The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

11. Újra vele.

Férfi hezitálva mégis hideg ajkait a lányéhoz emelte és majd bejutást kérve nyelvének végig nyalt a felső ajkán. A lány megadta kérését, így már nyelvük táncot jártak az egymáséval. Mikor elváltak egymástól akkor Emma felnevetett majd kezét Loki arcára illesztette. -És szólítsd csak Damarisznak.-felelte a lány majd megpuszilta az istenség sápadt arcát.

-Szóval ha jól értettem. Te vagy a hercegnő segítője és itt vártad egy tóban mert felesküdtél arra, hogy az életed árán is megvéded. Ez a hercegnő pedig én vagyok?
-Igen, Melina hercegnő.-sétált tovább Gorion.
-Még nem fejeztem be.
-Bocsánat hercegnő.
-Oké. Ezt a folyamatos hercegnőzést hagyd abba. Szóval most pontosan hova is viszel?-érdeklődtem szorosan a nyomába.
-Oda!-mutatott egy helyre. A kastély vagy palota nem is tudom minek hívjam, jégből volt. Körülötte jég fal húzódott azon kivül pedig, ha jól látom kis házak vannak, de nem jégből. Csak hó veszi őket körül.
Oda érve hatalmasnak tünt. Mikor beljebb mentünk akkor egy csomó ember a hatalmas lépcső alján állt ami a palota bejáratához vezett. Mikor meghallották, hogy közeledünk, középen hagytak egy utat és egymás felé fordulva térdeltek le. Nem bírtam meg szólalni, nem bírtam elindulni se. Azt hittem, hogy amiért minden jégbe borult már nem élnek itt emberek. Tévedtem. Le néztem Gorionra aki csak mosolyogva bólintott. Elindultam a meghagyott kis uton az emberek közt. Gorion követett engem, ahogy egyre beljebb haladtam akik már a hátam mögött voltak folyamatosan fel álltak mikor már csak a hátamat láthatták. Lassú léptekkel mentem fel a lépcsőn és mire felértem, elég magasan találtam magam. Gorion a palota hatalmas ajtaját kinyitotta és kezével intett, hogy lépjek be. Be sétáltam, körbe néztem a nagy helységben. Oda bent ahhoz képest, hogy kint elég hideg van és majdnem mindent jég borít, egészen kellemes idő volt. Bár nekem teljesen mindegy, hogy nagyon hideg vagy meleg. Minden világos kék vagy fehér színben pompázott. Gyönyörűnek találtam még Asgardnál is. Valahogy ott túl sok az arany.
-Hogy, hogy élnek itt?-fordultam Gorion felé.
-Hűséget fogadtak, így mikor visszatértél Edelgund és Periglin népének egy része visszatért, hogy tovább szolgáljanak téged. -fejezte be majd sebesen elindult.-Jöjjön hercegnő.
Még mindig nem csípem ezt a hercegnőzést. Szorosan a nyomában követtem a kicsi embert. Nem tudom hanyadik sarkon fordulhatunk be és nem tudom hány lépcső fokot szeltem át, de mintha mérföldeket sétáltam volna úgy érzem magam. Gorion benyitott egy hatalmas nagy ajtón.
-Ez itt Adelin hercegnő hálószobája volt. Most már a tied. Nézz körül én elintézzek pár dolgot.-mondta majd elment. Én be léptem a szobába majd bezártam magam után az ajtót. A franciaágy felé sétáltam amire leültem.
Őszintén, nem akartam itt maradni. Vissza akartam menni a csapathoz. Nagyon hiányoznak és be kell látnom, hogy Loki is és Steve is. Lokit is megkedveltem, Steve pedig egyáltalán nem tünik el a gondolataimból. Ahogy mindkettőjük é.rintése szinte égette a bőrömet. A gyönyörű szemük, izmuk. Na jó Gemma hagyd abba!
Pár könnycsepp csordult ki az arcomra. Muszáj vissza mennem hozzájuk, muszáj! Idegesen fel álltam az ágyról és az ajtóhoz szaladtam. Pont akkor nyílt ki és  Gorion lépet be rajta.
-Muszáj vissza mennem a családomhoz. Segíts nekem Gorion!-néztem le a férfira.
-De szükségünk van rád.-mondta szomorúan.
-Megigérem vissza jövök, de most muszáj látnom őket. -könyörögtem neki. Bólintott egy sóhaj kíséretében majd beljebb ment a szobába. Egyik szekrényről levett egy nagyon szép díszítésű dobozt. Fel nyitotta a tetejét és kivett belőle egy nyakláncot. A nyaklánc medálja kerek volt benne pedig egy kék csík húzódott és egy  tűz szinű csík. Mintha egymásba gabalyodnának. Át nyújtotta nekem én pedig beraktam a nyakba.
-Fogd meg a medált majd koncentrálj erősen egy személyre vagy helyre és oda jutsz.-mondta Gorion.-Számítunk rád hercegnő.
Biccentettem és megmarkoltam a medált. Erősen koncentráltam hova akarok eljutni vagy kihez akarok eljutni. Körülöttem fehér köd jelent meg és mikor eloszlót, örömmel néztem, hogy sikerült.

~Steve~

Az ágyamon ültem és csak gondolkoztam. Amit Loki mondót  mielőtt eltűnt teljesen galibát csinált bennem. Nem tudom elhinni ezt az egész mesét, hogy mindketten hercegnők. Nem tudom elhinni, hogy Emma tényleg bántotta-e Gemmát. Sajnos még mindig nagyon szeretem. Az is lehet, hogy még Emmánál is jobban. Steve miért?! Ő hagyott el! Miért akarsz még mindig vele foglalkozni?! Én össze vagyok zavarodva.
Valami fehérséget látam amire felpillantottam és egy fehér köd gomolygott a szobában. Mire a fehér köd eltűnt Gemma állt előttem. Körül nézett majd rám pillantott és száját széles mosolyra húzta. Istenem azok az ajkak.
-Steve?-kérdezet mosolyogva.
-Hogy kerülsz ide? Mégis hol voltál? Miért nem szóltál nekünk? Jól vagy?-támadtam le túlzottan sok kérdéssel miután felálltam az ágyról.
-Mindent elmagyarázok. -mondta mosolyogva. Én nem bírom ki.
Oda mentem hozzá és szorosan megöleltem amit ő is viszonzott.
-Emma tényleg bántott?-néztem a szemébe.
-Hát... -hajtotta le a fejét.
-Gemma.
-Igen. De hagyjuk jó? -kérdezte idegesen. Elkezdtem fürkészni az arcát. Gyönyörű halvány rózsaszín ajkait és a csodálatos gesztenye barna szemeit. Hirtelen tapadtam rá ajkaira és csak vártam, hogy el lökjön magától, de nem tette. Vissza csókolt. Istenem, hogy hiányzott ez az érzés a bizsergés amikor vele vagyok. Teljes egészében maga hiányzott.
-Sajnálom.-váltam el ajkaitól amikor is leesett mit csináltam.
-Én nem.-szólalt meg hirtelen. Újra megcsókoltam. Nekem ő kell és most lehet megcsalom Enmát ezzel a csókkal, de Gemma iránti vágyam jóval erősebb.
-Szóljunk a többieknek, hogy jól vagy.-váltam el tőle.
-Steve. Emlékszel mikor a toronyban azt mondtam, hogy ami kettőnk közt volt az nem működöt. -lassan bólintottam. -Én teljesen hülye voltam. - a szeme a könnyektől csillogót. -Ha javítottunk volna rajta akkor talán most nem tartanánk itt. Én.. azt hiszem..még mindig szeretlek.-mondta lehajtott fejjel. Igen Steve valld be neki, hogy te is.
-Én is.-szökött ki a számon. Oda léptem hozzá és újra megcsókoltam.
-Mi lesz Emmával? Jut eszembe, Emma. Megakar ölni, úgy hogy elkéne a segítség.-mondta miközben az arcát simogattam.
-Hogy mi?-haborottam fel. -Szóval igaza volt Lokinak.
-Tényleg Loki! Beszélnem kell vele.-indult el az ajtóhoz.
-Nem tudsz. Eltűnt.
-Mi?-torpant meg az ajtóban.
-Eltűnt. -léptem oda hozzá.
-Steve akkor ez most mi köztünk?-kérdezte félve.
-Hát szerintem..-kulcsoltam össze az ujjainkat.-..legyünk együtt.
Rám mosolygót majd megcsókolt és elkezdtük keresni a többieket. El sem hiszem, hogy újra Gemma van mellettem én pedig halálosan szeretem.

Sziasztok! Csak én érzem, úgyhogy kezd az egész történet lapos lenni? Jó lenne, ha kapnék vissza jelzéseket, főleg abban, hogy folytassam-e. Nagyon köszönöm azoknak akik olvassák, de mindenképp kéne a véleményetek. Ha mégis úgy döntötök, hogy folytassam akkor kérnék tőletek tippeket, hogy mi legyen az új címe? Szerintem egyáltalán nem illik rá a Külön utakon. cím. Úgyhogy ebben is kérnék segítséget. 😅