The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

Gemma 3.

Nem tudtam merre megyek csak egy dolog volt előttem, hogy most minél messzebb. Ruháim miatt megnéztek az Asgardiak viszont nem érdekelt. Valami féle mezőn voltam mikor Zénót pillantottam meg az égen, de nem egyedül volt. Egy pillanatra leblokkoltam.
-Több sárkány?!-suttogtam magamnak.

A sárkányok csodálatosak. Egy se nézett úgy ki, mint Zénó. Ő volt a legszebb mindközűl. Egy ideig köröztek felettem majd elrepültek kivéve Zénót. Leszállt elém én pedig tátott szájal néztem mekkora lett. Alig vagyunk itt pár órája és hatalmasat nőt. Jó azért annyira nem, de most már biztos, hogy 5 fejjel magasabb. Megsimogattam majd egy nagyon kellemes érzés futott át rajtam. Leültem elé és elkezdtem mesélni mindent ami bánt engem meg szinte hülyeségeket. Nem tudom mennyi idő telhetett el a nap úgy körülbelül 1 és fél óra múlva lemegy vagy több. Sikolyok csendültek fel a városban vagy faluban nem is tudom, hogy mi ez. Oda kaptam a fejem, de semmit sem láttam csak ahogyan a Bifröszt működésben van. Sok időbe telne mire vissza érnék. Eszembe jutott egy olyan dolog amit még vagy 20 szor át futott az agyamon, hogy megcsináljam-e. Egyetlen megoldás és én megcsinálom.

~E/3~
Asgard lakosai lassan nyugalomba térnek. A harcosok meg pihennek még a nők gyermekeikkel foglalkoznak. Thor Janenel a palota felső részének az erkélyén nézik a birodalmukat. Nem szólnak egymáshoz csak csendben figyelik az embereket. Thor egy idő után aggódva fordul Janehez és ezt amint észre veszi a lány arcáról a mosoly letörölődik.
-Mi baj?-teszi fel lágy hangon  a kérdést.
-Aggódom Gemma miatt.-hajta le a fejét a férfi.
-Thor.-veszi kezeibe az arcát Jane.-Vissza jön csak hagyni kell egy kicsit magára. Nem jó mindig az ember nyakán nyüzsögni. Hidd el. Vissza jön.-ölelte át Thort.
Pillanatukat a Bifröszt beindulása zavarta meg. A mennydörgés istene értetlen arcot vágva meredt a távolba. A lányt arrébb tolva magától jobban szemügyre veszi az eseményeket.
-Mennem kell.-kezdte el pörgetni Thor a Mjölnirt. Jane bólintott majd Thor elrepült a szivárvány hídhoz. Az emberek oda csődültek még Loki is megjelent bátya mellett.
-Kiket várunk?-tette fel a kérdést.
-Én nem hívtam senkit sem.-felelte Thor. -Talán te tettél valamit öcsém.-tekintette haragos lett. A Bifrösztből jégóriások léptek ki mellettük egy Asgardi árulóval.
-Most kivételesen nem csináltam semmit.-súgta oda bátyának.
-Hol van Heimdall?-sziszegte a fogai között a király.
-Biztos szabadnapot vett ki.-sziszegte vissza Loki.
A jégóriások megrohamozták az Asgardiakat. Hatalmas termetük meg rémisztettek a lakosokat akik sikítva menekültek otthonaikba. A katonák felsorakoztak és vártak az ütközetet.
-Állj!-ordította Thor mire a Jotunheimiek megtorpantak. -Mit akartok?!
-Thor. Odin fia.-nevetett fel az egyik hatalmas jégóriás majd társain keresztül előre verekedte magát.
-Ki vagy te?
-A jégóriások királya. Laufey után nem volt ki elfoglalja a trónt vagy éppen nem jelent meg.-nézet rá Lokira.- Ezért én vettem a hatalmam alá Jotunheimet. Most pedig elfoglalom Asgardot is!
Kezében egy nagydarab jégcsap jelent meg amit Thor felé dobot. Hirtelen pillanatokban mindenki lefagyott. A jégcsap célba ért csak éppen nem Thor testébe. A szőke isten előtt jégfal állt amibe az iménti jégcsap ért célba és darabokra tört. A fal eltűnt és mindenki tekintette a levegőben lévő sárkány hátán ülő lányra szegeződött.  A sárkány leszállt a lány pedig Thor és Loki között állta meg a helyét.
-Köszönöm.-súgta a lánynak.
-Még ne köszönd.-súgta vissza Gemma.
-Hát ez meglepetés volt.-szólalt meg újra a jégóriások királya. -Szabad tudni, hogy te ki vagy? Nem úgy nézel ki, mint egy Asgardi.-sétált közelebb a Gemmához.
-Mert nem ide valósi vagyok.-lépett ki a sorból Gem.
-El se hiszem. Egy ilyen törékeny lánynak milyen veszélyes képessége van.-lépett elé.-Honnan jöttél?-fogta meg a lány arcát az egyik kezével. Gemmát nem érte kellemetlenül a vérfagyasztó hideg kéz. Lágy simogatás ként hatott rá.
-Messziről.-vágta rá.
-Egyezzünk meg valamiben Asgard királya.  Én elviszem a lányt és nem fogom irányításom alá venni Asgardot.-mondta a jég király.
Loki arcáról le lehetett olvasni egy érzést csak éppen nem tudni milyet. Félelmet ugyan de, hogy. Féltette volna Gemmát? Lehet.
-Nem!-vágta rá Thor.
-Akkor elviszem a lányt és elfoglalom Asgardot is nekem megfelel.-válaszolta a jégóriás majd jobban kezdte el szorítani a lány arcát a hatalmas kezével. Gemma ijedtségétől egy fél pernyire le blokkolt majd fel forrósította a testét, így a Jotunheimi fájdalmában fel ordított és elengedte. Gemma nem hátrált kihúzta magát és feszesen állt a jég király előtt aki csak rá mosolygót majd Thorra szegezte a tekintetét.-Még vissza jövünk.-felelte a jégóriás majd társaival és az áruló asgardival távoztak.
-Jól vagy Midgardi?-lépet Gemma mellé Loki. Gemma furcsán nézet rá majd megfordult.
-Soha jobban.-válaszolta és hátra hagyta a csínytevések istenét.
-Gemma azt hittem nem jössz vissza.-társult a lány mellé Thor.
-De vissza jöttem. -mondta és hírtelen megállt ahogy látta, hogy Zénó újra el megy. -Miért megy el mindig?
-Keressi a testvéreit. Végülis ez az otthona. -válaszolt a kérdésére.-Gyere menjünk a palotába. -indultak el.
Loki még mindig ott állt és csak előre bámult hisz aggódása a lány miatt őt is meglepte. Miért aggódna egy Midgardi miatt hisz mindig is ostobának tartotta őket és persze gyűlölte is őket. Akkor miért aggódót Gemmáért? 

~Gemma~
Beérve a palotába Jane szaladt felénk.
-Mi történt?!-tért a lényegre.
-A jégóriások.-mondta nagyot sóhajtva Thor. Még mindig furcsállom, hogy elakart vinni az a böhöm nagy kék idióta.
-Engem miért akart?-törtem meg a csendet.
-Ezt mégis, hogy érted?-nézett ránk értetlenül Jane.
-Kell nekik Gemma.-kapta fel a tekintetét Thor.-Bár nem tudjuk miért.
-De nem hagyjuk, hogy elvigyék.-hirtelen Loki hangja csapta meg a fülünket, egyből felé fordultunk.
-Há ez fura.-fintorogtam rá.
-Ugyan miért?-sétált közelebb hozzánk.
-Komolyan segítesz?-fontam magam elött a kezeimet.
-Meglehet.-vágta rá unottan.
-Tervezel valamit?-hunyorítottam rá.
-Még nem.-mondta ugyan olyan hangnembe.
-Szóval fogsz?-kérdeztem tovább közben egy lépést előrébb léptem.
-Miért vagy ilyen kíváncsi?-mosolyodót el majd ő os közelebb lépet egy lépéssel.
-Csak elővigyázatosság.-léptem még egyet  előre.
-Hát az nem árt.-lépet ő is még egyet és már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy szinte éreztem Loki jéghideg leheletét. Csendben figyeltem az arcának minden egyes rezzenését. Kezdet melegem lenni ő pedig el mosolyodót.  Magamhoz térve gyorsan pislogtam párat és elfordultam tőle. Olyan bizsergető érzés járta át a testem mikor közel volt hozzám. Nem
, ez hülyeség! Csak be képzeltem biztos. Ezzel nyugtattam a megzavarodott lelkemet. Elindultam a szobámba. Utamat félbe szakította a fekete ajtó. Csak az az egy ütőt ki a többi közül. Furcsállva néztem az ajtót előtte állva. Mégis mi lehet bent? A kíváncsiság nagy hatalommal rendelkezik aminek nem tudok ellen állni. Kezemet a formázott kilincsre tapasztom majd kifújok egy nagy adag levegőt és benyitok. A szoba halvány sötétségben úszott. Nem állt sokból csak egy hatalmas ágy, kanapé, bútorok és millió könyv. Nagy szerepet játszott a fekete és sötétzöld szín. Minden csak abból állt kivéve néhány könyv borítót.  Nagyokat pislogva mértem fel a szobát. Mégis kihúzódik ilyen sötétbe? Érzetem, hogy figyelnek, de nem szenteltem rá nagy figyelmet. Hideg, sápadt kéz takarta el az ajkaimat míg a másik kar a derekamat fonta körbe. Bele borzongtam az egészbe.
-Nem szép dolog máshoz betörni.-csendült fel Loki hangja amire összébb húztam magam. -Most büntetés kéne neked. Midgárdon úgy is ez a szokás, ha valaki rosszat csinál. Nem jól büntetik őket a nagyobb hatalmúak.-húzott magához közelebb. Kezeimet a számon lévő kézre tapasztottam és próbáltam le szedni magamról. Ami mellesleg egyáltalán nem sikerült.  Közelebb hajolt ajkai súrolták a fülem hegyét ami bele borzongtam.-Én jobb büntetést tudok kiszabni.-suttagta. A szívem hevesebben kezdet el verni az arcom lángokban állt és levegő után is próbáltam kapkodni ha nem lett volna ott a fránya keze. Simán eltudtam volna lökni magamtól és be verni neki egyet. Nem tettem. Hogy miért nem? Mert igaza van betörtem ezek szerint az ő szobájába és mert nem akartam. Egyik felem hevesen tiltakozott még a másik minél jobban arra tornázót, hogy el látom a baját.  A hevesen tiltakozó felem győzőt. Élveztem Loki tapintásait, lélegzetét és test közelségét. Talán bele habarodtam vagy csak a vágy kerekedik főlém?

Igen, helyesírási hibák most bőven vannak benne. Sajnálom, de késő este írtam meg ezt a részt. Majd ki javítom őket addig is nézzétek el nekem.