The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

13. Death

Négy teljes nap sötétségbe zárva vagy talán több. Ezen a nyálkás, poros, sötét helyen még az idő érzékem is elhagyot. A szomjam és az éhségem egyre csak nő. Alig kapok ételt vagy italt, de hát mire számítottam, hogy arany tálcán és arany kehelybe kapok majd enni és inni mikor én megéhezem és megszomjazom? Ugyan már Gemma, nem nyaralni vagy itt. Ez a bezártság is annak a jele, hogy elbuktam. Elbuktam és gyenge vagyok. Egy senki ha, így jobb. Mikor azt hiszed, hogy talán minden jól fog alakulni akkor szúrnak hátba. akkor szúr hátba az élet vagy az akiben megbíztál. Lokiban megbíztam és ide kerültem mert ő inkább Emma mellé állt. Hogyis gondoltam, hogy majd mellettem lesz? Loki maga a sötétség kívül-belül, mint Emma. Pont össze illenek és ezt tudtomra adták azzal, hogy előttem dugták le egymás torkán a nyelvüket. Akkor éreztem valami fájdalmat, de ez a fájdalom haraggá és gyűlöletté vált. Amiért ide kerültem miatta, nagyra nőt bennem ez a két érzés, na meg az utálat kettőjük felé.

Minden végtagom elernyedt, hogy nem mozogtam azóta mióta ide kerültem. Csuklómon a sebek kezdenek be gyógyulni, úgy mint a bokámon is. Ezek a sebek a láncok miatt vannak. Próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Nem tudom használni az erőm, mintha itt valami leblokkolná. A nyaklácomon lévő medállal egyáltalán nem tudok ki jutni. Valahogy itt nem használ, az őrök pedig folyamatosan az ajtóm előtt állnak. Itt még az erőmmel se tudnék kijutni. Gyenge vagyok, na meg egy senki. Még ma nem látogatót meg a hercegnő se az Asgardi isten. Fura. Pedig ilyenkor már valamelyikőjük itt szokot lenni.Habár már tényleg nincs idő érzékem azt se tudom, hogy este vagy reggel van-e. Mondjuk ez mit számít, nem ezért vagyok itt. Azért vagyok itt, hogy meghaljak, ahhoz pedig nem kell időérzék.

Loki csak itt szokot állni és nézni engem, néha pedig ételt és italthoz nekem és valamikor el hagyja a száját egy ~Ugye nem gondoltad komolyan, hogy sikerül őt majd legyőznőd.~ mondat. Meg egy ~Sodródj az árral.~ mondat. Én sodródok az árral, tesó. Most is éppen azt teszem. Ki vagyok ide láncolva és nem teszek az ellen semmit sem, hogy ne így legyen, meg nem is tudok. Mikor Emma látogat meg csak gúnyos megjegyzéseket tesz meg vagy húszor elmondja ördögi tervét ami az, hogy övé lesz Fadaral. De aranyos, nem?

Én mindig is úgy voltam vele, hogy az emberek sorsa a nagykönyvben van megírva. Ha valaki meghal az azért van mert úgy lett megírva. Ha valaki pedig egész életében beteg az is azért van mert úgy lett megírva. Az enyémet elírták és majd javítják, legalább ennyi nyugtason engem. Kezdek megbolondulni és a magány is utolért engem. Ilyenkor irigylem Víziót, hogy nincsennek érzései. Ha vannak is akkor minimálisak vagy csak egy emelkedik ki és az is Wanda felé. Most ha lenne egy gomb amivel az érzéseket lehetne ki-be kapcsolni, akkor már én rég széttvertem volna, hogy egyáltalán ne érezek semmit.

Az ajtó felöl halk beszéd hallatszódik be. Az ajtó alatt beszűrődő kis fényen látszik a másik oldalt álló személyek árnyéka. Jönnek újra meglátogatni engem, ez annyira kedves gesztus, hogy egy nap legalább egyszer 15 percre bejönnek boldogítani. Nem hagyják, hogy hamar megbolonduljak, egyem a zúzájukat. Ez tisztára olyan, mint mikor már aludnál, de valaki folyamatosan pofázzik és nem tudsz aludni bármennyire is akarsz.

A hatalmas vas ajtó kivágódik vele együtt be jutást nyer a világos fény ami hatására pislognom kell párat, hogy hozzá szokjak. Az őrök jöttek be akik a fejüket horror filmekből szedték ki. Az egyik őr a bal csuklómról szedte le a láncot még a másik a jobb csuklomról. A bokáimat is eloldozták a vaslánctól majd karon ragadtak és kifelé kezdtek vinni. Talán ma elvisznek engem kirándulni. Álljunk pozitívan a dolgokhoz. Ahogy a fény megvilágítja a testemet, látszódik a por a piszok, bőrömön és ruhámon. Hajam kissé borzos és össze van tapadva szintén a portól. Végig nézek magamon és egy száj rángatással nyugtázom, hogy fogytam. De ennyi idő alatt ilyen sokat? Az lehetetlen, ezek szerint több ideje vagyok itt, mint négy nap. Nagy íves, díszített ajtó felé vonszolnak az idióták és mikor belépünk rajta rájövök a nagyobb idióta ott ül a székben.