The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

15.bárcsak lenne itt egy picur.

Az emlékek hatására szívem összeszorul és halkan pityeregni kezdek.-Neked a legjobb, Bob. -kezdtem el motyogni majd próbáltam álomba zuhanni.

*E/3*

A csapat nagy izgatottsággal igyekszik a Bifröszt felé a szivárványhídon. Mindenki feszülten követi Thort aki magabiztos léptekkel halad elől. Bántja a dolog, hogy Gemmáék csak úgy eltűntek. Egyrészben magát hibáztatja, hisz ha nem hívja ide a lányt meg a csapatot talán ez megsem történik.
-Honnan tudod, hogy hol vannak?-igyekezet mellé Stark, közben két karperecet fogott amit fel tett a csuklóira.
-Heimdall beszélt Gemmával.-mondta Thor kissé feszülten.
-Mikor?--kérdezősködőt tovább Stark. Nagyon izgatott amiért újra láthatja a lányát.
-Reggel. Mint tudjátok a mese igaz és most Emma kezében vannak. Ki hozzuk onnan őket utána pedig majd megbeszélünk mindent.-lépkedet nagyokat tovább az Isten. Tony szinte már futában tudót mellette maradni.
-Úgy viselkedsz Tarzan, mintha te lennél itt a főnök.-mondta Tony lenézően.
-Tudtommal Asgardban vagy ahol én vagyok a király, szerintem ehhez nincs mit hozzá fűzni.-fejezte be Thor és már oda is értek Heimdallhoz.
-Thor.-szólította meg a kapuőr.-Sok borzalmas teremtmény van ott. Tudod, hogy harcolnotok kell velük.
-Igen, tudom és mindenki készen áll erre, igaz?-nézett a többiekre akik csak bólintottak.
-Ha ott vagytok segítelek majd elvezetni Gemmához.-folytatta Heimdall.
-Meg a kapitányhoz.-szólalt meg a Maximoff lány.
-Kisasszony őt, sajnálattal közlöm, nem látom.
-Induljunk.-vágta rá Thor egyből. A kapuőr megnyitotta a kaput a csapat pedig már is Fadaral felé tartott azon belül a Zamfir királysághoz. Mikor kiléptek tátott szájjal néztek körbe, hogy milyen sötét helyen is vannak.
-Be kell jutnunk.-mondta Tony amint szétnézett, hogy tiszta-e a terep.
-Körül nézzek és utána szólók ha minden tiszta.-mondta Pietro azzal elszáguldót. Nem kellett sokat várniuk az adóvevőben Pietro már jelzet is.
-Ha be jöttök gyertek egyenesen aztán balra ott várok addig.-recseget Pietro hangja többiek fülében lévő kis készülékben. Úgy tették ahogy a fiú mondta és már bent is voltak. Mikor a fiúhoz értek Thor már próbált Heimdallal kommunikálni aki segített is neki. Lépcsőn lefele haladtak és ha nem lett volna elég, hogy így is elég sötétbe van burkolózva ez a hely ott még sötétebb volt. Fáklyák adták a kis fényt, hogy jobban lássanak. Az a hely tele volt őrökkel.
-Thor te előre mész a többiekkel mi Pietroval elintézzük ezeket a...lényeket.-mondta a Maximoff lány.
-Mennyien lehetnek?-kérdezte Pietro.
-Úgy körülbelül vagy tizen vagy egy-kettővel többen. Megoldjátok?-nézett Tony az ikrekre akik bólintottak. Wanda el is indult és párat az erejével a falhoz szorított még Pietro össze vissza vágta őket a rácsoknak vagy az ajtóknak. Addig a többiek elindultak viszont ahogy be kanyarodtak megint vagy négy őrbe akadtak. Clint és Natasha maradtak őket elintézni addig Bruce, Tony és Thor tovább mentek. Volt egy ajtó ami egy ablakkal volt szembe. Nem nagyon volt világos, de jobb volt a semminél. Tony megnyomta a karperecen lévő gombot és pár másodperc alatt már is vasember páncélban virított. Fel emelte a kezét és a tenyere izzani kezdet majd kék fénycsóva kíséretében kiiktatta az egyik őr majd a másikat is.
-Itt van.-mondta Thor és már törte is be az ajtót.

*Gemma*
Rém álomból keltem fel újra. Megint Stevet látam ahogyan a kést beledöfi az a nő személy. A torkomban csomó keletkezik, de már sírni se tudok. Elfogytak a könnyeim. Rá néztem a csontvázra ami ugyan olyan állapotban volt mint eddig. -Történt valami Bob?-kérdeztem tőle. Asszem ilyenkor szokták az embert berakni egy elmegyógyintézetbe. Hisz egy csontvázzal beszélgetek. -Utálatos vagy miért nem szólsz hozzám.-fordítottam el hisztérikusan a fejem. Ahová nézek csak Stevet látom. Megfogok őrülni vagyis már megőrültem hisz egy csontváz a beszélgető társam. Nevettem el magam. De legalább ő meghallgat. -Nagyon hiányzik.-kezdtem el szipogni. A könnyek elkezdték csípni a szemem.-Eddig nem tudtam mennyire szeretem.-mosolyodtam el, de egyből letörlődöt az arcomról.-Csak mikor elvesztem akkor tudom meg mennyit is jelentett számomra. Még nem dolgoztam fel. Valahogy az agyam vagyis inkább a szívem nem akarja elfogadni a tényt, hogy ő már nincs. Pedig ő már tényleg nincs!-kezdtek el folyni a könnyeim. -Emlékszem mikor Buckyt bújtattuk és a hasamra rakta a kezét majd azt mondta, hogy bárcsak lenne itt egy picur. -csuklott el a hangom. -Istenem!-ordítottam fel majd megint feltörtek a könnyeim és eszeveszettül folytak le az arcomon. -Nem! Nem mehetett el közölünk!-most már az egész arcom nedves volt. Szívem összeszorult a hasam görcsbe rándult még a mellkasom majd felszakadt. Hangosan sírtam és nem érdekelt, hogy kint hallják vagy Bob hallja csak kiakartam adni magamból.-Elvette Amerika Kapitányt a világtól! Elvette a csapattól! Elvette tőlem! Annyira fáj! Nem akarom, hogy így fájjon!-a könnyeim megállhatatlanul folytak. Ez miattam van. Ez csak is az én hibám senki másé.
Pár percbe bele került mire összeszedtem magamat. Már csak a szipogásom hallatszott. Nem sokkal később az őrök hangos mormogása hallatszott kintről majd az ajtót szinte kiszakították a helyükről. A fény miatt párat pislognom kellett, hogy lássam is ki az, de amikor megláttam kik is azok elnevettem magam.
-Megint álmodok.-nevettem tovább még ők csak értetlen fejjel néztek rám.
-Gemma, jöttünk, hogy kiszabadítsunk titeket.-mondta Thor és jött közelebb.
-Hát persze.-nevettem újra majd a plafonra vezettem a tekintettem.-Elég volt ezekből az álmokból fel akarok kelni!-kiáltottam el magam. Valaki végig simított a kezemen, de én csak hideget éreztem. Rá kaptam a tekintettem és a vasemberpáncélt pillantottam meg aminek most a fej része le volt csukva így tisztán látam Tony aggódó tekintetét.-Igazi vagy?-kérdeztem meg és újra bekönnyeztem.-Igaziak vagytok?-néztem végig rajtuk.
-Igen.-szólalt meg Bruce. Tony ki szabadította a kezem meg a lábam és már mentünk is ki a cellából. A fel mellett ott volt az egész csapat.
-Rendben. Keressük meg a Kapitányt és húzzunk innen.-mondta Tony mire nekem görcs be rándult a gyomrom és újra könnyezni kezdtem.
-Most azonnal megyünk vissza Asgardba.-mondtam és elindultam az egyik irányba.
-De hát még nem mehetünk.-mondta Pietro. Istenem, ne feszegessék a húrt.
-De, mehetünk!-kiabáltam rájuk.
-Gemma a Kapit..
-A kapitány meghalt!-kiáltottam rá a Maximoff lányra és megint könnyek folytak le az arcomon. -Ő már nincs!-mondtam sírós hangon. Wanda is be könnyezet még a csapat kissebb összeomlásba bomlott belülről. -Emma megölette!-most már teljes erőmből sírtam.-Még hozzá Arabellával aki a húga!-kiabáltam és el-vissza kezdtem el járkálni. Megálltam és a csapatra néztem. Át öleltem magam a kezeimmel és próbáltam újra feldolgozni a dolgot.-Meghalt!-sírtam el magam majd térdre rogytam.
-Akkor ezért nem látta Heimdall.-mondta halkan Thor. Utána senki nem szólalt meg csak Pietro száguldozott el valamerre. Éreztem ahogy valaki átölel és felnéztem rá. Wanda könnyekkel terített arcával találtam szembe magam. Hozzá bújtam és úgy sírtam még eddig sosem. Újra vissza tért a fájdalom mely megint szét veszíti a mellkasom és összeszorítja a szívem.
-Indulnunk kell.-tért vissza Pietro. Thor bólintott majd oda jött hozzám és felsegített. Megtöröltem az arcom és jeleztem, hogy indulhatunk.
-Én nem tudom használni az erőm mert Emma elintézte, hogy ezen a helyen ne legyen segítségemre. Úgy hogy nem vagyok nagy segítség.-mondtam a többieknek ahogy végig szántottuk a folyósokat. Én mentem legelöl. Nem is értem miért szaladtam annyira előre mikor jelen pillanat nem tudom magam megvédeni. Hirtelen fordultam be a másik folyosóra, de egyből vissza hátráltam. Az egyik őr volt ott egy lándzsához hasonló fegyverrel aminek az éles része az arcommal szemben volt. Már többiek elakarták intézni, de én a bal karommal eltoltam a lándzsát majd megfogtam és azzal együtt közelebb húztam magamhoz az őrt és hasba rúgtam amira össze görnyedt és elengedte a fegyvert egyből megforgattam és a mellkasába szúrtam. Még egy utolsó pillantást vetettem rá és tovább indultam. Pedig az se tudom merre kell menni.
-Ez...hű csajszi lenyűgöztél.-jött mellettem Clint. Mikor már csak egy folyosó választott el minket a kijárattól, Loki állt meg előttünk.
-Hova-hova?-kérdezte vigyorogva.
-Mit művelsz testvér?-lépet előre Thor.
-Nem..nem.-tette fel a mutató ujját.-Nem vagyunk testvérek. -kulcsolta össze a háta mögött a kezét.
-Kérdeztem valamit Loki!-kezdet ideges lenni Thor.-Mit keresel itt?
-Emma hímringyója.-vágtam rá egyből. Thor persze értetlenül nézet ahogy Loki is még apa csak nevetett egyet Clintel együtt. -Majdnem olyan mint az ágyas. -mondtam szemforgatva.
-Ez nem így van Midgardi.-mondtam mérgesen a fekete hajú és jött közelebb.
-De, így van.-mosolyogtam rá. -Azt hittem te szeretsz parancsolgatni és irányítgatni erre egy nő tart téged sakban. -nevetem el magam. -Remélem téged is megöl. Részben miattad is halt meg.-csúszott ki a számon. A csapat erre megfeszült majd Thor elindult Loki felé. Nyakánál fogva félemelete öcsét.
-Normális vagy Loki!-kiáltott rá. Megfogta és nagyerővel főldhöz vágta testvérét majd a Mjölnirt rá rakta a mellkasára. -Menjünk. -fordult felén Thor. Nem kellett kétszer mondani egyből elindultunk. Egy baj volt észre vettek minket. Thor kinyújtotta a kezét nem telet sok időbe a pöröly már a kezében volt majd az égnek emelte. -Heimdall!-kiáltotta el magát. Ekkor megjelent a fénycsóva és még azelőtt, hogy ide értek volt a katonák már Asgardban is voltunk.
-Üdv újra Gemma.-biccentett Heimdall.
-Köszönöm.-biccentettem én is.
-Ott a hintójuk.-mondta és elindultunk a hintókhoz.
Már Asgard palotájának a folyosóján sétáltunk. A csapat kissé megtört, de megértem. Thor elintézte nekem mindent. Palotában levő szolgáló lány elintézte nekem a forró meleg vizet amibe élmény volt megfürödni ennyi idő után. Mikor alaposan meg mosdóttam és hajat is megmostam elindultam az étkezőbe. Nem bírtam sokat enni hisz elszoktam a temérdek kajától. Éppen annyit ettem, hogy jól lakjak. Elindultam a szobámba, de nem tudtam belépni. Vissza indultam, de még Loki ajtaja előtt megálltam. Fintorogva néztem végig a fekete ajtón. Harag és az utálat felé még nagyobb lett bennem. Elszakítva tekintettem az ajtóról apa szobájához indultam. Bekopogtam és vártam, hogy ajtót nyisson ami pár másodpercen belül meg is történt.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-mondta és kijjebb nyitotta az ajtót, hogy betudjak menni. Be sétáltam a szobába majd becsukta az ajtót.-Baj van?-kérdezte kicsit ijedten. Megfordultam és rá mosolyogtam majd megöleltem amit visszonzott. De annyira, hogy azt hittem megfulladok.
-Nem tudnék most egyedül aludni.-kezdtem el szipogni és már az első könnycsepp le is gördült az arcomról.
-Nyugodtan itt aludhatsz.-mondta majd megpuszilta a fejem búbját és eltávolodott tőlem. Elkezdet ágyazni két személyre. Amint kész lett lefeküdt és megpaskolta maga mellett a helyet. Oda mentem és én is lefeküdtem. Fejemet a mellkasára tettem és csak a szipogásomat lehetett hallani.
-Tudod...-kezdtem bele.-..az nap amikor elvittek minket Zamfirba újra együtt voltam a kapitánnyal.-megint elkezdtem sírni.-Mikor Arabella megkérdezte mi az utolsó szava akkor csak rám nézett és halványan el mosolyodót és csak annyit mondott, hogy szeretlek. Én abban a percben nem tudtam megszólalni. Nem mondtam, hogy én is.-bújtam a mellkasába.-Páholyból néztem ahogyan többször is belédöfi a kést. Majd azt is ahogy a vére belepi a padlót és az élettelen teste benne fekszik.-megint előtört belőlem a sírás. Tony szorosan á karolt és bele puszilt a hajamba.
-Sajnálom picur. Sajnálom.-kezdte el simogatni a hátam.
-Hiányzik.-sírtam el magam mégjobban.
-Tudom. Nekem is.-mondta. Nem szóltunk egymáshoz csak az én sírásom hallatszott még álomba nem sírtam magam.

Hamarabb hoztam mint ígértem, de szerintem ez nem jelent gondot.😊