The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

Gemma 4.

Egyik felem hevesen tiltakozott az ellen, hogy megverjem még a másik minél jobban arra tornázót, hogy el látom a baját.  A hevesen tiltakozó felem győzőt. Élveztem Loki tapintásait, lélegzetét és test közelségét. Talán bele habarodtam vagy csak a vágy kerekedik főlém?

Loki hirtelen el távolodott tőlem. Nagy levegő vételeket vettem.
-Tűnj el Midgardi.-mondta viszonylag nyugodt hangon. Ott álltam lefagyva,  megse mertem mozdulni. Amit leginkább észre vettem, hogy a keze az átlagnál hidegebb, mint másoké. -Süket vagy?-eszméltem fel újra a hangjára.
-El megyek ha megmondod miért hidegebb az átlagnál a kezed?-tudakoltam meg az ágyhoz közelebb lépkedve majd leülten rá, hogy tudtára adjam, addig nem megyek el még nem válaszol.  Így, hogy ülök sokkal magasabbnak tűnt és ijesztőbbnek.
-Isten vagyok.-nevetett fel.-Másabb, mint ti emberek.
-Én is másabb vagyok, mint az átlagos emberek és ennek látszik a nyoma. Na meg persze Thor is ott van  és neki nem hideg a keze.-hadartam el gyorsan.
-De villámokat szór.-vágott vissza.
-Igen, azt már láttam, de téged még nem.-néztem a sötét alakjára.
-Nem fogsz béken hagyni, mi?-sétált közelebb.
-Nem.-álltam fel az ágyról. Hirtelen közeledése miatt kissé beparáztam.
-Nem jó velem szórakozni Midgardi. Sok embert bántottam és öltem még az sem érdekelt, hogy gyerek vagy esetleg nő. Veled is simán megteszem. Már azért megtettem volna mert bejöttél a szobámba. -teljes komolysággal mondta és némi dühvel. Most megijedtem, de nagyon is. Tartottam magam ahhoz képest, hogy néha megremegett az egész testem. Közelebb mentem hozzá.
-Úgyis megfogom tudni.-sutogttam  majd ki mentem a szobából át az enyémbe. Levágtam magam az ágyra egy nagy adag levegőt kifújva néztem a plafont. Ha megtehetné megölne? Gondolkodtam még álomba nem merültem.
Az éjszaka közepén motoszkálásra keltem fel. Nem mozdultam meg, úgy voltam vele, hogy lehet csak beképzelem magamnak. De nem. Kinyitottam a szemem és teljes sötétséget láttam. Meg mozdultam utána pedig újra alvást tetettem, hátha, így elmegy aki itt van. A motoszkálás abba maradt helyette léptek csendültek fel amik egyre közeledtek. Aki itt van megállt közvetlenül mellettem. Óvatosan a  késemhez nyúltam ami a combomon lévő kis tartóban van. Keze megfogta az arcomat és jég hideg volt ami nekem kellemes érzést csinált. Tuti Loki van a szobámba. Neki van csak ilyen hideg keze. Megfogtam a csuklóját át húztam (löktem) magam felett és rá ültem a hasára, késemet a torkához szorítva. Tényleg Loki van a szobámba. Meglepődött arccal nézett rám aztán el mosolyodót.
-Mit keres itt?-kérdeztem még mindig a torkához szorítva a késem.
-Megleptél Midgardi.-nevetett fel halkan.
-Loki! Mit kerestél itt?-kérdeztem mérgesebben.
-Amiért betörtél a szobámba én is körül néztem a tiédbe.-egyik kezét a derekamra tette majd lecsúsztatta a fenekemre. A késemet jobban hozzá nyomtam a torkához ő pedig vette a lapot és elvette a kezét. -De szívós vagy. Tudni akarod, hogy miben vagyok másabb tőletek?-bólintottam egy aprót.  Arrébb tolta a kést a torkától én hezitálva, de mégis vissza raktam a combomon lévő tartóra. Eddigi legjobb dolog amit kaptam a S.H.I.E.L.D. -től. Loki mosolyogva nézte  végig és amint visszaraktam a kést megfogta a karom, felült engem pedig hanyatt vágot az ágyon. Ő volt felettem és ami a legkínosabb, hogy a lábaim közt térdepelt. Kezét levette a karomról és megtámasztotta magát mellettem. Szívem hevesebben vert ahogy rá néztem és a helyzet miatt is. Mivel rajtam csak egy hálóing van és egy alsó nemű. Ezért elég furcsa és kényelmetlen. Loki zöld szemeivel végig mért engem majd a szemeimbe nézett. -Te tudsz bánni a jéggel. Csináld az egyik kezed jéghideggé.-nem értettem miért, de megtettem. Elkapta a kezem és az arcához nyomta. Olyan jól esik meg érinteni. Elkerekedett szemmel néztem ahogyan megváltozik a bőr színe keké és szemei vörösre.  Gyönyörűnek tartottam az egészet. Ilyet utoljára a jégóriásoknál látam. Ezzel most nem foglalkoztam. Lassan felültem és így már Loki lábain foglaltam helyet, ezzel se foglalkoztam. Lekötött a külseje. Megsimítottam az arcát majd a másik kezemmel megfogtam az övét és azon is simítottam párat.
-Ez..-néztem rá és mielőtt bármit is mondhattam volna félbe szakított.
-..undorító? Tudom.
-Valójában gyönyörűt akartam mondani. De ha ilyen önértékelésbe vagy akkor..-megint félbe szakított.
-Várj. Nem undorodsz tőlem vagy esetleg nem félsz?-kérdezte meglepődéssel a hangjába.
-Nem.-válaszoltam röviden. Loki színe visszaváltozott normálissá mire én csak végig néztem magunkon és már másztam volna ki az öléből mikor a derekamnál fogva vissza húzott. -Mit csinálsz?-néztem rá mérgesen. Akár mennyire is jól esik nem mutathatom ki neki.
-Meg válaszolom, hogy miért vagyok itt.-mit akar ez tőlem.
-Fúj.-löktem meg a mellkasát.
-Ne gondolj rosszra Midgardi. Mikor nálad voltunk Midgardon akkor este ettem olyan kicsi színes édes golyót. Az kerestem.-lökött le magáról.
-Francia drazsé?-nevettem fel elterülve az ágyon még ő felállt.
-Biztos.-vágta rá komoran. Imádom a francia drazsét és fel is vagyok vele pakolva otthon is és itt is.
-Szóval te nálam ettél az édességemből úgy, hogy meg se kérdeztél?-kérdeztem felülve az ágyon.
-Kényelmetlen volt a szék.-rántott vállat.
-Amúgy ott van a táskámban. Várj kiveszem.-mondtam és fel álltam az ágyról. Oda mentem a táskámhoz és lehajoltam, hogy kivegyem az édességet. Loki tekintetét folyamatosa  magamon éreztem ami nagyon kellemetlen volt már megint hisz hajoltam. -Ne bámulj!-szidtam le és kivettem a drazsét a táskámból. Már nyújtottam oda neki.
-Olyan szemszögből jó nézni téged.-mondta mosolyogva. Már nyúlt volna érte mikor elhúztam előle.
-Na ezért, nem kapsz csokit.-fogtam magam és elindultam az ágyba. Rá néztem Lokira aki annyira aranyosan nézett és ahj istenem utálom maga. Vissza sétáltam és oda adtam neki. -Most már menj innen. -szóltam rá fáradtan.
-Meglátszik, hogy ellenállhatatlan vagyok.-húzta fel az orrát büszkén. Megfogtam az egyik párnát és hozzá vágtam.
-Menj már!-kiabáltam rá. Felnevetett és távozott. Holnap még rá kérdek erre a jégóriásos dologra. Gondolkodtam egy ideig utána újra elragadott az álom.
Reggel nem voltam valami jól. Feszülten és morcosan keltem fel. Röviden, bal lábbal. Kiléptem az ajtón azzal a céllal, hogy megkeresem Lokit és megkérdem ezt a kékülés dolgot. Bekopogtam a szobájába, de nem érkezet válasz ezért be nyitottam. Nem volt bent senki. Alaposabban át néztem a szobát mert most némi fény jobban megvilágította. Annyira el voltam mélyülve, hogy arra eszméltem fel valaki át dob a vállán és ki visz a szobából. Az ajtót becsukta az illető engem pedig letett.
-Mi olyan érdekes a szobámban Midgardi?-kérdezte Loki fel vont szemöldökkel.
-Semmi. Téged kerestelek.-fontam össze magam előtt a karomat.
-Nem érek rá.-mondta és elindult.
-De lenne egy kérdésem.-szaladtam mellé.
-Mit nem értesz abból, hogy nem érek rá?-állt meg és szembe fordult velem. Szeme színe sötétebb volt a kelleténél és némi dühöt véltem felfedezni benne.
-Te is bal lábbal keltél?-mosolyodtam el amire Loki csak még ijesztőbben nézet na meg persze értetlenül. -Nem vicces. Értettem. -mondtam mire megint elindult én meg követtem.
-Várj már!-álltam elé. -Utoljára a jégóriásoknál látam olyat amit te csináltál. Miért?
-Ne legyél kíváncsi.-mondta komoran.
-De..
-Meg tennéd, hogy nem nyafogsz itt nekem! Borzalmasan idegesítesz, úgy, hogy hagyj békén, végre!-kiabált. Lokin teljes zavarodottság látszott, mintha nem is önmaga lenne.
-Igen Loki? Akkor békén hagylak, de még valami. Már kezdtem azt hinni, hogy csipázlak, de elbasztad!-kiabáltam én is majd sarkon fordultam és elindultam.
-Micsoda?-hallotam meg Loki hangját.
-Békén hagylak őfelsége csak is amiért te kérted.-flegmázva mondtam az egész mondatot.
-Ne már! Midgardi!-kiáltott utánam.
-Viszlát!-mondtam és bekanyarodtam a lépcsőhöz. Le mentem, pontosabban nem tudom hova. Csak forgolódtam körbe-körbe mikor Janet láttam meg.
-Jane!-kiáltottam neki.
-Jó reggelt Gemma.-jött oda hozzám és megölelt.
-Eltévedtem.-nevettem fel.
-Gyere. Reggelizünk.-húzot maga után.
Be értünk egy hatalmas helységbe ahol egy csomó számomra ismeretlen ételek díszelegtek az asztalokon.
-Hol van Thor? Még ma nem láttam.-kérdeztem Janet miközben valami isteni kaját ettem.
-Le ment a földre.-válaszolta.
-Miért?-kérdeztem tovább.
-Az meglepi. Amúgy pár perc és itt lesz szóval egyél még nyugodtan ha éhes vagy, de én elé megyek.-állt fel az asztaltól.
-Rendben.-válaszoltam.
Nekem se kellett tíz perc már én is elindultam kifelé. Lokit pillantottam meg a folyosó végén. Remek. Mindenegyes lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz még a végén egymás mellé nem értünk. Tovább akartam menni, de ő megfogta a karom és megállított.
-Őfelsége azt kérte hagyjam béken.-mosolyogtam rá szemtelenül.
-Mit jelent az amit mondtál?-kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Jah, hogy kezdtelek bírni.-itt megint úgy nézett rám, mint aki nem tudja mit mondtam. -Tudod mit felejtsd el. Jelen pillanat haragszom rád.-rántottam ki a kezem az övéből majd elindultam.
-Olyat nem tehetsz.
-Óhh, dehogynem!-kiabáltam dühösen.
Bolyongtam egyedül ebben a hatalmas nagy épületben mikor újra Lokiba botlottam. Én is szeretlek Élet! Nem szólt semmit csak csatlakozott hozzám.
-Mit akarsz?-kérdeztem dühösen.
-Te mit akarsz?-kérdezet vissza mire hülyén rá néztem.
-Összintén. Komplett vagy ember? Ja bocs nem vagy komplett és ember se.-nevettem fel.
-Gúnyolódj csak Midgardi nem érsz el vele semmit.-mondta nyugodtan.
-Még bele se kezdtem. Amúgy már nem azért, de nálunk az ilyen hangulat ingadozású pasikat bunkónak hívjuk. Vagy is én igen.-mondtam és nyitottam be egy nagy ajtón. Leesett az állam. Komolyan itt vannak a bosszúállók? Ne, ne, ne!