OCD - hu

tizennégy

TIZENNÉGY

Szerdán történt.

Kenzie órái már újra elkezdődtek. Hazafelé tartott, teljesen gondtalanul. Kenzie-nek volt egy meglepetése Harry számára. Folyamatosan nyaggatta a lányt, hogy had olvassa el az egyik versét, ezért Kenzie egy fair döntésre jutott. Megengedi neki, hogy elolvassa az egyik versét, igen, de azt, amelyiket ő írta neki.

Harry-nek is volt egy meglepetése. Vacsorát akart csinálni Kenzie-nek, még úgy is, ha a fél ételt összekuszálja a nem megfelelően összekészített tányérnak köszönhetően. Nem tudta, hogy mit csináljon neki, és a sok vita után Gemma-val, mindketten eldöntötték, hogy a steak lesz a nyerő.

Amikor Kenzie visszament a lakásába, gyorsan átöltözött valami sokkal kényelmesebb ruhába, mielőtt átment volna Harry-hez. A lány megbizonyosodott róla, hogy négyszer kopogjon az ajtón, és, hogy páros szám legyen, így ez nem fogja zavarni Harry-t. A fiú egyből kinyitja az ajtót, egy ideges mosollyal az arcán.

- Mit csinálsz itt? - kérdezi. Egy egyszerű fehér kötényt viselt, Kenzie pedig cukinak találta.

- Szerettem volna odaadni valamit, - mondja neki. - Miért van rajtad az a kötény?

- Semmiség. Semmi. Semmi. Semmi.

- Biztos vagy benne, Harold?

Harry összefonja maga előtt a kezeit, legyőzötten. - Szerettem volna vacsorát csinálni neked, de te elrontottad a meglepetést!

- Elrontottam a meglepetést, - mondja gúnyos hangon, kezeit barátja nyaka körül pihenteti. - Mit szólnál hozzá, ha később visszajönnék, és úgy tennék, mintha nem láttam volna semmit?

- Megígéred, hogy elfelejted?

- Elfelejteni mit?

Az ajkaik egymást súrolták utoljára, és ez az egy tökéletes volt. Harry-nek ezúttal nem kellett kijavítania.

- Tudod, mindjárt kész vagyok. Maradhatsz, de el kell takarnod a szemeidet.

Harry a szobájához segíti Kenzie-t, kezeivel a lány szemeit takarva. Még nem volt kész arra, hogy a lány lássa. - Még ne gyere ki, rendben?

Miután Kenzie bólintott egyet, Harry visszaindult a konyhába, és meggyőződött arról, hogy az ajtó be legyen csukva. A két steak a sütőben volt, és néhány burgonya pedig a tűzhelyen főtt. Mindennek tökéletesnek kellett lennie. Szó szerint, mindennek tökéletesnek kellett lenni. A köret mellé szeretett volna zöldséget is, így elkezdett felvágni pár répát és brokkolit, miközben egy dallamot dúdolgatott.

A fiú nem tudta otthagyni a répákat, ameddig nem biztos benne, hogy tökéletesen fel vannak vágva. Hallotta a fazékban forrni a vizet, és látta a gőzt felette. Kenzie szintén hívta és túl gyorsan nézett fel.

- Nem tudtam örökké ott várni. Szeretné-- úristen.

És Harry mindig annyira ügyetlen volt.

- Harry, - Kenzie felé futott. - Ez csak egy pici vágás, semmi baj.

És soha nem volt jó a zöldségek felaprításában.

- Gemma! - kiáltotta. - El fogunk vinni és majd összevarratjuk. Rendben leszel.

- Mi lesz a vacsoránkkal?

- Mikor visszaérünk, ígérem. Rendben leszel.

Elgondolkodott egy rövidke pillanatig, hogy a barátnője elfelejtette-e, vagy csak megijedt a sok vértől, ami a csuklójából áradt, és a fiút úgy ismerjük, hogy utálja a nem páros számokat.

- De a vacsoránk, vacsorát csináltam neked! És boldogok lennénk! És. És é-én nem.

- Hogy érted? - szemei üvegesek voltak.

- Szeretlek, Kenzie. Szeretlek. Szeretlek.

- Én is szeretlek, Harry, de megijesztesz-- Nem értem.

- Kenzie sok dolgot nem értett Harry-ről.

- Köszönöm, hogy nem mentél el, - mondja, még egyszer felveszi a kést.

- Harry, mit-mit-mit csinálsz?

Vállai megfeszülnek, állkapcsa összeszorul. Az elméje elborul, ahogy látja a vérét folyni. Annyit tud csinálni hogy megtörli a tenyerét mindkét kezén.

Hallja, ahogy Gemma a telefonon beszél a mentősökkel a háttérben. Hallja, ahogy Kenzie azt mondja neki, hogy tartsa nyitva a szemeit.

Homályos. Minden homályos, kivéve a lányt.

Harry félt szeretni. Félt Kenzie-t szeretni, de mégis úgy történt, hogy ő volt  legesleggyönyörűbb dolog, ami megragadta a fiú érdeklődését. Hallgatott, és megértett. Minden után, még mindig itt volt, és Harry nagyon szerette őt. Nem gondolja, hogy ezelőtt ennyire káprázatosan nézett volna rá, mostanáig. Tudja, hogy most utálni fogja, utálni fogja, hogy hazudott neki, utálni fogja, amiért szándékosan bántani fogja magát. Fél, hogy utálni fogja, amiért elmegy.

Harry annyi vért vesztett, érezte, hogy haldoklik. - Köszönöm, hogy nem hagytál el. Annyira sajnálom, hogy ezt fogom tenni. Utálom magam miatta. Túl gyenge vagyok. Gyenge. Gyenge. Gy-gyenge. Már megint nem szedem a gyógyszereimet, és rohadtul utálom az egyes számot, úgy, ahogy a hármast is.

Nem Harry hibája volt. Az elméje borult volt. Szóval, ha véletlenül elvágta a csuklóját egy steak késsel egyszer, semmi sem tudta megállítani abban, hogy kétszer is megtegye.