The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

Steve 2.

Döbbenten, mérgesen és feldúltan néztem magam elé. Pár perc után végül vissza mentem a lakásba. Az ágyon elterülve gondolkodtam Gemmán és Emmán.
-Istenem!-nyöszörögve temettem az arcomat a kezeimbe. Vajon mi lehet Gemivel? És miért volt a földön Emma? Mért foglalkozom velük?

Telefonom idegesítő csengőhangja ébresztet fel az álom világból. Morogva fordultam a hátamra, szemeimet meg dörzsöltem párszor. Telefonomért nyúltam aminek a kijelzőjén Tony fényképe villogót és a neve. Megnyomtam a kis zöld telefont a képernyőn és máris a milliárdos hangja ütötte meg a fülem.
-Kapitány!-hangjában hallatszott a kétségbeesés.
-Stark.
-Ide tudnál jönni a szállásra egy jó két óra múlva?
Nagyot sóhajtottam.
-Persze.
-Rendben.
Fejezte be és szakította meg a vonalat. Ki keltem az ágyamból és felöltöztem. Reggelizés közben kopogás szelte át a helységet. Oda batyogtam az ajtót kinyitva ami mögött Emma állt. Ki sírt szemei alatt hatalmas lila karikák húzódtak. Teljesen meg volt törve.
-Sajnálom, hogy ilyenkor zavarok csak bocsánatot akartam kérni a tegnap este miatt.-hajtotta le a fejét.
-Semmi gond. Be jössz?-nyitottam ki szélesebbre az ajtót. Idegesen túrt a hajába körbe nézve a lépcsőházba. Ajkait harapdálni kezdte amitől furcsa bizsergés járta át a testem.
-Csak ha nem baj.-sutogtta.
-Nem.-mosolyogtam rá. Félénk léptekkel be jött a lakásba amin végig jártak a szemei. Be vezettem a nappaliba ahol elhelyezkedtünk a fotelekben.
-Pontosabban.. Mi történt tegnap?-kezdeményeztem a beszélgetést. Eléggé fúrta a kíváncsiság az oldalamat, hogy mit tett vele az apja vagy valami más ok.
-Hát...-vezette a tekintetét a padlóra.-Nem csináltam meg azt amit az apám kért, így kaptam egy büntetést ha mondhatjuk, így.-harapta be a száját.
-Bántott?-kérdeztem aggódva. Rám kapta a tekintetét majd vissza vezette újra a padlóra. Szóval igen.-Figyelj ha bármi van csak szólj nekem én pedig segítek.
Fel kapta a fejét és rám mosolygót.
-Amerika kapitánnyal beszélgetek. Azta.-nevetett fel amire elmosolyodtam. Elfeledkezve az időről beszélgettünk hosszasan. Nevetve hallgattam végig amiket mesél bár a családi hátterét nem hozta fel egyszer sem. Meséltem neki a régi időkről és az eddigiekről. Gemmáról. Buckyról. Kellemes beszélgetésünket megszakította a vasember páncéljának landolása a teraszon. El felejtettem Tonyt! Ki bújt a páncéljából a milliárdos majd be sétált hozzánk.
- Nagyon elfoglalt vagy ahogy láttom Capsicle. Remélem jó okod van, hogy nem jöttél ma. -állt meg feszesen előttünk.
-Ne hívj így. Nem néztem az időt.
-Ohh értem. Szóval majd ha a világ összedől és te nem leszel ott vegyük úgy, hogy nem nézted az időt. Pompás.-csapta össze a kezeit.
-Mi történt?-tértem a lényegre.
-Szerintem én megyek.-állt fel Emma. -Viszlát és Vasas! Örültem.-biccentett Tony felé majd távozott.
-Van egy kisebb terrorista szervezet. Imádnak robbantgatni. Nem tudjuk őket elkapni. Nagyon profin járkálnak a szakmában. Minél hamarabb börtönben akarjuk tudni őket.-foglalt helyett velem szemben.
-Ennyi?
-Gemma eltűnt.-sóhajtott egy nagyot az én szívem pedig kihagyott egy ütést.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem ingerülten.
-Úgy ahogy mondom. Nem lehet elérni és a lakásán sincsen. Viszont a háza előtt a pázsiton az a jel van amit Thor hagy maga után. Szóval vagy Asgardban van vagy Loki tett valamit. De annak már akkor lenne jele vagy nyoma.-sorolta nehéz levegő vétellel. Engem is felzaklatott a dolog ami nem tetszet. Rendben van, hogy Gem a barátom, de én csak ennyinek akarom magamnak is be tudni nem akarok többet érezni. Tony mellé sétáltam és a vállára raktam a kezem.
-Meg találjuk.-szorítottam egy aprót rajta biztatás képpen.
-Holnap akció Capsicle. Alaposan nézd az időt!-tért magához Stark.- A szálláson, kettőre. -sétált a páncéljához majd elhúzta a csíkot.

***
Motoromon ülve száguldottam a bosszúállók szállására. Oda érve fel siettem a tárgyalóba. Be lépve meglepő pillantásokat kaptam mindenkitől. Mintha meg haltam volna és most újra látnának. Az asztalnál mindenki ott ült. Wanda, Vízió, Pietro, Benner, Nat, Tony, és Clint. Senki nem szólt csak biccentettek. Leültem és jobban körbe néztem a csapaton. Natasha majd kipukkant az örömtől ahogy Benner is. Wanda vidám volt. Vízióról semmit nem tudok soha le olvasni. Pietro a szokásos vagány és morcos fiú stílust hozta. Clint kissé gondterhelt arccal nézett előre és Tony. Tony megviselt, összetört, gondterhelt és feszült állapotban van. Nagyon megviselhette, hogy nincs meg Gemma.
-Szóval..-törtem meg a csendes és vegyes hangulatot.
-Szóval várunk.-kezdet bele Tony. -Ma várható lesz, hogy felbukkannak a plázánál.
-Miért pont a plázánál?-kérdezte Wanda Tonyra szegezve tekintetét.
-Mert ott sok az ember és nagyobb figyelem felkeltést tudnak csinálni.-folytatta Natasha.
-Uram! A Westfield World Trade Centerhez rendőröket küldtek ki lövöldözések miatt.-csendűlt fel PÉNTEK hangja.
-Akkor indulás.-állt fel Tony. Mindenki követte a példáját és már indultunk is.
Oda érve riadt emberek térdepeltek a földön előttük pedig 5 férfi fogott rájuk fegyvert.
-Wanda.-szóltam a kis készülékbe.-El tudod venni tőlük a fegyvert amikor szólok?
-Igen.-hangzott a válasz. Közelebb merészkedtem majd vártam még egy kicsit.
-Wanda most!-kiáltottam a boszinak aki az erejével messzire eldobta a terroristáktól a fegyvereket. Felém meg iramodott az egyik még Tony kettővel "küzdött". Inkább le ütötte őket. Natasha eggyel harcolt még Pietro simán kiütötte az utolsót. Én csak hozzá vágtam a pajzsom annak aki nekem támadt és már a földön is volt.
-Ez nem tetszik. Túl könnyen bántunk el velük. -mondtam a többieknek mikor Emmát pillantottam meg. Külön állt az emberektől és csak meredt ránk.
-Itt van valahol egy bomba!-kiáltotta Stark.
-Ki kell vinnünk mindenkit!-kezdet felénk szaladni Nat.
-Nincs idő!-kiáltott újra Tony. -Öt.
-Wanda! Csinálj olyan erőteret az emberek köré.-Szólt Pietro testvérének.
-Négy.
-Nem fogom bírni.-kezdte Wanda.
-Három.
-De.-mondta Pietro ekkora már állt a skarlátvörös kupola. Oda szaladtam Emmához. Nem szóltunk semmit csak álltunk és vártunk pajzsomat magunk felé emeltem ezzel védve a fejünket meg valamennyire az egész lényünket.
-Kettő...Egy.-fejezte be Tony ekkor a robbanás megrázta az épületet és a törmelékkek csak úgy zuhantak ránk. Nehezen bírtam tartani a pajzsot. Emma kétségbeesetten figyelt engem. Kezeit maga elé emelte. Ujjai közt feketés-szürkés köd jelent meg. Meglepődve figyeltem az eseményt. Fejebb emelte kezeit, szemeit összeszorította, állkapcsa meg feszült. A hatalmas törmelék darabokból apró kis darabok lettek. Ezt ő csinálja? Megkönnyebbülve vettem el a pajzsomat felőlünk mikor vége lett az egésznek. Emmára értetetlenül néztem magyarázatra várva. Mutáns lenne? Mégis hogyan vagy mi miatt? Tekintetében megjelent a tehetetlenség. Tudta, hogy az egész csapat magyarázatra fog várni.