lesz.-mondta én pedig megkönnyebbültem.
-Ez jó hír.-mosolyogtam rá.-Szóval Mrs.Rogers, tartozom egy tánccal magának.-nyújtottam felé a kezét ő pedig nevetve elfogadta.
Még táncoltunk mélyen magamba szívtam a rózsa parfümjének illatát és a gyönyörű szemét figyeltem. Neki döntötte fejét egy idő után a mellkasomnak és nevetni kezdet.
-Nézd.-bólintott abba az irányba ahol Tony és Bucky, Izzyvel játszott. Ez a kép mosolyt csalt az arcomra.
-Minden tökéletes.-suttogta Gemma majd fel nézett rám.
-Igen. Minden.-mondtam és megcsókoltam. Szeretem Gemmát és Isabellet az egész csapatott és a mostani életem. Boldog vagyok. Ők is boldogok és csak ez számít.
THE END.
Írói utószó!
Sziasztok! Hát igen ennek is vége. Én nagyon élveztem írni a történetet és elszomorít, hogy véget vetettem ennek.
Kicsit a történetről.
Ha hiszitek ha nem ez a történet saját magát írta meg. Én azt terveztem, hogy Loki és Gemma szerelmi kapcsolatot alakít egymással. Fel vetettem Stevet is, hogy legyenek benne bonyodalmak és amúgy a Jégóriásoknál játszódót volna lényegében az egész. De hát mikor Emma féltékenysége feltűnt már teljesen más felé sodródtam. Fogalmazzunk úgy , hogy magával vitt a tenger. Itt Lokin lett volna a hangsúly, de hát ez nyílván nem jött össze. Azért remélem tetszet nektek és köszönöm, hogy olvastátok. Puszi nektek!😘
أنت تقرأ
The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•
أدب الهواةA Fire and Ice folytatása. Gemma Stark és Steven Grant Rogers (Amerika Kapitány). A szerelmüket elnyomták vagyis próbálják elnyomni egymás közt, így el költöznek a Bosszúállóktól és egymástól messze. Hogyan folytatódik Gemma élete? Na és Steve élet...
